Világsztárok Magyarországon – Az 1985. évi Debreceni Jazz Napok Fazekas Csaba emlékei alapján

2012. szeptember 01., Fazekas Csaba

Az alábbiakban a kért visszaemlékezést próbálom megvalósítani 27 év távlatából.

Igyekeztem a jazznapok minden hangversenyét meghallgatni, de az 1985-ös koncertsorozat több helyszínen volt megtartva ugyanabban az időben. A szervezők véleménye ugyanis az volt, hogy a nagyszámú érdeklődő tudjon ízlésének megfelelően választani.

Újdonság volt, hogy ismét megpróbálták újraéleszteni a Magyar Rádió által tartott dzsesszversenyt, mert a résztvevő magyar zenészek döntősei lesznek az 1985 szeptemberében meghirdetett versenynek. A hazai zenészek, együttesek ugyanis az utóbbi években a nagykanizsai dzsesszhétvége, a debreceni rendezvény, a szegedi, a miskolci és a budapesti klubok rendszeres programjaiban úgy léptek fel, hogy a világhírű külhoni művészek előtt lehetett a közönségnek meghallgatni.

A helyszínek az alábbiak voltak: a nagyerdei szabadtéri színpad, a Bartók hangversenyterem, a Kölcsey Művelődési Központ, a Városi Sportcsarnok.

És most jöjjenek a résztvevők:

Binder Károly,

Larry Coryell /USA/,

Dasek-Ruzicska duó /Csehszlovákia/,

Debreceni Ütőhangszeres Együttes,

Laczo Deczi együtese /Csehszlovákia/,

Dresch Mihály és együttese,

Fine Együttes /Németország/,

Klobasa együttes /Csehszlovákia/,

Kőszegi Rhythm and Brass,

Lakatos Antal együttese,

Max Együttes /Németország/,

Molnár Dixieland Band,

Pleszkán-Gonda-Darvas Trió,

Perkiömäki Kvartett /Finnország/,

Philadelphia Jerry Ricks /USA/,

Ratzer-Steger /Ausztria/-Pege Trió,

Joe Sachse /Németország/,

Shankar-Garbarek Együttes /India-Norvégia/,

Snétberger Trió,

Simeon Sterev Együttes /Bulgária/,

Szuper Trió,

Swing Session /Lengyelország/,

Tallini Együttes /Szovjetunió/,

Vasvári Kvartett,

Videoton Bigband,

Geoff Warren Együttese /Anglia/,

Joe Zawinul /USA/.

A többnapos programok általában hajnalban értek véget, azokban az években nem volt ismeretlen, hogy a jam session-ök spontán alakultak és a zenészek nagy örömmel vettek részt bármilyen formációban. A július 20-i, pénteki programok közül a Bartók teremben háromnegyed ház előtt, de annál nagyobb sikerrel szerepelt a Dasek-Ruzicska duó. Igen nagy tetszéssel fogadta a közönség a Gonda János-Pleszkán Frigyes-Darvas Atilla Trió játékát és Binder Károly zongoraszólójának is hálásan tapsoltak. A Debreceni Sportcsarnokban zajlott műsorok is sikert arattak. Joe Sachse együttese free jazzt játszott, de Simeon Sterev fuvolajátéka is nagy tapsot kapott. Simeon Sterevet régi barátként üdvözöltük, hiszen számos alkalommal volt vendégünk, már 1977-ben közös lemezt készített a Debreceni Jazz Együttessel. Ez a fellépést saját együttesével oldotta meg, mert előző alkalmakkor szólóban érkezett, de kitűnő alkalmazkodóképességével bármilyen stílusú formációba képes volt beilleszkedni.

Nagy várakozás előzte meg Joe Zawinul felléptét, aki Oberheim polifónikus szintetizátorokkal, Lyndrummal, Korgokkal vette körül magát és játszott 90 percen át. Nehezen Indult a koncert, mert a szintetizátorai a nálunk honos 50 Herz miatt a hangmérnököknek feladta a leckét, de sikeresem megoldották. Ugyanis a Magyar Rádió történetében ez volt az első élő jazzadás éjfél után. Emlékszem a közönség várakozására is számos élvonalbeli rock és jazz-rock muzsikus utazott le Budapestről, hogy élőben élvezze Zawinul játékát. Pedig hol volt már akkor a legendás Weather Report! Jól emlékszem /és remélem, nem okozok problémát/, hogy Presser Gábor és barátai az első sorban ültek, már a koncert előtt.

Másnap szombaton a nagy nyári meleg ellenére a közönség megtöltötte a Nagyerdei Színpad és a Városi Sportcsarnok nézőtereit. A szabadtéren a Tallini együttes, a Szakcsi Lakatos együttes, a Pege-Ratzer-Steger trió, valamint Dresch Mihály együttese volt emlékezetes. A Művelődési Központban Lakatos Antal és Vasvári Pali együttese, valamint a finn Perkiomäki együttese aratta le a közönség tapsait. Este a Sportcsarnokban Geoff Warren után tették fel a koronát Garbarekék. A Sportcsarnok háromezres befogadóképessége nem volt elegendő. Már éjfél előtt kb. 3500-an voltunk a teremben, amikor a tűzoltók radikálisan lezárták a pénztárakat, hogy ne adjanak el több jegyet, mert nem fogják biztonsági okokból beengedni a közönséget. Garbarek ez alkalommal a Shankar család fiatal, de már akkor világhírű hegedűsét, Lakshmirayana-t hozta magával, különleges, akkor nagyon nagy újdonságnak számító elektromos hangszerével. A koncertre úgy emlékszem, hogy akkor tanultuk meg, hogy mi is a standing ovation. Egyszerűen nem akarta a közönség leengedni őket a színpadról.

27 év után is nagy élmény visszagondolni, hogy az a generáció, hogyan fogadta és élvezte a muzsikájukat.