Rousseau, Yves: Fragments 2020. október 10., Gáspár Károly
Yves Rousseau - Fragments (Yolk Records)
„Napjaink”
Yves Rousseau (1961) francia bőgős új albuma, a „Fragments”, azaz „Töredékek” pörög lejátszómban, ugyanis Maloschik Róbert Főszerkesztő Úr jóvoltából itt landolt nálam „kritizálásilag” a lemez.
A Yolk Records gondozásában megjelent korongon szeptet formációban hallhatjuk a basszista-zenekarvezető nyolc kompozícióját, melyek többsége tételekre van osztva, így jött ki végeredményként 14 „track”.
Egy esetben nem Rousseau a szerző, méghozzá a „Winding Pathway” harmadik tételében, hiszen ezt Robert Fripp jegyzi.
Rousseau partnerei a következők: Géraldine Laurent (altszaxofon), Thomas Savy (basszusklarinét), Jean-Louis Pommier (harsona), Etienne Manchon (Fender Rhodes, Moog, Wurlitzer), Vincent Tortiller (dob).
Tudom, nem jön ki a matek, hiszen Rousseau-val együtt még csak hat főnél járunk. Nos, sosem voltam erős az előbb említett tantárgyból, de most szándékosan hibáztam, hiszen a gitáros posztot betöltő nagyszerű muzsikust szeretném kiemelni, mivel honfitársunkról, a hosszú évek óta Franciaországban élő Palotai Csabáról van szó!
Csaba 2016-os szóló lemezéről, a „The Deserter”-ről (BMC Records) volt szerencsém recenziót írni anno, természetesen itt, a JazzMa.hu hasábjain. Lenyűgözött a felvétel, igazán nagy élményt jelentett számomra a (többszöri) végighallgatása.
Szóval egy magyar vonatkozással is bíró CD-ről beszélünk; nézzük, mit rejt a hét jazzista produktuma!
Azt gondolom, a klasszikus muzsika, a kortárs és/vagy kísérleti zene, a jazz fúziós és mainstream vonulata egyaránt megjelenik a „Fragments”-ben.
A kompozíciók és azok hangszerelése -elsősorban a fúvosok „együtt szólása”-, a billentyűs hangszerek „sound”-jai lehengerlőek. De nem bántóak, nem akarnak erőszakosan, erőltetetten modernek lenni, egyszerűen folyik, vagy zúdul a zene, mely „nagyon megírt” és mégis oly szabad!
Lehet, hogy én lettem olyan Móricka, de napjaink szürreálissá vált világa jutott eszembe a felvétel kapcsán, hiszen ezen anyagot úgy lehet igazán élvezni, érteni, ha nem arra figyelünk, hogy húha, mennyi minden szól egyszerre, inkább összpontosítsunk a muzsika letisztultságára.
Úgy vélem, ha a jelenleg körülöttünk zajló eseményekből megpróbáljuk a lényeget le/kiszűrni, akkor kapunk tiszta képet.
Így van ez a „Fragments”-cel is. Az első néhány percben azt mondtam: sok, sűrű, aztán késztetést éreztem, hogy meghámozzam, és bizony ezt követően ínycsiklandó gyümölcsöt ízlelhettem meg, ráadásul olyat, amelyet előtte még soha.
Van a témákban valami megfoghatatlanul groteszk, már-már bizarr irányultság, mint némely Dalí festményben, vagy egykori kollégája/barátja, Luis Bunuel filmjeiben.
Amennyire „lehúzott” lelkileg, olyannyira fel is töltött Rousseau-ék munkája. Nevettem, sírtam, bezárkóztam és ajtót-ablakot nyitottam egyszerre.
Külön öröm számomra, hogy Palotai Csabával újra egy „supreme”-kategóriájú album kapcsán találkozhattam!
Különleges, értékes muzsika ez, kiváló jazzisták, nagybetűs MŰVÉSZEK előadásában, ne hagyják ki!
Yves Rousseau Septet: Fragments (Yolk Records 2020)
1. Reminiscence
- Part I
- Part II
2. Personal Computer
- Ending with Orleans
3. Abyssal Ecosystem
4. Darkness Desire
- Part I
- Part II
5. Crying Shame
6. Oat Beggars
7. Winding Pathway
- Part I
- Part II
- Part III
- Part IV
8. Efficient Nostalgia
- Part I
- Part II
Yves Rousseau – bőgő
Géraldine Laurent – altszaxofon
Jean-Louis Pommier – harsona
Palotai Csaba – gitár
Etienne Manchon – Fender Rhodes, Moog, Wurlitzer
Vincent Tortiller – dob
