Glasper, Robert: Covered 2015. augusztus 06., Balogh Tamás
Robert Glasper – Covered (Blue Note – Universal Hungary)
Első írásomat a kétszeres Grammy-díjas Robert Glasper legújabb 2015-ös lemezéről a „Covered”-ről készíthetem el. Az egyik kedvenc zongoristámról van szó és zenésztársai is rendkívül inspirálóan hatnak rám. Elsőként a dobos Chris "Daddy" Dave-et volt szerencsém a Trafóban hallani 2012 őszén.
Glasper egyébként a „Black Radio” és a „Black Radio 2” című albumaival lett Grammy-díjas. A lemezen végig hallható Experiment tagjai (Casey Benjamin - szaxofon és vokóder, Derrick Hodge – basszusgitár, Chris Dave az elsőn és Mark Colenburg a másodikon - dob) mellett szinte minden számban más és más sztár vendég bukkan fel, úgy mint, Snoop Dogg, Common, Bilal, Norah Jones, Patrick Stump, Lalah Hathaway, .szóval "mindenki".
A „Covered” című lemez visszatér a ,,klasszikus" jazz trió felállásához (zongora-bőgő-dob) azonban a korábban megjelent triós lemezeihez képest, hallatszik, hogy túl vagyunk a "Black Radio”-kon és valami új dologról van szó ismét. A zenekari tagok szintén a korábbi felvételeiről lehetnek ismerősek: Damion Reid dobokon és Vicente Archer bőgőn. A lemez címéből kiderül, hogy nagy valószínűséggel feldolgozásokat hallhatunk majd. Valóban feldolgozásokról van szó, de a legszebb az egészben, hogy a „Stella by Starlight” című standard és egy Radiohead dal tényleg "úgy van előadva", hogy fel sem tűnik, hogy esetleg más a szerző, netán más korban íródtak, viszont a számok mégis megőrzik a saját karakterüket.
A CD első száma Glasper egyik szerzeménye a „Black Radio 2”-ról ismert „I Don't Even Care”. Ez is, mint ahogy a lemez többi száma, nagyrészt egy dal, amit valaki valamikor elénekelt. Jól érezhetjük ezt a zongora hosszan kitartott, csengő akkordjaiból, amit ezúttal egy száraz drum&bass-es dob alap egészít ki. Már most le kell írnom, mivel ebben a számban is igaz az állítás, hogy mennyire egyedi hangja van Glasper zongora játékának, mindenféle erőlködéstől mentesen. Egyszer Marcus Miller-t hallottam egy YouTube videón arról beszélni, hogy zongorán milyen nehéz találni egy egyéni hangot, hiszen ami más hangszereseknek adott, például: saját hangszer, a hangszer egyéni beállításai, a megszokott kiegészítők használata stb., ez zongoristáknak nem valósulhat meg, kivéve persze, ha egyéb billentyűkön játszanak. A videóban is szóba került McCoy Tyner neve, aki többi kedvencemmel együtt (Herbie Hancock, Keith Jarrett, Chick Corea) mind megtalálták egyéni hangjukat, és elég 3 másodperc részlet egy hanganyagból, hogy ezeket a művészeket felismerjük. Persze más hangszeresek esetében sem elég egy egyedi beállítás a hangszeren, hogy valaki "igazi egyéniséggé" váljon a zenében, de felismerhetően zongorázni nagy dolog. Ez teljesen igaz Glaper szólóira is, ahogy megszólal egy akkord, vagy kigurul egy motívum, rögtön fel fogjuk ismerni, hogy ez tőle származik.
A folytatásban felcsendül egy Radiohead szám, a „Reckoner”, egy Joni Mitchell szám, majd szintén egy Glasper szerzemény. Folytatódik a sor az egymástól alapvetően eltérő popszámok mesteri megszólaltatásával, ahová befigyel J a már említett „Stella by Starlight” is. Glasper saját elmondása szerint neki minden zenének az improvizatív változata maga a jazz. Talán erről a lemezről is több szám majd "jazz standard”-ként is életre kel.
A lemezt csak ajánlani tudom mindenkinek, zenészeknek, zenekedvelőknek, és olyan embereknek is, akik alapvetően talán nem is szeretik a jazzt. Ezúttal lehet, hogy közelednek majd.
