Garcia, Nubya: Source We Move 2022. január 07., Mester Dániel

Nubya Garcia – Source We Move (Concord Jazz/Universal Hungary)

Főzés közben sokszor új zenéket hallgatok, talán ezzel ellensúlyozva szerény főzési képességeimet, amelyek csak már ismert receptek alacsony színvonalú elkészítését teszik számomra lehetővé. Egy alkalommal, amikor sült krumplit csináltam, beírtam a youtube keresőbe, hogy Tiny Desk saxophone. Őszintén kíváncsi voltam, hogy a főleg énekesekre, vagy rapperekre épülő, hihetetlen magas színvonalú produkciók közt találok-e olyasvalakit, aki szaxofonon fel meri venni a versenyt korunk nimbuszaival.

A youtube Nubya Garcia-t dobta fel. Rákattintottam és meghallgattam Tiny Desk-es koncertjét, miközben haladtam előre a sült krumplival is, ami egész jól sikerült. A zenéjében már az első pillanattól hallottam az afrikai örökséget, a londoni underground-ot, modern jazz-t, miközben a szaxofonozás kapcsán a fiatal Wayne Shorter, illetve Dexter Gordon jutott eszembe, füstös és laza. Ezért is örültem a jazzma felkérésének, hogy írjak kritikát Nubya Garcia „Soure We Move” című albumáról.

Nubya Garcia egy figyelmet érdemlő kortárs fiatal női jazz-szaxofonos Angliából. A jelenség Courtney Pine-ra emlékeztet, vagyis a jazz és az underground zenei műfajok ötvözése egy szaxofonos frontemberrel. A „Source We Move” album egy érdekes koncepcióra épül, amiről eddig nem hallottam a jazz világából, ez persze nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen.

Az album gyakorlatilag egy régebbi akusztikus lemez, a „Source” remixe. A „Before Us” és a „When We Are” számok kivételével, amelyek nem szerepelnek az új albumon, mindegyik számot más-más, furcsa nevű DJ remixelt. Nubya maga is szokott DJ-skedni, valószínűleg innen a nyitottság egy ilyen lemez létrehozására. Nem gondolom, hogy Nubya saját zenéjét kívánta kommerszializálni lemezlovasok felkérésével, hogy aztán csörgedezzenek a milliók a Spotify bagóval sem felérő lejátszási díjaiból, hiszen némelyik remix sokkal absztraktabb lett, mint maga az eredeti szám, pl. a „The Message Continues”, vagy a „Stand with Each Other” esetében.

Ebből a szempontból érdekelt viszont maga az eredeti lemez is, hogy megtudjam, a remixek milyen régebbi számok reflexiói, úgyhogy egyúttal a remix album forrását, a „Source”-t is meghallgattam.

Már az eredeti lemez sem mentes az akusztikus jazz-kiadványokra jellemző konvencióktól eltérő produceri munkától, ez talán a „Source” című számban érhető tetten leginkább. Ezt fontosnak tartom kiemelni, hiszen a mai produkciókban ez legalább annyira részét képezi a kreatív folyamatnak, mint maga a zenélés, ahogy azt a világhírű amerikai hip-hop producer, Dr Dre is megfogalmazta: a reverb is hangszer..

Az ember már a „Source” albumban is hallja a londoni underground világát, még ha akusztikus jazz kvartett szól is a lemezen énekes vendégekkel egy-egy számban. A néhány tagú kórusok és némely szám lüktetése pedig az afrikai zenei hagyományokat juttatják eszünkbe. A zenekarból a dobos Sam Jones-t emelném ki, aki nélkül ez az anyag biztosan nem szólalt volna meg így.

Talán nem véletlen, hogy mindkét albumnak a „Source” a címadó dala. Már a Tiny Desk koncerten is ez a szám fogott meg engem is. Egy reggie-szerű valami, ami aztán a B résznél nagyon túl modern jazz akkordfűzésekkel gazdagodik. A „Source” dub-step remixe szintén számomra az egyik legerősebb a remix albumon.

Nyilvánvalóan nem tudhatom, hogy a színfalak mögött Nubya mennyi kötöttséget szabott meg a lemezlovasoknak. Gyanítom, hogy nem sokat, hiszen némelyik szám feldolgozása, vagy remixe egyáltalán nem hasonlít az eredetihez, például az „Inner Game”, vagy a „Together Is a Beautiful Place to Be”. Inkább az a benyomásom, hogy ezzel az albummal kifejezni kívánta, hogy mi számára a fontos, hogy honnan jön, ahol az underground elektronikus zene éppúgy helyet kap, mint a jazz, akár azon az áron is, hogy improvizációi sokszor nem kapnak helyet a remixekben.

Egy őszinte vallomás Nubya-tól lemezlovasai segítségével.