Jazz-Múltidézés – A Debreceni Jazznapok kialakulása és felfutása Dr. Gyarmathy Kálmán emlékei alapján
Az alábbi interjú már hetekkel ezelőtt elkészült, de azért tartottam vissza mostanáig, mert a Világsztárok Magyarországon rovatunkban Fazekas Csaba az első olyan Debreceni Jazznapokról számol be (1977), ahol két világhírű együttes is fellépett.
Amikor 1972. november 23-án megrendezték az "1. Debreceni Dzsesszhangverseny" elnevezésű, négy együttest felvonultató koncertet a Bartók Teremben, gondolta-e volna, hogy ebből egy mai napig tartó jazzfesztivál kerekedik ki?
1967. január 1-től én kaptam megbízást a Debrecen Városi és Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központ és Ifjúsági Ház megalapítására és vezetésére. Minden művelődési otthon jellegű intézmény és közösség az új szervezet tagja lett. Ez több mint 100 egységet jelentett. Ekkor már több kiváló, színvonalas csoport működött Debrecenben. Ilyen volt az 1965-ben alakult Debreceni Dzsessz Quartet is Dr. Kiss Ernő vezetésével. Próbáikra, fellépéseikre gyakran eljártam. Több külföldi szereplésüket is meghallgathattam, és 1970-ben velük együtt vettem részt a San Sebastian-ban (Spanyolország) rendezett nemzetközi jazzfesztiválon. Már ott is kitűnt az együttes iránti elismerés. Például a befejezést követő jam session keretében elsősorban Dr. Kiss Ernőt kérték zongorajátékra. Játéka nagy elismerést váltott ki a jelenlévők részéről. Máskor is meggyőződhettem magas fokú tudásukról. Így következett el 1972. november 23.
Meg kell még jegyeznem, hogy sajnos Kiss Ernő nem sokáig folytathatta az együttes vezetését, és a debreceni jazzélet szervezését, mert ebben korai halála megakadályozta. Szerencsére az együttes szaxofonosa Gyarmati Zoltán tovább vitte a DJE-t, majd néhány év átmenet után a korábbi quartet tagjaiből és más zenészekből új együttest szervezett, a Debrecen Dixieland Jazz Bandet, mely szintén számos sikert könyvelhetett el.
Mi volt ennek az 1972 késő őszi hangversenynek az előzménye? Miért épp abban az évben és november végén rendezték?
Hallottuk, hogy a székesfehérvári Alba Regia dzsesszfesztivál nem folytatja tovább munkáját. Felkeresett dr. Kiss Ernő együttes vezető. Ő javasolta, hogy kíséreljük meg egy debreceni hangverseny megtartását, lássuk van-e városunkban közönségigény, valamint azt is, hogy az ország szakemberei hogyan reagálnak erre a kezdeményezésünkre. Ha kedvező a visszhang, akkor esetleg dzsessz napokat rendezünk a további években. A koncert komoly sikert hozott. Ennek örültem magam is. Azt azonban nem reméltem, hogy ez 40 éven keresztül folytatódni fog fokozódó sikerrel.
Volt Önnek már ezt megelőzően is kapcsolata zenével?
Magyar, történelem, filozófia szakos tanár vagyok. 16 éven át tanítottam. Első diplomám a református orgonista kántortanítói oklevél volt. Egy éven át végeztem kántori tevékenységet is. Gimnáziumi tanulóként a Debreceni Zenedében 6 évig klarinétozni tanultam. Különböző együttesekben léptem fel. Később több mint 10 évig mellékállásban igazgatója voltam az önálló művészeti intézményként működő Debreceni Kodály kórusnak.
És ilyen komolyzenei indíttatás után hogyan került kapcsolatba a jazzmuzsikával?
A dzsesszmuzsikával, mint intézményvezető, mint koncertlátogató kerültem kapcsolatba. Én magam dzsesszt nem játszottam.
Mettől meddig volt a Kölcsey Művelődési Ház igazgatója?
1967. január l-től 1982. március 31-ig voltam igazgatója a Debreceni Városi és Hajdú-Bihar Megyei Művelődési Központnak és Ifjúsági Háznak.
Hogyan került kapcsolatba a Magyar Rádió akkori jazz szerkesztőjével, Kiss Imrével?
Kiss Imrével a rádió szórakoztató zenei osztályának akkori vezetőjével Dr. Kiss Ernő ismertetett meg. Ő széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett a dzsessz területén. Főleg a külföldi szólisták és együttesek meghívásában nyújtott nekünk értékes segítséget. Egyszer az ország dzsesszéletének néhány jeles képviselője meghívott engem Budapestre egy megbeszélésre. Kérték, hogy szakítsuk meg a kapcsolatainkat Kiss Imrével és Gonda János köréhez csatlakozzunk. Én ugyan sokra becsültem Gonda Jánost, de nem vállaltam, hogy szakítsak Kiss Imrével.
1973-ban, 74-ben és 75-ben már voltak külföldi zenekarok is, de főleg "baráti országokból". Ebben a három évben maximum osztrákok és finnek képviselték a nyugati jazz zenét. Ez tudatos volt?
Abba, hogy külföldről kit hívunk meg senki nem szólt bele, főleg a politikai hatalmi szervek nem. Talán a véletlen műve, hogy a kezdeti időkből a lengyel Namyslowski , vagy a bolgár Sterev neve jut az ember eszébe. Lehet, hogy tévedek, de mintha a svájci Eugen Cicero is vendégünk lett volna már a kezdeti időkben is, műsorban volt. Teljesen igaz a külföldi meghívottak összetételére vonatkozó megállapítás.
1976-ban jöttek az első amerikai "fecskék", Eddie Davis, Leo Wright és Jack Gregg személyében, de ők nem igazán tartoztak a világsztár kategóriába. Aztán 1977-ben bekövetkezett a "big boom" és először jöttek ütős nagy nevek. Önnek volt beleszólása a program összeállításába? Vagy csak finanszírozta a Rádió által benyújtott programot?
Beleszólhattam volna a meghívottak kiválasztásába, de szándékosan nem tettem, mert nem éreztem magam tájékozottnak ebben a témakörben. Én elsősorban a szervezési feladatokat, valamint az anyagi feltételek megteremtését tartottam kötelességemnek. Talán a dzsessz népszerűsítését szolgáltam azzal, hogy intézményünk együtteseként a Debreceni Jazz Quartet-nek gyakori fellépési lehetőséget biztosítottunk, így fokozatosan népszerűsítettük őket és nőtt a műfaj iránti érdeklődés. Korábban ugyanis tapasztaltuk, hogy a „disszonáns harmóniák, a merész improvizációk, az izgató ritmusok nem vonzzák eléggé a debreceni látogatókat”. Például korábban Kiss Ernőt behívták a rendőrségre és megdorgálták, amiért az amerikai zenét népszerűsíti együttesével és egyéni fellépéseivel. A dzsesszfesztiválok egyre népszerűbbek lettek. Több mint 2000 zenész lépett fel a világ minden tájáról és természetesen Magyarországról is. Egy-egy fesztiválon 15-20 ezer belépőjegyet vásárolt meg a közönség.
Úgy tudom, az 1980-as évek elején, ezzel is elismerve addigi munkáját, kiemelték és felvitték a megyéhez. Ott milyen funkciót kapott?
1982-89 között a Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnökhelyettese voltam. Az oktatás, a művészetek, a közművelődés, az egészségügy, az egyházügy, a cigányügy, sport, környezetvédelem állami irányítása volt a feladatom. Akkor Debrecen is a megyéhez tartozott.
Mikor kapta első állami kitüntetését és annak volt-e köze a debreceni jazznapok fantasztikus siker sztorijához?
1953-ban a Közoktatás Kiváló Dolgozója állami kitüntetést kaptam. Ekkor a Balmazújvárosi Általános Leányiskola igazgatója voltam. Ez egyáltalán nem volt kapcsolatban a dzsesszel. Majd további kitüntetések között Állami Díj-ban részesültem 1978-ban. Ebben már kifejezésre jutott a dzsessz érdekében végzett munkám is.
A rendszerváltás óta mivel foglalkozik?
A rendszerváltás előtti években már Debrecenből kiköltöztem Hajdúhadház egy szőlőskertjébe, Bocskaikertbe. Az 1360 lakosú településrész akkor küzdött az önállóvá válásért. Engem is bevontak az előkészítő bizottságba. Majd több jelölt közül engem választottak polgármesterré. Ezt a tisztséget 4 cikluson át töltöttem be. Ötödjére, életkorom miatt már nem indultam az újabb választáson. Közben 8 éven át a Megyei Közgyűlés képviselője voltam, megkaptam a legmagasabb megyei kitüntetést, a Bocskai-díjat. Helyben díszpolgárrá választottak. Összesen 60 szolgálati évem van.
A zenétől teljesen elszakadt? Persze, ez egy "műkérdés", hiszen tudom, hogy fia, Gyarmathy István a Debrecen Dixieland Jazz Band klarinétosa. Szokott járni a koncertjeikre?
Nem szakadtam el a zenétől. Koncertekre eljárok, ha jóval ritkábban is, mint régebben. A Debrecen Dixieland Jazz Band csaknem minden hangversenyén résztveszek. Ugyanis fiam, Gyarmathy István az együttes klarinétosa. Megítélésem szerint ő is hosszú ideje hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy az együttes hazai és jelentős nemzetközi sikereket ért el.
Köszönöm a beszélgetést! No meg azt is, hogy az Ön támogatásának köszönhetően a Debreceni Jazznapok a maga 40 évével a legrégebbi folyamatosan működő jazzfesztivál nemcsak Magyarországon, hanem egész Közép-Európában.
Örülök, hogy bár szerény mértékben, de hozzájárulhattam a magyar dzsesszélet fejlődéséhez. Megköszönöm Maloschik Róbert úrnak, hogy felidézte hajdani közös küzdelmeinket, amelyeket a dzsessz érdekében tettünk! Kívánom, hogy szerezzen ez a szép muzsika a jövőben is sok örömet a zenekedvelő embereknek!
