JazzMa - A Beatles és a jazz - A Beatles és a jazz

A Beatles és a jazz – Help!

2013. szeptember 28., Maloschik Róbert

A dalt 1965 tavaszán írta John, kimondottan az 1965 nyarán bemutatott második Beatles filmhez, a „Help!”-hez, ami aztán listavezető kislemez lett az Atlanti Óceán mindkét oldalán, és az azonos című LP nyitófelvétele!

Igaz, utóbb Paul bevallotta, John sehogy sem boldogult a „Help!” befejező részével, így április elején átment Lennon londoni házába és két óra alatt gatyába rázta! De azt elismerte, hogy a szöveg teljes egészében John műve. A rajongók abszolút nem értették a szöveget, azt hitték, hogy Lennon újabb „groupie”-kat szeretne szerezni magának.. Viszont Lennon elárulta egy 1970-es (tehát a Beatles feloszlása utáni) interjújában, hogy ebben a dalban azt a stresszt próbálta kiírni magából, amit neki a Beatles sikerözöne és világhírneve okozott. Mint mondta, nem értette az egészet, hisz szerinte ők már az 1960-61-62-es években is ugyanolyan jók voltak, mégis éveken keresztül egy liverpooli pincében (The Cavern) és a hamburgi „kurvanegyed”, a Räperbahn kocsmaiban kellett játszaniuk. Ráadásul a Decca lemezkiadó elutasította őket. (Gondolom, azóta is bánják…)

Aztán 1965 tavaszán a stúdióban érte az újabb csalódás… Történt ugyanis, hogy amikor április 13-án mind a négyen bementek a stúdióba és Lennon előadta elképzeléseit, mi szerint a „Help!”-et ő egy lassú, szomorkás balladaként képzeli el, George Martin csípőből visszatüzelt. Mint mondta, ez lesz az LP nyitófelvétele és oda nem tehetnek egy lassú számot. És a kislemez A-oldalára sem. Hosszas vita után John belátta, hogy ismét a zenei rendezőnek van igaza. De eleinte benne dolgozhatott a düh, mert a zenei alapot csak kilencedik (!) nekifutásra tudták elvenni hibátlanul. Előtte nyolcszor Lennon hibázott… Aztán még kellett négy-öt eléneklés a négysávos magnóra, mire elkészültek a végleges változattal. Nem sokkal halála előtt 1980-ban egy másik interjúban Lennon azt mondta, hogy szerinte a két legzseniálisabb Beatles dala a „Help!” és a „Strawberry Fields Forever” vol.

A kislemezt Angliában a Parlophone jelentette meg 1965. június 29-én (tehát a londoni filmpremier napján!) és 1 hét múlva, augusztus 5-én már listavezető is volt a Temze partján. És három hétig Number One-kodott. Csak mellesleg jegyzem meg, a B-oldalra Paul vad rock száma, az „I’ Down” került.

Amerikában a „Help!” kislemez egy másik sztori lett. Az ottani kiadó, a Capitol ragaszkodott hozzá, hogy 21 másodperces James Bond filmekhez hasonlatos zenekari bevezető legyen a dal előtt. Az amsi vásárlókat azonban ez a közjáték sem zavart meg, vették a single-t, mint a cukrot… Konkrétan aranylemez lett. Odaát csak 1965. augusztus 7-én jelent meg a „Help!” a Billboard Hot 100-on, és láss csodát, csak szeptember 4-én (!) került az első helyre. Az ottani közízlés ugyanis aznap a szintén angol Herman’s Hermits „I’m Henry VIII, I Am” repítette az élre, majd egy hét után őket az echte amerikai popsztár házaspár, a Sonny & Cher követte 3 hétig az „I Got You Babe”-bel. Majd elfelejtettem mondani, a „Help!” is 3 hétig vezetett!

A filmet július 29-én mutatták be Londonban, az LP-t pedig 1965. augusztus 6-én dobták piacra Angliában. A nagylemez 1965. augusztus 14-től október 16-ig, vagyis 9 héten át vezetett és platinalemez lett.

New Yorkban ennél kicsit különlegesebb volt a helyzet. Ti. előbb a „Beatles VI”, majd a Rolling Stones aktuális LP-je, az „Out of Our Heads” vezetett. A „Help!” végül is csak 1965. szeptember 11-én került a Billboard albumlista élére, de ha már felkerült, akkor ott is maradt 9 hétig. Viszont „kárpótásul” az amerikaiak kilencmilliót (!) vettek belőle.

A jazz feldolgozások időrendben: ez a dal annyira tetszett a jazz előadóknak, hogy 48 év alatt 19 jazz feldolgozás készült belőle. Én legalább is ennyiről tudok…

George Martin and his Orchestra 2’38” (Help! 1965 LP)

(Mielőtt elkezdenének csodálkozni, felhívom az Önök figyelmét, hogy ez egy ugyancsak jazzesre hangszerelt darab. Az 1960-as népszerű angol szaxofonosa, Peter King játssza a szólót!)

Al Caiola 2’12” (Tuff Guitar English Style 1965 LP)


Manfredo Fest Trio 2’14” (Os Sambeatles 1965 LP)

(MF – p, Humberto Clayber - b, Antonio Pinheiro – dr)

Count Basie & His Orchestra 2’15” (Basie’s Beatle Bag 1966 LP/1998 CD)

(Count Basie – p, Al Aarons, Sonny Cohn, Wallace Davenport, Phil Guilbeau – tp, Henderson Chambers, Al Grey, Grover Mitchell – tb, Bill Hughes – btb, Marshall Royal – cl, as, Bobby Plater – fl, as, Eric Dixon – fl, ts, Eddie „Lockjaw” Davis – ts, Charlie Fowlkes – fl, bs, Freddie Green – g, Norman Keenan – b, Sonny Payne – dr)

The Session Men 2’16” (Beatle Music 1967 LP)

(Ronnie Ross – bs, Bill Le Sage – vib, Derek Grossmith – cl, Roy Willocks – fl, Al Hall, Les Condon – tp, Greg Bowen, Ian Hammer – flh, Morris Pratt, Nat Peck – tb, Ike Isaacs – g, Alan Weighell – b, Don Lawson – dr)

Lakatos Antal Quartet 3’00” (1982)

(Lakatos Antal – ts, Gárdonyi László – p, Vasvári Pál – b, Lakatos Pecek Géza – dr)