Hitchcock, Alex: Dream Band 2021. december 19., Varga Bendegúz

Alex Hitchcock - Dream Band (Fresh Sound Records)

Alex Hitchcock a brit jazz-szcéna egyik legtehetségesebbnek tartott tenorszaxofonosa. Legújabb lemeze november 19-én jelent meg a spanyol Fresh Sound gondozásában. Csakúgy, mint előző, 2018-as debütáló albuma. A Fresh Sound kiadóhoz Chris Cheek ajánlotta be a londoni születésű tehetséget, aki Hitchcock mentora és a szóban forgó „Dream Band” című lemezen is szerepel - egy szóló erejéig legalábbis.

Érdemes megjegyezni, hogy 2020-ban az angol Edition Records-nál jelent meg Hitchcock és egy másik fiatal angol tenorszaxofonos, Tom Barford igen figyelemreméltó közös zenekarának bemutatkozó albuma „AuB” elnevezéssel és címmel. Vagyis főhősünk nem tétlenkedik: 4 év alatt 3 zenei albuma is megjelent igen neves kiadóknál.

A „Dream Band” cím valójában egy kicsit félrevezető, hiszen ezen a lemezen nem egy, hanem egyenesen három "banda" szerepel. A stúdiófelvétel valójában három sessiont takar, amelyek hangzásban viszonylag jól egymásba olvadnak köszönhetően a keverésnek és az állandóságot képviselő, magasszintű szaxofon játéknak, amelyet Alex Hitchcock bemutat.

További kohéziót jelent az, hogy a főszereplő saját szerzeményei sorakoznak a lemezen. Ezek izgalmasak, de könnyen befogadhatóak, jó élményt nyújtanak. Igazi contemporary jazz szól, friss hangzással.

Kiemelkedik a szövevényes témájú, nagy dinamikai csúcsponttal búcsúzó "To Love Itself", melyben a szaxofon hangjához társulva feltűnik Cherise Adams-Burrett gyönyörű

énekhangja.

https://www.youtube.com/watch?v=4tT6sZ15Dcs

Nagyon szép az "FSTL", amelyben úgyszintén élvezhetjük az énekesnő szöveg nélküli előadásmódját, csakúgy mint David Adewumi káprázatos trombitajátékát.

Talán csak a latinos hatásokat tükröző, szentimentális "Move 37", amely aránylag semmitmondó és kilóg Hitchcock kompozícióinak sorából.

Ugyancsak kakukktojásnak érzem az albumon Duke Ellington "Azalea"-ját. Talán ellenpontnak szánták ezt a számot, de túlságosan is egy másik zenei világba kerülünk át általa, ami inkább zavart okoz.

Személyes kedvencem a lemez két utolsó száma: az up-tempós "Simulacra", amelyben mind a dobos Jason Brown, mind a zongorista Noah Stoneman remekel, valamint az "And Then", amelyet fülbemászó refrénje és Shane Forbes dobos mértéktartó, mégis igen intenzív játéka tesz emlékezetessé.

Kiemelném még a lemez kezdő dalát, a "Wolf and Nina"-t. Ebben az egyébként gordonkán is közreműködő Midori Jaeger magával ragadóan ártatlanul énekelve teremti meg a hangulatot az egész albumhoz.

https://www.youtube.com/watch?v=YUBAcCvXnts

Alex Hitchcock zenéjét és játékát bátran ajánlhatom a magyar jazz-rajongóknak. A több, fiatal zenészeknek szánt díjjal kitüntetett művész új lemeze érdekes betekintést enged a londoni jazzélet folyamataiba.

Alex Hitchcock: Dream Band - Fresh Sound Records 2021

1. Wolf and Nina (zene: Alex Hitchcock, szöveg: Midori Jaeger)

2. Yeshaya (Alex Hitchcock)

3. Intro (Alex Hitchcock)

4. To Love Itself (Alex Hitchcock)

5. Outro (Alex Hitchcock)

6. FSTL (Alex Hitchcock)

7. Move 37 (Alex Hitchcock)

8. Azalea (Duke Ellington)

9. Embers (Alex Hitchcock)

10. Overcome Any Obstacle with a Horse (Alex Hitchcock)

11. Simulacra (Alex Hitchcock)

12. And Then (Alex Hitchcock)

Alex Hitchcock - tenorszaxofon

Deschanel Gordon - zongora (1, 10)

Will Sach - bőgő (1, 10)

Jas Kayser - dob (1, 10)

Midori Jaeger - ének és gordonka (1, 10), ének (8)

Noah Stoneman - zongora (2, 7, 11)

Ferg Ireland - bőgő (2, 7, 9, 11)

Jason Brown - dob (2, 7, 9, 11)

Luisito Quintero - ütőhangszerek (7)

Will Bray - zongora (3, 4, 5, 6, 12)

Joe Downard - bőgő (3, 4, 5, 6, 12)

Shane Forbes - dob (3, 4, 5, 6, 12)

Cherise Adams-Burnett - ének (4, 6)

David Adewumi - trombita (6)

Chris Chick - tenorszaxofon (6)