Agresszív dallamok egy ifjú hölgytől - Mette Rasmussen az A38-on

Mette Rasmussen (1988 - Aarhus) dán altszaxofonos Helsinkiben tanult, ott alapította meg 2009-ben a free jazzt játszó "Trio Riot" formációt, amelyben Sam Andreae (tenorszaxofon) és David Meier (dob) a két társa - azóta rendszeresen koncerteznek. Bemutatkozó lemezük (Trio Riot, Lemezpolc) idén jelent meg, egy londoni stúdióban vették fel. Rasmussen azóta a műfaj különböző egyéniségeivel dolgozott, mint pl.: Craig Taborn és Rudi Mahall. Pándi Balázs (1983 - Budapest) dobos a kísérleti, szabad improvizáció képviselője. Együtt játszott Mats Gustafsson-nal, Merzbow-val, Bill Laswell-lel, és az olasz experimentális zenekarral, a Zu-val - többek között.

Alkalmi duó az A38 Hajó Kiállítóterében; 2014. december 10-én.
Sajnos, nagyon kevesen voltunk, de ezt már megszokhattam volna. (Nem könnyű.) Ebben a műfajban a "Dual Pleasure"-t (Ken Vandermark & Paal Nilssen-Love) tartom a legjobbnak, de Brötzmann és Gustafsson hasonló felállásai is kiválóak. Azért ne tegyük ilyen magasra a mércét, ez nem lenne igazságos. Rasmussen felvételeit hallgatva igazán tehetséges zenésszel
találkozhattunk, de Ő még csak 26 éves, és (bocsánat!, de) nő - nem sokan "nyomják a free-t" közülük; kapásból csak Lotte Anker neve jut eszembe.
Egy óra intenzív zenét kaptunk, négy részben, változatos előadásban. Virtuóz játék, komoly hangszertudás, ötletgazdagság jellemzi a fiatal dán művésznő produkcióját. Pándi Balázs nagyszerű alapot adott, elismerésre méltóan kísért. És amit a szabad zenében sokszor hiányoltam: a líra, az érzelmesebb hangvétel is jelen volt. Érdekességek: az egyéni megszólalás érdekében poharat és műanyag tányért is használt; sőt, egy alkalommal fúvóka nélkül játszott Rasmussen kisasszony.

Ezek után nem szívesen bírálom, de mégis le kell írnom: végig volt bennem némi hiányérzet. Ha a legjobbakhoz hasonlítom, akkor nem volt elég eredeti, határozott, egyéni. Nekem a legnagyobbak "mélysége" hiányzott. De, miért akarok többet egy ifjú dán hölgytől???