Keßler, Robert: Bloodline 2021. február 01., Salvai Ádám
Robert Keßler – Bloodline (GLM Music)
Tíz évvel a debütáló albuma után (amely a „Berlin” nevet viselte) jelenkezik újabb zenei anyaggal Robert Kessler jazz gitáros. A „Bloodline” az alkotó elmúlt évtizedének legjobb alkotásait tartalmazza, illetve foglalja össze életének ezen szakaszát. (Csak zárójelben említem, hogy a www.jazzma.hu, vagyis újságunk egyre növekvő európai népszerűségére jellemző, hogy a gitáros menedzsmentje már most elküldte nekünk a zenei anyagot „review”-ra! – A szerk.)
A hét dalt számláló albumon a gitáros zenésztársaiként hallhatjuk Andreas Henze (nagybőgő) és Tobias Backhaus (dob) kettősét; két olyan zenészről van szó, akikkel már régóta barátként tekintenek egymásra. Nem kisebb nevek merülnek fel inspirációként a jazz gitározás történelméből, mint Barney Kessel, Jim Hall, vagy Pat Metheny.
A „Bloodline” nem egy koncept album, viszont Keßler életének mozzanatait követi le. Többféle szerepben tűnik fel; apaként, türelmes barátként, vagy épp odaadó tanárként a számtalan fiatal zenész számára, ezek a pillanatok mind jelentős részt kapnak a mindennapjaiban és a zeneszerzői folyamataiban. Keßler el is mondta, hogy az elmúlt időszak neki inkább az összes többi emberről szólt, mint saját magáról, épp ezért váratott magára ennyi ideig ez az album. A körülmények viszont végül összehozták a lemezt és megszületett végeredményként a „Bloodline”.
Első dala a „Jesaja” címet viseli; azonnal kellemes hangulatot varázsol a trió. A zenészek soundja egyénenként is nagyon rendben van, de zenekarként szintén kiválóan szólnak együtt. Kifinomultan szólnak a megírt részek; improvizációnál Keßler kísérletezik a gitár hangzásával, amihez a társai biztos alapot szolgáltatnak.
A második „Theo” egy lassabb tempójú, személyesebb hangvételű szerzemény. A korábban említett kémia itt is beton biztosan jelen van, egy elemként szólalnak meg a zenészek, szépen lekövetik egymást a dinamikai hullámzásoknál, váltásoknál.
Az eddigiekkel szembemegy a következő szám; könnyed, groove-os, fúziós jazz és funky világ, akaratlanul John Scofield az egyik első asszociációm.
A „White Lake” néven szereplő kompozíció a negyedik a sorban, az első dal hangulatához, megszólalásához áll a legközelebb. Kellemes, nyugodt, közepes tempójú szerzemény jól megszerkesztett és felépített vázzal. Az album egészéről elmondható, hogy a trió mindhárom tagja kiválóan tölti ki a szerepét mindegy, hogy kíséretről, vagy improvizációról van szó, és az sem számít, hogy milyen a kontextus.
A folytatásban hallható az „Along Came Betty”, egy nagyon kedves atmoszférát kibontakoztató dal. Utolsó előttiként az album címadó „Bloodline” csendül fel; némileg intenzívebb kezdéssel, összességében azonban teljesen beleillik az eddig kialakult összhangzásba.
Az utolsó dal némileg borongós hangulatban indul és ezzel egy kicsit sejtelmes lezárást ad ennek az albumnak. Nekem nagyon tetszett, ahogy megszólalt ez a trió együtt; voltak szép pillanatok, a téma részek kreatívak, jól megírtak és a végeredmény minden esetben valami értékes lett. Mindenképp ajánlom a jazz zenét kedvelő olvasóinknak legalább egyszer végighallgatni a „Bloodline”-t.
A GLM Records gondozásában megjelenő album március 19-től lesz elérhető a nagyérdemű számára.
Robert Kessler: Bloodline (2021, GLM Records)
- Jesaja
- Theo
- Mann Mann
- White Lake
- Along Came Betty
- Bloodline
- Mach die aeuglein auf
