JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Connick Jr., Harry - Every Man Should Know

Connick Jr., Harry: Every Man Should Know 2013. szeptember 09., Vörös Janka

harry-connick-jr-every-man-should-know.jpg

Maloschik Róbert noszogat ezzel a lemezzel egy ideje (konkrétan 3 hónapja! - A szerk.), mostanra vált csak igazán fenyegetővé noszogatása, így elkezdtem hallgatni Harry Connick Jr. lemezét. Nos, mikor meghallottam először a hangját, az jutott eszembe: Maloschik Róbert igazán nyugodtan bemutathatna ennek a fiatalembernek (aki annyira talán nem is fiatalember), mivel olyan hangszíne van, mintha Jamie Cullum és Michael Bublé közös leszármazottja lenne. Ez persze lehetetlen főleg azért, mert Harry Connick, Jr. 45 éves… (Ha már az angol Jamie és a kanadai Michael is szóba került, talán ez utóbbiak „vették le” a New Orleans-i Harry bátyó figuráját… - A szerk.) Sajnos.

A cím megfogott az elején, mivel az ilyen jellegű befejezetlen mondatok után az ember kedvére képzelhet oda bármilyen befejezést. (Gondolom, most többen elgondolkodtak ezen a kedves olvasók közül…) Sőt, a „no rules, no limits” szépen csengő ígéretével még inkább felkeltheti figyelmünket.

Harry Connick, Jr. rendkívül sokszínű egyéniség: kitűnő énekes, zeneszerző, zongorista, sőt filmszínész is. (Bevallom, én eddig csak Sandra Bullock kollégájaként ismertem egy kicsit nyálas filmből.) Új lemezén saját dalok szerepelnek. Dalait nehéz lenne kategorizálni műfaj szempontjából, leginkább helytálló megállapítás talán az lenne, hogy egy borzasztóan precíz megmunkáltságú, jó hangulatú amerikai gyökerekből táplálkozó lemezanyag ez. A pop, de a jazz kedvelői is bőven szerethetőnek találhatják. Kellemes hangszerelések, kedves, bár néhol kicsit sablonos szövegek tarkítják az albumot. Vonósok, big band, de olykor gospel kórus is megszólal. Wynton Marsalis és Leroy Jones is játszanak pár számban.

Egyik kedvencem a „Being Alone” volt, mely nagyon lomha swingjével és trombitaszólójával fogott meg. Szinte elképzeltem Harry Connick Jr, hogy épp egy szálloda bárjában ücsörög és vár.

A másik izgalmas dalnak az utolsót, a „You Love Me” címűt tartottam. Szeretem az ilyen popszámokat. És nagyszerű, hogy milyen jó, könnyen megjegyezhető dallamos témákat ír.

Összefoglalva: örülök, hogy hallhattam végre énekelni Harry Connick, Jr.-t és ajánlom mindenkinek ezt a lemezt!


Vissza a lemezhez