Világsztárok Magyarországon - Billy Cobham az Almássy téri Szabadidő Központban 1983. szeptember 29-én
2012. május 04., Zsoldos Mari
Eleget tettem szeretett főszerkesztőnk (M.R., you know) kérésének, és lefényképeztem a bekeretezett képet Béla öcsém szobájának falán. Pontos adatokkal remélem, Robi kiegészíti azt, amit most improvizálok.
A 29 évvel ezelőtti Billy Cobham koncerten a kép tanúsága szerint öcsém ott volt a közönség soraiban, hiszen jegyének hátuljára kért és kapott autogramot a világhírű zenésztől, aki dobos ideálja volt. Akkor még valószínűleg egyikük sem sejtette, hogy pár évtized múlva egy színpadon zenélnek! A 2011-es együtt zenélésen magam is ott voltam és meghatott büszkeséggel néztem és hallgattam a koncertet, ahol a magyar jazzélet sztárjai mellett már öcsém fia, a szintén ütős Zsoldos Dániel is fellépett.
(Drága Marikám! Ha már így kikotyogtad, hogy szelíd unszolásomra fotóztál és írtál néhány mondatot, akkor ezt megtoldom még néhánnyal, hogy a műhelytitkokról is fellebbentsem a fátylat… 1983 nyarán, nem sokkal a Debreceni Jazznapok után, K.I. kapott egy telexet Frankfurtból, amit hitetlenkedve hozott le a 2. stúdióba és megkérdezte tőlem, szerintem érdemes-e meghívni a Hessische Rundfunk (Frankfurti Rádió, you know) jazzegyüttesét? Mondtam neki, mondjon már egy-két nevet, kik is vannak a zenekarban. (Egyrészt, akkor még Lakatos Tóni, akarom mondani, Tony Lakatos sem hitte volna, hogy pár évvel később egyszer csak Frankfurtban telepedik le és a zenekar tagja lesz, másrészt, mert már akkor is a West Deutsche Rundfunk (Kölni Rádió) zenekara, a WDR Big Band volt az NSZK legmenőbb nagyzenekara…) Erre azt válaszolta, elég annyi, hogy Billy Cobham a dobos? Mondtam neki, ne marháskodj! Erre a kezembe nyomta a papírt, amin ott állt Billy Cobham neve, és hogy „Welt star aus USA”. Ejh, ejh, a híres német precizitás… Billy ugyanis Panamában született (igaz, utána 35 éven át New Yorkban szocializálódott) és akkor már 2 éve Svájcban élt… Szóval, K.I. meghívta a Frankfurti Rádió Jazzegyüttese vendégszólista Billy Cobham elnevezésű formációt. A Magyar Rádiónak ez egy buznyákjába sem került (már gázsiilag), mindössze a Rádió Benczúr utcai vendégházában kellett őket altatni két éjszaka és egy-egy vacsorát fizetni nekik, plusz két 40 perces BASF szalagra felvenni a koncertet és átadni a zenekar vezetőjének, Kurt Bong-nak (ezt nagy ravaszul úgy oldotta meg, hogy a szeptember 28-i, gödöllői koncert tekerecseit adta oda a németeknek...), hogy amikor hazamennek Frankfurtba, tudja igazolni az ottani Rádió vezetőinek, hogy ők bizony a vasfüggöny mögött komoly fellazító munkát végeztek. (Jazzkoncert, you know!) Mi pedig elkönyvelhettük: „Itt járt Billy király”. Egyébként pedig Billy egyáltalán nem játszotta az agyát, viszont a HR Jazz Group-pal a „frankok usual repertoár darabjai mellett” a sajátjai közül eljátszotta a „Stratus”-t és az „A Funky Thide of Sings” egyik dobbevezetőjét (A Funky Kind of Thing), s a legvégén ráadásként az egész est egyetlen igazi jazzörökzöldjét, Dizzy Gillespie „A Night in Tunisia”-ját, amelyben a német trombitások végre „kikukorékolhatták magukat”.)
