Világsztárok Magyarországon - Jazzma egy jazztegnapról - Nemzetközi Jazzhétvége Nagykanizsa 1973
2011. szeptember 23., Halász Gyula
Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor Maloschik Róbert arra kért, hogy osszam meg emlékeimet az első nagykanizsai jazzhétvégéről. Furcsa egyrészt, hiszen már 38 év telt el azóta, másrészt azért, mert ez alapvetően befolyásolta a jazzhez fűződő addigi v
Szubjektív értékelésem szerint, ez a zenei esemény több szempontból is mérföldkőnek tekinthető a dél-zalai város életében. Nagykanizsa bekapcsolódott a jazzfesztivált rendező városok sorába, és a nemzetközi jazz vérkeringésébe. Ennek előzménye, hogy 1972-ben megalakult a helyi jazz klub, melynek programjaiban előadások, hanglemez bemutatók és koncertek voltak. A tagok és a vezetőség aktivitásának köszönhetően sikerült meggyőzni az akkori városvezetést és a Magyar Rádiót, hogy érdemes Nagykanizsán jazzfesztivált rendezni. A Magyar Rádió nemcsak közvetített, de hangfelvételeket is készített az itteni koncertekről. 1973. november 17-én felgördült a függöny a rendezvénynek helyet adó Úttörőházban.
A magyar élvonal mellett, nemzetközi formációk követték egymást a színpadon. A cseh Cellula Quintet mellett az osztrák Erich Kleinschuster Sextet-et és az akkor még kelet-német Ernst-Ludwig Petrowsky Quartet-et is láthatta a közönség. A jazzhétvége szenzációjának az amerikai származású, de régóta Európában élő Mal Waldron triójának fellépése ígérkezett. Aki látta és hallotta őket, annak biztosan emlékezetes maradt koncertjük. A világsztár zongorista partnerei itt Jimmy Woode /bőgő/ és Tim Kennedy /dob/ voltak. Jimmy Woode, Mal Waldron régi muzsikustársaként érkezett Nagykanizsára. Együttműködésüknek két album is köszönhető.
Ezek közül az egyik az 1972-es LP, az "A Touch of the Blues"
Műsorukban ezekből is hallhattunk. A modern jazzt játszó zenészeket jól egészítette ki az elsősorban bebop zenészként jegyzett Tim Kennedy ütőhangszeres. A közönség zömét nagykanizsaiak alkották, de sokan érkeztek Budapestről, Szombathelyről, Pécsről és Zalaegerszegről. Egyikük, Béres János zalaegerszegi szobrászművész egy meglepetéssel is készült. Vörösréz lemezből készült –John Coltrane-t– ábrázoló alkotását Mal Waldron-nak szánta, aki több lemezfelvételen is Coltrane partnere volt. Az, hogy mégsem a kiváló zongorista kapta meg az ajándékot, annak nagyon prózai oka volt. A Csík Gusztáv, Pege Aladár és Jávori Vilmos trióval fellépő, akkor még nyugat-német pozanos, Albert Mangelsdorff egyszerűen elvarázsolta a közönséget.
Kis túlzással állítható, hogy a közönség egy része tátott szájjal bámulta a virtuóz muzsikust. Így a jazzkedvelőkből álló alkalmi zsűri döntése alapján –közfelkiáltással– ő kapta a „Coltrane-díjat”. A szombati koncerteket követő „jam session”-t az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban tartották, ahol folytatódott a magas színvonalú zene. Másnap délelőtt jazzmatinét tartottak, ami szintén újdonságként vonult be a programba. A kétnapos jazz weekend-en különleges zenei élményként hatott a Szakcsi-Kőszegi duó produkciója. A hazai együttesek közül Tomsits Rudolf zenekara, a legendás Syrius együttes, a tradicionális jazzt játszó Molnár Dixieland és a Hulin kvartett is fellépett. Kirobbanó siker volt az újszerű hangzást és zenei világot képviselő Rákfogó együttes produkciója. „La fiesta” című számuk, akár az első nagykanizsai jazzfesztivál szlogenje is lehetett volna, mert ünnep volt ez a javából.
