Gardot, Melody: Sunset in the Blue 2020. november 13., Gáspár Károly
Melody Gardot - Sunset in the Blue (Decca Records/Universal Hungary)
„Kettőségek”
Melody Gardot (1985) amerikai énekesnővel eddig mindössze egy dal erejéig volt szerencsém találkozni, méghozzá Charlie Haden (1937-2014) 2010-ben megjelent „Sophisticated Ladies” című albumán, melyen a zseniális bőgős az „If I’m Lucky” interpretálására kérte fel Őt.
Természetesen már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kiváló előadóról beszélünk (nyilván Haden sem véletlenül gondolta, hogy Ő legyen az egyik „kifinomult hölgy”), most viszont Maloschik Róbert Főszerkesztő Úr jóvoltából lehetőségem nyílt mélyebben megismerni Gardot művészetét, legújabb lemeze, a „Sunset in the Blue” kapcsán.
A korongon rengeteg jobbnál-jobb muzsikus tűnik fel; engedjék meg nekem kedves Olvasóink, hogy közülük „önkényesen” csak néhányukat említsem meg.
Szóval, Donny McCaslin (tenorszaxofon), Till Brönner (trombita), Anthony Wilson (gitár), Philippe Baden Powell (zongora), Larry Klein (bőgő), Vinnie Colaiuta (dob), Paulinho Da Costa (ütőhangszerek).
Majd minden dalban a gyönyörű szimfonikus aláfestést a Royal Philharmonic Orchestra nyújtja.
A „Sunset in the Blue” repertoárja 13 „track”-ből áll. A prímet Melody Gardot önállóan, vagy társszerzőkkel jegyzett dalai viszik, de felcsendülnek olyan ismert jazz standard-ek is, mint a „Moon River” (Henry Mancini-Johnny Mercer) és az „I Fall in Love too Easily” (Jule Styne-Sammy Cahn).
A CD hiper-szuper nagy dobása a duó Sting-gel! Dominic Miller „Little Something”-jét adja elő a két énekes. Jó kis dal, de azt gondolom, Gardot és Sting nem erre fog elsősorban visszaemlékezni, ha majd felidézik karrierjük fontos állomásait. Persze legyünk igazságosak, a címben ott áll, mire számíthatunk...
A szövegek tekintetében az angol mellett a portugál -vagy mondjuk inkább úgy: brazil- is szerepet játszik, nyilván a latinos lüktetésű számokban hallhatjuk az önmagában már dallamos és ritmikus nyelvet Gardot-tól.
A lemezt két részre oszthatónak tartom, melyek mégis rendkívül ízlésesen összepasszolnak.
Felcsendülnek balladák, melyek a mainstream jazz felé mozdítják az anyagot, és a már fent említett latin-amerikai zenék (bossa nova, samba), amelyeknek nyilván kissé más a hangulata, bár az tény, hogy a fősodrás részét képezik hosszú évtizedek óta. Gondoljunk csak Astrud Gilberto-ra és Stan Getz-re, de még hosszasan folytathatnám a sort.
Véleményem szerint, ez utóbbiak Eliane Elias brazil énekes-zongorista világára, stílusára hajaznak, de nem érzem durva másolásnak a dolgot, hiszen Gardot erős személyisége mégiscsak egyénivé teszi ezeket a melódiákat is.
Nos, a „Sunset in the Blue” alapvetően egy szépséges ballada lemez, melynek „főszereplője” bizonyítja, hogy nagyszerű énekes. Azonban a repertoár kettőssége mellett kétféle Gardot-t hallottam a korongon.
A trió, quartet, vagy quintet plusz szimfonikus zenekari kísérettel ellátott dalokban kinyílik Melody hangja, simogat, átölel, megmelengeti a szívet-lelket. Viszont a kisebb „apparátussal” megtámasztott melódiák esetében mintha elveszne, „elanyátlanodna” a művésznő, és a jó értelemben vett magabiztosság, profizmus, és „érzelmesség” helyett valami „tutira játszás” alakul ki.
Elénekli szépen, jól a számokat így is, de számomra kissé semmitmondó, színtelen-szagtalan előadásmód kerül elő ilyen esetekben.
Ezen „kétarcúság” ellenére élmény volt füleimbe juttatni a „Sunset in the Blue”-t, és most, hogy világszerte újra leparancsolták a zenészeket a színpadokról, pláne ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa meg a friss Melody Gardot produktumot!
Melody Gardot: Sunset in the Blue (Decca Records 2020)
1. If You Love Me
2. C’est Magnifique
3. There Where He Lives in Me
4. Love Song
5. You Won’t Forget Me
6. Sunset in the Blue
7. Um Beijo
8. Ninguém, Ninguém
9. From Paris with Love
10. Ave Maria
11. Moon River
12. I Fall in Love too Easily
13. Little Something
