McLaughlin, John: Now Here This 2012. november 04., Gotthárd Mihály

Nagy megtisztelésként ért a feladat, hogy egyik kedvenc gitárosom legújabb lemezéről írhatok. John Mclaughlin a fúziós jazz egyik legnagyobb úttörője, gitárjátékában a jazz mellett jelen van a rock, a flamenco, a világzene, a komolyzene és nagyon sok esetben hallhatók a keleti zene hatásai. Szerepelt Miles Davis korszakalkotó fúziós jazz albumain, az „In a Silent Way”-en és a „Bitches Brew”-n is.

A 70 éves gitáros legújabb albuma a „Now Here This”, egy nagyon erőteljes fusion album lett, egységes, komplex és kiforrott anyag kiváló szerzeményekkel. A lemezen olyan fantsztikus zenészek működnek közre, mint Gary Husband (billentyű), Etienne M'Bappé (basszusgitár) és Ranjit Barot (dobok és indiai ütőhangszerek).

Mikor meghallottam az első számot az albumról, az jutott eszembe, hogy a fúziós-jazz zene egyik „gyöngyszemét” hallhatom. A lemezen nyolc kompozíció található, mindegyik McLaughlin szerzemény.

Mindjárt az első megszólalásnál átjár minket az a hihetetlenül nagy energia, amely az album további alkotásainál is ugyanúgy jelen van. Folyamatosan figyelnünk kell a témákra, a hirtelen ritmusváltásokra, a briliáns szólókról nem is beszélve, nem hagy minket nyugodni, mindig történik valami. Mivel nagyon „sűrű” a zene, sok apró szösszenet van, ami csak sokadik meghallgatásnál tűnik ki és tisztázódik le bennünk, ezzel új meglepetéseket okozva.

A szerzemények jól vegyítik McLaughlin technikáját, már az első két számban (Trancefusion, Riff  Raff ) jelen vannak a hirtelen elinduló és megálló tizenhatodos dallamok, a polimetria és a fusion egyéb jellegzetességei.

Ezt követi az „Echos from Then”, ami egy blues-os száma a lemeznek, ritmikailag és harmóniailag kiforgatva.

A három keményebb dal után, kicsit megpihenhetünk a „Wonderfall” című szerzeménynél, ami egy lassúbb és líraibb ékessége a lemeznek, gyönyörű témával és szólókkal. Ezután felváltva jönnek a nehezebb és könnyedebb lélegzetvételű darabok.

Az album hangzása kiváló, minden hangszer kihallható a zenéből, nincs elmosódva semmi, hallani, hogy a zenészek egyszerre „lélegeznek”. A gitár a megszokott John McLaughlin-os soundon szól, ami amellett, hogy teljesen egyedi, érdekes és hozzátartozik, a gitárjátékához, nagyon jól szól. Nagyon izgalmas elegyet alkotnak a billentyű hangszínek a gitárhangzással.

Mindenkinek ajánlom, ezt az albumot, aki izgalmas, erőteljes zenére vágyik és szereti a fusion-t, illetve a jazz-rockot. John McLaughlin korunk egyik legzseniálisabb gitárosa, aki hatalmas mértékben hozzájárult a fúziós jazz fejlődéséhez és ezzel az albummal ezt ismét bebizonyította.