Harrison, Joel: Still Point: Turning World 2019. október 21., Salvai Ádám

Joel Harrison - Still Point: Turning World (Whirlwind Recordings)

Egy rendkívül izgalmasnak ígérkező lemez jutott el hozzám legutóbb. Joel Harrison amerikai gitáros-zeneszerző legújabb albuma, a „Still Point: Turning World” címmel egy nagyon különleges zenei világba visz el minket. Ahogy a borító belsején jegyzi: zene jazz kvartettre, sarod-ra és ütőhangszeres kvartettre.

Már a zenei anyagon hallható zenészek neveit böngészve is sejthetjük, hogy nem egy mindennapi produkcióval van dolgunk, és a hosszú névsor már egy igen sokszínű hangzásvilágot ígér. Harrison már régóta törekedett arra, hogy legyen alkalma egy helyre sűríteni az összes hangzást, amit igazán szeret. Ez egyszerre jelentette azt is, hogy zeneileg teljesen eltérő rendszerek találkozzanak egymással. Minden irányzat jelen van egymás mellett és igyekezett megtalálni az egyensúlyt a különböző világok között.

A gitáros zenei pályafutása során már húsz albumot jegyez zenekarvezetőként, melyek között szerepelnek jazz, blues, rock és klasszikus darabok is. A szintén a Whirlwind Recordings gondozásában megjelent, 2014-es „Leave the Door Open” (ahol Anupam Shobhakar már közreműködött) album már engedett egy korai betekintést a jelenlegi hangzásvilágba. Harrison úgy érzi, hogy megtalálta a megfelelő társakat, így a „Still Point: Turning World” egy még messzebbre kutató, felfedező zenei anyag.

Az első dal a „Raindrops in Uncommon Times” címet viseli, mellyel már tényleg azonnal több irányzatból is kapunk. A sajátos atmoszféra már az első pillanatoktól kialakul. Az indiai hangszerek gond nélkül megférnek az elektromos gitár torzított hangszínével és a szaxofonnal. A dallamok, a kíséret hol a nyugati zenét, hol a keleti világot idézik, nagyon kellemesen olvadnak össze.

A „One Is Really Many” jön folytatásként, ami eleinte inkább jazz, hogy aztán átalakuljon és legyen sokkal inkább az indiai zene hírmondója.

Egy nagy gitár felkiáltással indul a „Permanent Impermanence” és eddig itt érzem leginkább előtérben a zeneszerzőt. Eddig jellemző azonban, hogy nincs egy elem, egy hangszer, ami jobban kiemelkedik a többi közül. Viszont ezután jön egy szaxofonszóló, ami ad egy komoly dinamikai lökést a dalnak.

Egy ilyen ízig-vérig jazz szerzemény után következik a “Wind Over Eagle Lake”, egy elmerülős átvezetés a „Ballad of Blue Mountain” nevet viselő tételbe. Egy lassabb ballada különleges ritmusokkal és akusztikus gitárszólóval, ami találkozik a szaxofon kellemes dallamaival.

A „Time Present Time Past” a hatodik a sorban, amivel kezdünk visszatérni az album kezdeti hangulataihoz. A sejtelmes befejezés után egy nagyobb szerzemény, a majd 13 perces „Creator/Destroyer” jön. Eleinte az ütőhangszereké a főszerep megőrizve a sejtelmes atmoszférát, egyfajta elemi őserőt bemutatva. A későbbiekben természetesen a többi hangszer is feltűnik, és könnyedén hullámzanak az indiai zene és a jazz határán.

Az utolsó tétel címe „Blue Mountain (A Slight Return)”, egy nagyon kellemes zárása egy kreatív elme és több kiváló társ zenei törekvésének.

Harrison, elmondása szerint, sokszor tartott tőle, hogy túl nagy feladatra vállalkozott. Az albumot meghallgatva azonban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy kitartott elképzelései mellett. Egy remek zenei anyag született eredményként, ami különleges élmény lesz minden hallgató számára.

Joel Harrison: Still Point: Turning World (Whirlwind Recordings, 2019)

• ·Raindrops in Uncommon Times
• ·One Is Really Many
• ·Permanent Impermanence
• ·Wind Over Eagle Lake
• ·Ballad of Blue Mountain
• ·Time Present Time Past
• ·Creator/Destroyer
• ·Blue Mountain (A Slight Return)

Joel Harrison – elektromos és akusztikus gitár

Anupam Shobhakar – sarod

Ben Wendel – szaxofon, fagott

Dan Weiss – dob, tabla

Hans Glawischnig – bőgő (2, 3, 5, 6, 7)

Stephan Crump – bőgő (1, 8)

Talujon Percussion Quartet tagjai (David Cossin, Matt Ward, Michael Lipsey, Tom Kolor)

Vendégzenészek:
V. Selvaganesh – kanjira, udu, konnokol (1, 7, 8)

Nittin Mitta – tabla (8)