Russell, Catherine: Bring It Back 2014. március 22., Szőke Szandra
Catherine Russell – Bring It Back (2014)
„Szeretem a jó történeteket, a bluest. A humor, a szokatlan dalszövegek és a jó dallamok vonzanak. Innen kapok ihletet.” Catherine Russell amerikai énekesnő „Bring It Back” című albuma mindezek égisze alatt született. Egy jó hangulatú, old school lemez, melyen standardeket játszik, ismerteket és kevésbé ismerteket, de az ő előadásában mindegyikük új értelmezést nyer.
Catherine Russell (1956) ízig-vérig zenészcsaládba született – ilyen háttérrel meglepő lett volna, ha, mondjuk, ügyvédi pályára lép: szülei több hangszeren játszottak, apja, Luis Russell Louis Armstrong zenekarának volt zenei vezetője, hangszerelt és dalokat szerzett, anyja pedig a Juilliardon végzett bőgős-basszusgitáros, énekes Carline Ray, aki tavaly nyáron hunyt el 88 évesen. Russell világéletében énekelt zenekarok élén, mellettük vokálozott többek között David Bowie-nak Cindy Lauper-nek és Paul Simon-nak, mégis csak ötvenéves korában jelentette meg első szólólemezét, a „Cat”-et. („Sosem késő!” – mondja erre ő.)
A mostani, „Bring It Back” című lemeze az ötödik a sorban, melyen klasszikus, elfeledett jazz- és blues-dalokba lehel új életet, innen ered az album címe is. Az inspiráció érezhető, Russell még épp elkapta a New York-i jazzélet utolsó virágzó éveit, amikor öt dollárért olyan művészeket lehetett hallgatni, mint Abbey Lincoln, Carmen McRae vagy Freddie Hubbard. Russell tízfős zenekarával a klasszikus jazz előadók előtt tiszteleg, vintage jazzt játszik big band-kísérettel, az 1920-as évektől az ’50-es évekig idéz meg hangulatokat, cikázik a stílusok között.
Dalaiban nagy hangsúlyt fektet a történetre – számára elemi fontosságú a szöveg, és azt vallja, ha a történet nem jó, a dal sem lesz az. A standardekre tapadt port lesöpri, szerinte, ha egy dal jó, akkor a tartalma mindig aktuális marad. Sokszínűen, izgalmasan, vidáman énekel, egy olyan érett énekesnő magabiztosságával, akinek ez a zene a vérében van, és természetesen mozog a zenei stílusokban. Hiteles és nagyon szerethető, hiszen érezhető, hogy rajong azért, amit csinál – márpedig így érdemes.
Engem legjobban az „I Cover the Waterfront” című édes-bús dal fogott meg. Russell nagy átérzéssel, ízlésesen, lélekből adja elő ezt a vágyódással teli szerzeményt, mely egy szál zongorával indít, majd a big band belépésével fokozatosan csúcsosodik ki, miközben a zene lüktetése mindvégig visszhangozza a mólónak csapódó hullámok ritmusát.
A „Bring It Back”-lemez dalai nem csak dalok, többek annál: hangulatos történetek, érzelmi pillanatképek, színkavalkádok, egy régi korszak újraszínezése, mely kiragad a mából.
Catherine Russell: Bring It Back (2014)
01 I’m Shooting High
02 I Let a Song Go Out of My Heart
03 You Got to Swing And Sway
04 Aged and Mellow
05 The Darktown Strutters’ Ball
06 Lucille
07 You’ve Got Me Under Your Thumb
08 After the Light Go Down Low
09 I’m Sticking with You Baby
10 Strange As It Seems
11 Public Melody Number One
12 I Cover the Waterfront
Catherine Russell: ének, percussion (6, 10)
Matt Munisteri: gitár
Mark Shane: zongora
Lee Hudson: nagybőgő (1-5, 7-13)
Nicki Parrott: nagybőgő (6)
Mark McLean: ütőhangszerek (6)
Andy Farber: tenorszaxofon
Jon-Erik Kellso: trombita
Brian Pareschi: trombita (2-13)
Dan Block: altszaxofon, tenorszaxofon (5), klarinét (4)
John Allred: harsona
Mark Lopeman: baritonszaxofon
Glen Patscha: Hammond B-3 (6, 9, 10)
Kiadó: Harmonia Mundi Jazz Village Music
