Rantala, Iiro: How Long Is Now? 2016. október 20., Varga Bendegúz

Rantala Danielsson Erskine - How Long Is Now? (ACT – Hangvető)

Néhány hete jelent meg Iiro Rantala "How Long Is Now?" cimű lemeze. Az album címét adó fogós kérdés megválaszolására a finn zongorista-zeneszerző olyan kiváló zenészpartnereket hívott segítségül, mint a jazz-dobos világsztár Peter Erskine, és a kiváló svéd bőgős, Lars Danielsson.

A virtuóz, klasszikus zenében és jazzben egyaránt tevékenykedő Rantala-nak eddig négy nagylemeze jelent meg az ACT kiadó gondozásában, amelyek közül már az első, a "Lost Heroes" meghozta számára a hőn áhított elismerést.

Az új lemezének borítóján olvasható információk elénk tárják Rantala ars poeticáját. A művész nem a "hagyományos" értelemben vett jazz-trió lemezt szeretett volna készíteni, hanem egy groove-okra és egyszerű témákra épülő zenei anyagot kívánt a nagyközönség elé tárni.

Az albumon található 13 szám közül hét a zongorista szerzeménye. Mint megtudhatjuk, a szerző célja nem volt más: olyan egyszerű dallamokra épülő kompozíciókat akart írni, amelyeket az emberek könnyedén meg tudnak jegyezni, vagy akár el is tudnak énekelni.

Rantala szerzeményei mellett Lars Danielsson két számát, Erskine egy kompozícióját, valamint egy Kenny Barron és egy Jimi Hendrix klasszikus mellett Bach H-moll miséjének egy tételét hallgathatjuk meg az igényes borítójú zenei albumon.

A Kenny Barron féle "Voyage" indítja a lemezt. Nagyon kellemes és kiegyensúlyozott hangzással szembesülhetünk, amely az egész lemezt jellemzi. Kifinomult és lágy, latinos dob-groove viszi előre az eredetileg swinges nótát. Igen kurta szólók után már ugrunk is a következő számra, amely az egész lemez címadó kompozíciója is egyben. A "How Long Is Now?" egy ballada, amelynek kissé semmitmondó témája nem hagy mély nyomokat a hallgatóban, annál inkább elmondható ez a kiváló bőgőszólóról!

A "Snapchat" egy vidám francia sanzonra emlékeztet. Ismét csak a közjáték-szerűen elhangzó, rövid, de kiváló bőgőszólók az említésre méltó mozzanatok a felvételből.

Danielsson szerzeménye a "Taksim by Night" ismét a bőgőt hozza helyzetbe. Kiváló sound és hangszerkezelés, lendületesség és ihletettség jellemzi Lars Danielsson játékát. Sajnálatos módon, ismét csak egy rövid szóló jut Erskine-nek. Csak megvillantani tudja a szólójában rejlő lehetőségeket. Rantala játéka kedélyeskedő és távolságtartó marad.

Hendrix "Little Wing"-je easy-listening változatban szólal meg. Iivo Rantala szólója végre ebben a nótában - először a lemezen - megmozdul.

A "Trust" címet viselő balladát követi az "Assisi", amelynek elnevezése és zenei bevezetője egy izgalmas zenei világra enged következtetni. Sajnos csalódnunk kell. Ez a szám leginkább egy filmvígjáték-sorozat főcímzenéjére emlékeztet. Talán ez a felvétel a lemez mélypontja.

A "Kyrie" Bach H-moll miséjéből igen hitelesen szólal meg Rantala kezében. Mintha ebben a zenében érezné magát igazán otthon a finn zongorista. Ez az első olyan felvétel a lemezen, amelyben a hallgató igazán elengedheti magát, és átadhatja magát a zenei élvezeteknek. Szerencsére hasonlóképp van ez a következő szám, az "Each Breath" hallgatása alatt is, amit remek összhangban ad elő a trió.

Peter Erskine kompozíciója, az "A Nut" következik. Ezt a szerző érezhető lelkesedéssel adja elő, ugyanakkor az egész zenekart megmozgatja a ritmusos szám. Danielsson ismét tündököl szólójával, majd a nagy világsztárhoz méltó dobszólót hallhatunk. A kompozíciónak és a szólóknak köszönhetően egyértelműen ez a szám a lemez csúcspontja.

A "Bruno" és a "Topi" Rantala két fiának íródott szerzemény. Előbbit vidámság és egyszerűség jellemzi. Egy kedves rajzfilm zenéje is lehetne ez a szám - a jazzhez viszont nem sok köze van, érzésem szerint. A "Topi"-t szintén egyszerű téma jellemzi, azzal a különbséggel, hogy egy lendületes rock-szám rejtőzik a szoft kíséretben.

A  lemez végén található "Choral" egy igen szép, de csupán három perc hosszú ballada, amelyet Rantala ismét szép természetességgel ad elő. Bárcsak az egész lemezt hasonló zeneiség jellemezné, mint ezt az utolsó számot!

Iiro Rantala legújabb lemeze némileg easy-listening hatást kelt. Ennek a koncepciónak az is része, hogy a szólók viszonylag rövidek. Ezt mutatja az is, hogy a felvételek zöme 4 és 5 perc közötti hosszúságú.

Peter Erskine visszafogott, de igen ízléses játékkal rukkol elő, Lars Danielsson játéka pedig sokszor lendíti tovább a zenét. Mégis, meglátásom szerint az indokolatlanul rövidre fogott hangszeres szólók nem engedik kibontakozni a kiváló művészeket.

Rantala lemezéről a "hardcore" jazz-rajongók nem fognak ódákat zengeni. Viszont a műfajt kicsit távolabbról figyelők, vagy éppen kevésbé ismerők számára kellemes meglepetés és tartalmas élményt nyújthat ez az album, közelebb hozhatja őket a jazz műfajához. Talán ez is volt Iiro Rantala legújabb albumának célja!

Rantala Danielsson Erskine: How Long Is Now? (ACT 2016)

1. Voyage (Kenny Barron)

2. How Long Is Now? (Iiro Rantala)

3. Snapchat (Iiro Rantala)

4. Taksim by Night (Lars Danielsson)

5. Little Wing (Jimi Hendrix)

6. Trust (Iiro Rantala)

7. Assisi (Iiro Rantala)

8. Kyrie (Johann Sebastian Bach)

9. Each Breath (Peter Erskine)

10. A Nut (Iiro Rantala)

11. Bruno (Iiro Rantala)

12. Topi (Iiro Rantala)

13. Choral (Lars Danielsson)

Iiro Rantala - zongora

Lars Danielsson - bőgő

Peter Erskine - dob