Világsztárok Magyarországon - A First Lady második látogatása Budapesten, avagy Ella Fitzgerald koncertje az Erkel Színházban 1970. május 20-án
2011. május 21., Hivatásos Jazzrajongó
Az 1970-es év sok szép jazzélményt hozott, hiszen egy hónappal a Count Basie zenekar fellépését követően került sor Ella Fitzgerald második látogatására.
Mint ismeretes Ella először két évvel korábban 1968. február 29-én járt nálunk a Tee Carson trió kíséretével. Ezúttal egy sokkal ismertebb combo, Tommy Flanagan triója biztosította a szilárd hátteret. A koncertet persze most is óriási érdeklődés kísérte, hiszen Ella népszerűsége csak növekedett a korábbiakhoz képest és még többen akarták látni és hallani a fővárosi és vidéki jazzrajongók közül is. Érdekes, amit Petrányi Judit – akkortájt kezdő rádiós – ennek a koncertnek a felidézése kapcsán elmondott 2007-ben arról, hogy a színfalak mögött egy tétova, kissé bizonytalan ötvenen túli, megfáradt idős hölgy volt a nagy díva, erős szemüveggel és bizony Juditnak nemcsak a konferálás, de a művésznőnek a színpadra történő bekísérése is feladata volt. A színpadon aztán ismét azzá a csodálatos egyedülálló nagyasszonnyá változott, akit a közönség ismert és szeretett.
Jellemző a zenei divat viszonylag gyors változására a 60-as évek végén, hogy merőben más repertoárral szerepelt, ami persze nem volt baj, mert Ő mindent a saját képére tudott formálni. Egymást érték a divatos „nóták”: Burt Bacharach „This Guy’s in Love with You” és „I’ll Never Fall in Love Again” című dalai, David-Clayton Thomas „Spinnin’ Wheel”-je, vagy a legnagyobb sikert aratott „Cabaret” és „Get Ready”. Természetesen a nagy standard-ek közül is elhangzott jónéhány, például az Ingrid Bergman és Humphrey Bogart nevével fémjelzett Casablanca című film világhírű betétdala az „As Time Goes By”, Ellington „Satin Doll”-ja, Gershwin „Crazy Rhythm”-je és – mint a művésznő bekonferálta – közkívánatra a „Summertime”. A Flanagan trió tökéletes kísérete nemcsak a közönség lelkesedését váltotta ki, de Ella is többször elismeréssel hívta fel a figyelmet Flanagen briliáns szólóira.
Álljon itt a ritmus-tandem szereplőinek neve is: a bőgőn Frank de la Rosa játszott, a doboknál pedig egy igazi „nagymenő” Ed Thigpen ült. Utóbbi éveken át Oscar Peterson dobosa volt, jobbnál jobb albumokon játszott a nagy zongoristával (az egyik legismertebb a „Night Train” című lemezük volt). A vastapsok most sem maradtak el, sajnos a kellemetlen reflektorok sem, amelyekkel az első sorokban ülő nézőket (köztük jómagamat is) pásztázták. Ezt egyébként „eljátszották” abban az időben minden jelentős koncerten és azzal indokolták, hogy a TV felvételeken a nézők reakcióit is meg kívánják örökíteni. Az sohasem derült ki, hogy mi is lett ezeknek a felvételeknek a sorsa, mert soha nem kerültek adásba. Ezzel szemben Nyugat-Európában számos Ella koncertet rögzítettek lemezen és képben is. Kis túlzással szinte minden nagyvárosnak van egy „Ella in ...” lemeze, nekem itt csak három ugrik be hirtelen „Ella in Rome”, „Ella in Hamburg” és „Ella in Budapest”.
Recorded live in Budapest, Hungary on May 20, 1970. Includes liner notes by Joe Goldberg.
Digitally remastered by Kirk Felton (1999, Fantasy Studios, Berkeley, California).
Not many jazz singers played Eastern Europe during the time of the Iron Curtain, but jazz records were nevertheless a treasured underground commodity in Communist countries. This concert from May 20, 1970 is atypical only in its location, however. Fitzgerald is backed by her usual road trio of the era--pianist Tommy Flanagan, bassist Frank de la Rosa, and drummer Ed Thigpen--and performs a fairly standard repertoire. Highlights include a fairly breathtaking scat solo in the opening "Crazy Rhythm," a smoky "As Time Goes By," and fine versions of several pop hits of the era, including a slinky take on Bacharach and David's "This Girl's in Love With You." The sound is clear and warm, and the audience certainly sounds properly appreciative! A fine concert document.
Recording information: Budapest, Hungary (05/20/1970).
Personnel: Ella Fitzgerald (vocals); Tommy Flanagan (piano); Frank De La Rosa (bass); Ed Thigpen (drums).
Igen, nem tévedés, a Pablo lemezkiadó Norman Grantz producerségével kiadta a koncert jelentős részét CD-n, mintegy 78 percnyi anyagot, pontosan 19 zeneszámot. Hogy a Magyar Rádió felvétele, hogyan került a Pablo tulajdonába az pont olyan rejtély, mint az egy hónappal korábbi Count Basie koncert anyagának publikálása. Itt mondok még el egy másik rejtélyes információt. Székesfehérvári barátom Márkus József vette magának a fáradtságot és kiderítette, hogy a Film, Színház, Muzsika című lap 1971. május 8-ai számában Petrányi Judit tollából megjelent egy cikk, amelyben Ella 71 tavaszi, sorrendben harmadik budapesti koncertjéről írt. A hajmeresztő az, hogy erről viszont senki nem tud semmit, egyesek szerint elmaradt, de akkor hogyan lehetett úgy írni róla, mintha megtörtént volna. Várjuk olvasóink rejtvény megfejtését! Ami a képi megörökítést illeti, emlékeztetném az olvasót arra, hogy a „Jazz Icons” DVD sorozatban Ella is helyet kapott és éppen a legjobb formájában látható a korongon lévő koncertrészleteken. Ezt azért mondom, mert a nagy dívát a 70-es és 80-as években bizony sok méltatlan szereplésre is rávették, amikor drasztikus fogyókúrák után, ráncosan, kiábrándítóan gyenge show-műsorokban énekelt pl. Tom Jones-szal. Egészsége katasztrofálisan megromlott élete utolsó 10 évében: cukorbaj, szívproblémák kínozták és bármilyen szörnyű is mindkét lábát amputálták érszűkület következtében. 78 éves korában 1996. június 15-én halt meg minden idők legnagyobb jazzénekesnője. Becslések szerint több mint kétezer dal szerepelt repertoárján élete során és művészetét közel száz lemezalbum őrzi, portréfilmek sokasága, számos koncertfilm is megörökítette alakját. 1994-ben egy nagyon érdekes monográfia is megjelent életéről magyarul Sid Colin „ELLA – Ella Fitzgerald élete és kora” címmel.
Befejezésül Csányi Attila barátomat idézem, aki Ella halálára írott nekrológjában a MaJazz című lapban azt írta, hogy bizony boldogan elviselnénk a kellemetlen reflektorokat, ha még egyszer élőben hallgathatnánk Ella Fitzgerald-ot az Erkel Színház nézőterén, mint azon a felejthetetlen májusi estén 1970-ben.
Hivatásos Jazzrajongó szerényen elhallgatta, hogy "egészpályás letámadása" ezúttal is sikerrel járt, és a fenti szórólap hátára begyűjtötte mind a négy fellépő aláírását! (A szerk.)
