Rossy, Jorge: Puerta 2021. december 01., Dr. Nagy Sándor

Jorge Rossy – Puerta (ECM/Hangvető)

Egy hónappal ezelőtt jelent meg Jorge Rossy első önálló albuma az ECM kiadónál.

Az 57 esztendős katalán muzsikus ezúttal vibrafonon és marimbán játszik, zenésztársai a német bőgős Robert Landfermann, és az amerikai dobos Jeff Ballard.
JR rendkívül sokoldalú zenész: fiatal korában trombitálni tanult, ezt követően dobolt (több, mint tíz évig a Brad Mehldau Trio tagja volt, Jeff Ballard váltotta 2005-ben); első saját neve alatt megjelent lemezén ("Wicca" Fresh Sound Records, 2007) meg éppen zongorázott.
A "Puerta" kilenc Rossy szerzeményt tartalmaz egy Chris Cheek kompozíció mellett.
Változó (de többnyire melankolikus) hangulatú, inkább lassú tempójú darabokat hallunk - három kiváló muzsikus előadásában.
A komótos "keringő" után marad a ráérős sebesség ("Taínos", "Adagio").
Az első gyorsabb szám a "Maybe Tuesday" - egyben a CD leghosszabb (8 perces) alkotása - Jeff Ballard remeklésével.
Aztán újra a nyugalom, a béke: a "Cargols" a szaxofonos Chris Cheek szerzeménye, a "Scilla e Cariddi" Landfermann bevezető bőgőszólójával, a címadó "Puerta" filmzenékre emlékeztető hangulatával.
Az "S.T." - talán - a "Stay There" rövidítése - ez az első olyan önálló Rossy lemez, amikor vibrafonon játszott (Pirouet, 2015).
Az idilli hangulatból kimozdít a "Ventana" lendülete - hogy aztán az "Adiós"-szal elköszönjenek a zenészek.
A CD gyönyörűen szól, bár némileg halkabb a megszokotthoz képest (gondolom szándékosan).
Nekem egy kicsit több izgalom azért hiányzik a felvételekből - de ez legyen az én gondom.

1. Post-Catholic Waltz
2. Taínos
3. Adagio
4. Maybe Tuesday
5. Cargols
6. Scilla e Cariddi
7. Puerta
8. S.T.
9. Ventana
10. Adiós

Jorge Rossy - vibrafon, marimba
Robert Landfermann - bőgő
Jeff Ballard - dob, ütőhangszerek