Zenón, Miguel: Alma Adentro 2011. december 22., Dr. Gregorits János
Korábban azt lestük, hogyan tünnek fel sorra a jobbnál-jobb kongások a Karib-tengeri szigetvilágban, ma viszont inkább a szaxofonosok lepnek meg minket. David Sanchez után itt egy másik nagy tehetség Puerto Rico-ból: Miguel Zenón (1976). Szaxofonos kollégája Branford Marsalis (Marsalis Music) eddig már öt albumát adta ki. Közülük az „Alma Adentro“ a legfrissebb. (A korábbiak: „Ceremonial“, „Jibaro“, „Awake“, „Esta Plena“.)
Az album teljes címe: „Alma Adentro - The Puerto Rican Songbook“ és ez így is van, mert egyetlen jazz-standardet sem hallunk, kizárólag a sziget hagyományosan népszerű dalait, amelyeknek szerzőit Zenón úgy jellemzi, hogy ők voltak Puerto Rico George Gershwin-jei, Cole Porter-jei és Jerome Kern-jei. Számunkra mindenesetre abszolut ismeretlenek, aminek viszont megvan az az előnye, hogy elfogulatlanul közelíthetünk hozzájuk.
Szűz füllel hallgatva a dalokat az a véleményem alakult ki, hogy bár Puerto Rico-ban biztosan több generáció is felnőtt rajtuk, ebben az előadásban mégsem hatnak régimódinak, hála az újraértelmezésnek. (No meg annak is, hogy ezeknek a számoknak az úgymond konvencionális interpretációját nem ismerjük.)
A Miguel Zenón-ból (altszaxofon), Luis Perdomo-ból ( zongora ), Hans Glawischnig-ból (nagybőgő) és Henry Cole-ból ( dob) álló kvartett (november 4-én nagysikerű koncertet adtak a Budapest Jazz Clubban!) nagy drive-val játszott és jól illeszkedett az argentin Guillermo Klein által orkesztrált és vezényelt tíztagú fúvós-együttes background-jához.
Klein eredetien oldotta meg feladatát. A fúvósok, számukat tekintve, minden további nélkül tudtak volna klasszikus big-band hangzást produkálni, azonban az arranzsőr koncepciója más volt.Úgy választotta meg a hangszerek összetételét és úgy írta meg a szólamokat, hogy a zene mindig szabad teret engedjen a végig koncertáló altszaxofonnak. Zenón pedig frazírozásával, improvizációinak vonalvezetésével, egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy zeneileg hol kötelezte el magát.Technikailag nyaktörő dolgokra képes, de ezzel nem él vissza, nem hallottunk tőle semmiféle, önmagáért való „skála-gimnasztikát.“ A kvartett másik három tagja is nagyon tetszett, különösen a zongorista Luis Perdomo, aki egy par excellence jazz-billentyűs. Bár még nem dicsekedhet olyan elismertséggel, mint Zenón, de érezni, hogy micsoda potenciál bújik meg benne.
