Világsztárok Magyarországon – Legend of the clarinet
2011. október 28., Zsoldos Mari Miss Marizona
Az 1977-es évben történt a kellemetlen eset.
Zsoldos Mari és a fekete árny
"A dzsessz világa" című műsor felvételének szünetében kimentünk a stúdiókat összekötő folyosóra, ott vártunk a következő riportalanyra. Elsétáltam a 6.stúdió felé és visszahőköltem, mert a stúdió előtt egy ördögöt pillantottam meg. Kopasz fej, hosszú szakáll, fekete bőrkabát, bőrnadrág, bőrkalap. Nem sejtettem,hogy ő az a riportalany, akire várunk és ő meg pláne nem gondolta, hogy velem fog dolgozni. Valószínűleg jó hatást kelthettem nála, mert felugrott, angolul udvarolni és követni kezdett. Én persze visszamenekültem a stúdióba, ahol kiderült, ő Tony Scott, a világhírű jazzmuzsikus. Tonyt egy cseppet sem zavarta, hogy műsor készült volna vele, előkapott egy fekete fényképezőgépet valahonnan a bokáig érő fekete bőrkabát alól és megkérdezésem nélkül össze-vissza fotózott, miközben ördögi köröket írt le körülöttem. Én sikoltozva a keverőasztalra menekültem és végül a szerkesztő K.I.-nek sikerült Tonyt lefegyverezni, aki mefisztói kacajjal közölte, hogy nem is volt film a gépben.
(Pontosítsunk! Én akkor már külsősként K.I. „négere” voltam, magyarul én írtam a jazzműsorai szövegét –miközben ő státuszilag a Szórakoztató Zenei Osztály szerkesztője volt, tehát munkakönyvileg nem is jazzszerkesztő!- és miután hajlandó volt hangját adni a műsorhoz, kiment a stúdióból és mi Marival játszottuk össze végleges formára! Így ennek az esetnek én is szemtanúja voltam. 1977. szeptember 8-án a Magyar Rádió 6. stúdiójában, un. „nyilvános koncert” keretében mutatkozott be a magyar közönségnek a legendás klarinétos-szaxofonos Tony Scott (1921-2007), akinek magyar partnerei a zongorista Csík Gusztáv, a bőgős Berkes Balázs és a dobos Baló István voltak. K.I. kitalálta, hogy a beállópróba és a koncert között Scott-ot áthozza a szintén a földszinten lévő 2. stúdióba, ami a 6-ostól kb. 20 méternyire található. És hogy nagyobb legyen a felhajtás, lehozta a Rádióújság egyik fotósát is a 2-esbe. Ekkor Mari még kedvesen nevetett. Igaz, a háttérben már látszik a fotón a „fekete árny”. Aztán K.I. és Tony Scott bementek a stúdió belső termébe és leültek a mikrofon mögé. Majd beszélgetés közben Tony egyszer csak fölpattant, előkapott egy fényképezőgépet és a rémülten sikoltozó Marit hanyatt lökte a keverő pulton és 10 centiről elkezdte fotózni halálra rémült hangmérnöknőnket. És ez a talpig fekete bőrruhás 190 centis, ősz kecskeszakállú, tökkopasz, ráadásul észtveszejtően izzadtságszagú 56 éves olasz-amerikai, közben fennhangon kiabálta „sákká, sákká”. Látszott, hogy tök dili ez az ember, de amikor hazamentem és levettem a könyvespolcomról Leonard Feather „Encyclopedia of Jazz” című művét, s fellapoztam az S betűt, akkor Tony Scott neve mögött zárójelben ez volt olvasható (Anthony Sciacca), magyarul „entoni sákká”. Tehát a begerjedt klarinétos eredeti olasz nevét kiabálta szegény Mari arcába! – a szerk.)
