Világsztárok Magyarországon – Chick Corea 1997. május 6-án a Budapest Kongresszusi Központban
2016. november 20., Dr. Sümeghy László
A jazz több stílusirányzatában is jelentős, sőt meghatározó tevékenységet majd 50 éve felmutató Chick Corea különböző formációival többször is fellépett Magyarországon.
Ezek között volt két zongora szólókoncert is, az első 1997. május 6-án a Budapest Kongresszusi Központban, a második pedig a Zeneakadémián 2014. május 13-án.
(Én azért ideszámítanám a 2006-os kétkoncertes decemberi miniturnét is (5. – BKK, és 6. – Debrecen!), mikor is a hangverseny második felében Chick bácsi Bartók pásztordalait játszotta egyedül! – A szerk.)
A magyar közönségnek az 1970-es években sajnos nem volt szerencséje látni élőben a fúziós jazz egyik legnagyobbját, a Return To Forever-t Chick Corea-val. Az első budapesti találkozás 1983-ban volt a BS-ben (Chick Corea–Gary Burton Duo vonósnégyessel), majd ezzel a duóval 2012-ben újra találkozhattunk, a MüPában. A másik budapesti duplázás a zongora szólókoncert műfajában volt 1997-ben és 2014-ben. Ezeken kívül volt még több fellépése különböző jazz-rock együtteseivel, amelyekről mások visszaemlékezéseiből kaphattak már eddig is képet rovatunkban. Nagyon szívesen írnék például a Corea–Hancock kétzongorás duó hetvenes évek közepén és 2015-ben tartott koncertjeinek, vagy a jobbnál-jobb felállású trióinak összehasonlításáról is, de ezek – eddig – elkerülték Magyarországot. (A Corea–Hancock duóról lsd. Dr. Szabó Csaba 2015. március 16-i, és Dr. Nagy Sándor 2015. július 20-i írásait.)
A két szólózongora koncert azonossága nem az előadott számokban rejlik, hanem a programblokkok egyformaságában. Ez azt is jelenti, hogy nem egy tiszta jazzkoncertet kap a vendég, hanem Corea-val, mint zongoraművésszel találkozhat, aki különböző oldalairól mutatkozik be az előadás során. A koncertekről hiányzóknak tudom ajánlani Corea „Portraits” című 2014-es dupla CD-jét, amely úgy 80%-ban visszaadja egy-egy ilyen szólókoncert történéseit (lsd. Gáspár Károly lemezkritikáját 2014. július 9-én).
Az első blokk a jazzrajongóknak szól, akik ezzel a kb. háromnegyed órával minden tekintetben elégedettek lehetnek. Standard-ek Corea azonnal felismerhető stílusában előadva, ahogy csak Ő tudja. Be kell vallanom, hogy az 1997-es koncert standard programját nem tudom felsorolni, csak a 2014-es műsort idézem fel, ami részben megegyezik, részben pedig különbözik a hivatkozott lemezen megjelentektől. Egy Jimmy van Heusen szerzeménnyel kezdett, majd egy Antonio Carlos Jobim-mal folytatta. Utána Ellington „Sophisticated Lady”-je és Bill Evans „Waltz for Debby”-je következett. A standard blokkot egy Monk mű előadása zárta, illetve csak zárta volna, mivel következett még Stevie Wonder „Pasttime Paradise” popslágere a latin jazz stílusában.
A közönségnek azon része, amely csak JAZZ-t akart hallgatni, akár haza is mehetett volna (senki nem ment el), mert a műsorban ezután COREA összetett zenei világa következett. Mindkét alkalommal műsoron volt Corea által is nagyra értékelt Bartók Béla Bagatelle-je, természetesen Chick Corea módon fűszerezve. 2014-ben közvetlenül a standard-ek után játszotta az #1 és a #2 darabot a sorozatból. Ugyancsak mindkét alkalommal hallottunk a Children’s Songs ciklusából (amely az ECM-nél lemezen is megjelent) több részletet, 2014-ben számszerint hatot a koncert végén a ráadások előtt.
A teljesség kedvéért 2014-ben a szünet után a Paco de Lucia emlékére írt „The Yellow Nimbus” szerzeményével kezdett, majd a közönség két vállalkozó kedvű és jegyváltásából következően helyzeti előnnyel bíró tagjával játszott négykezest. Ilyenre 1997-ből nem emlékszem, de mindenesetre elmondható, hogy az énekesek Bobby McFerrin, a zongoristák pedig Chick Corea koncerteken szerezhetnek maguknak maradandó emléket és sok irigyet.
A két fellépésen ismétlődő rész volt még a közönség megénekeltetése, természetesen két szólamban (jobb és baloldal a nézőtéren). Először a feladat kiosztása, majd gyakorlás és végül élesben kísérve Corea zongorajátékát.
1997-ben szerencsém volt, mert mögöttem egy sorral hátrább ült Bergendy István ismerőseivel, és így ebből az irányból biztosítva volt a zenei feladat pontos teljesítése.
2014-ben Corea saját 5 hangra írt művének bemutatásához kérte a közönség segítségét, amely a ráadás első száma volt, amit még a „Spain” követett a koncert zárásaként.
Elnézést kérek az olvasóktól, hogy ilyen kettős beszámolóval igyekeztem hiányos emlékeimet pótolni az 1997-es koncertről, de Corea esetében nem kétséges, hogy – hasonlóan a jó töltött káposztához – nincs csökkenés az élvezeti értékben az időről időre elővett különböző produkciókban, teljen el akár több évtized is az egyes szakaszok között.
A 2014-es koncert évében Chick Corea 73 éves volt, egy évvel később a „The Vigil” produkciójával a MüPa-ban lépett fel. Nincs kétségem abban, hogy fogjuk még őt látni-hallani Magyarországon, és nagyon remélem, hogy egy ízig-vérig jazztrióhoz lesz szerencsém/szerencsénk.
