Cohen, Avishai: Duende 2012. július 16., Szabó Gabriella Eszter

Aki tavaly, 2011 márciusában járt a Müpában, zseniális élménnyel gazdagodhatott. Természetesen a Müpa önmagában is lenyűgőző, de a koncert talán méginkább magával ragadó volt. (És aki 2005 júliusában járt Zsámbékon, az jól tudhatta, hogy Avishai Cohen mennyire magával tudja ragadni a közönséget. És a Romtemplom egy kicsit lenyűgözőbb látvány a Müpánál… - A szerk.)

Nem hiszem, hogy túl sokat kell beszélnem Avishai Cohen-ről, mert egy rendkívül közismert és népszerű nagybőgősről van szó, aki e bizonyos alkalommal két társát hozta magával, Shai Maestro zongoristát és Amir Bresler dobost, hogy az egyik legközkedveltebb albumukat, a “Seven Seas”-t bemutassák a magyar közönségnek. (A JazzMa.hu-ban Dés András írta erről a D-ről a lemezkritikát! – A szerk.)

Avishai Cohen (azért mégis mondok pár szót róla) zenész családban nőtt fel Izráelben, és 14 éves korában kezdett el nagybőgőzni. New Yorkba költözése lehetővé tette, hogy sokat játsszon, de eleinte, elég hosszú ideig, kissebb klubbokban kapott “csak” lehetőséget. Majd egy szép napon Chick Corea hívta fel telefonon, hogy szüksége lenne rá, így lett Cohen a Corea szextett (Origin) alapító tagja és egészen 2003-ig zenélt Corea különféle együtteseiben. És nemcsak Corea neve szerepel az “együttmüködés” palettáján, de Bobby McFerrin, Roy Hargrove, Herbie Hancock, Kurt Rosenwinkel, Claudia Acuna, Alicia Keys és a Londoni Filharmonikusok is. Olyan jelzőkkel szokták illetni, mint: “kétségkívül a legsikeresebb bőgős” vagy “nagyszerű zeneszerző és zseniális muzsikus” (utóbbit pl. Corea mondta róla). Kompozícióiban többnyire arab, zsidó, afro-amerikai, közép-keleti, kelet- európai hatások lelhetők fel, többnyire jazzes köntösben, de előfordulnak népi és klasszikus zenei elemek is.

Cohen felfigyelt egy kisebb klubban egy fiatal, 24 éves Tel Aviv-i zongoristára, akiről azt mondta, hogy a zongorázása, minden összehasonlítás nélkül, emlékezteti az általa igen nagyra becsült Chick Corea, Danilo Perez és Brad Mehldau játékára, mely különös hatással volt rá. Olyannyira, hogy felkérte, hogy szerepeljen a következő lemezén, mely 2012 májusában jelent meg az EMI jóvoltából és kiadásában, “Duende” címmel. Cohen mellett  pedig tehát az ifjú titán, Nitai Hershkovits muzsikálása hallható.

Az első, “Signature” egy valóságos kézjegy Avishai Cohen-től, hiszen már az első hangoknál felismerhető a “Cohen-i stílus”, a rá jellemző harmóniák, a szinte már klasszikus zenei akkordmenetek, a szabad metrumkezelés, a jellegzetes atmoszféra.

A “Criss Cross” című Thelonious Monk szám egészen különleges ebben a duó felállásban, viszont szinte halljuk lelki füleinkkel a cintányér és dob szolíd hangját a ritmusszekcióban. Ők azonban enélkül is hihetetlen feszes tempót diktálnak és tartanak végig, ízes “walking bass”-szel és zongoraszólóval, amit felváltanak Cohen virtuóz futamai, melyeket megszakítanak a téma dallamai.

Ismét stílust váltunk, mert a “Four Verses”-ben mintha egy klasszikus darab motívumai csendülnének fel. Magával ragadó melódiák és megformálás. Majd Cohen “kitör” ebből és nagyon dinamikusan improvizál a bőgő szinte teljes terjedelmét kihasználva. Nitai Hershkovits billentésén érezni a klasszikus zenei alapokat, mély és határozott, de nem durva, az ő hangjaival zárul (érzetben nem teljesen) a darab.

A “Soof” ismét Cohen kompozíció, melyet le sem tagadhatna, már az indítás pillanatában sem. Gyönyörű harmóniák, (a maguk nemében) páratlan ritmusok és metrumok, és mintha a zongora és nagybőgő külön világban mozogna, de mégis szerves egységet alkotva.

Jól ismert “slágerek” következnek: Cole Porter “All of You”, mely igen üdítő és Nitai Hershkovits is megmutatja a szólójában a virtuozitását és kreativitását, illetve John Coltrane kicsit melankolikusabb balladája, a “Central Park West”.

Az “Ann’s Tune”-ban nemcsak Anna, de Cohen hangja is ismét felbukkan. Hershkovits csodálatos “kísérete” méltó alapot nyújt a bőgőszólóhoz, amibe aztán belekúszik a zongora játéka, a már jól ismert kellemes sounddal és billentéssel.

És jön az igazi megnyugvás a “Calm” által, melyet már ismerünk a “Continuo” albumról, csak ott (síppal) dobbal kiegészülve. A duó formációban is remekül megszólal ez a szinte már világszerte ismert és közkedvelt szerzemény.

A lemez utolsójaként méltóképpen egy Avishai Cohen kompozició csendül fel, melynek címe: “Ballad for an Unborn”. Ugyan nem tudom, mire utal az “unborn”, azaz a “meg nem született”, de mindenestre a nagyon szép dallamok elkezdődnek, érezzük bennük a feszültséget, hogy tartanak valamerre, de még mielőtt kibontantakoznának és többet mutatnának magukból, egyszercsak, hirtelen elhallgatnak, mintha nem akarnának célba érni. Ebből a megközelítésből teljes mértékben találó a cím...

Avishai Cohen ismét nem okozott csalódást ezzel a lemezzel. Érdekes a zongora-nagybőgő felállás, izgalmas a repertoár, mely inkább elgondolkodtató, nyugodt, mintsem feszültségekkel teli, zaklatott. Kellemes hangulatot áraszt, miközben megismerhetjük Cohen sajátos, összetett zenei világát, a hangszerrel és Nitai Hershkovits-csal való szoros és tökéletes kapcsolatát, és azt a nagyon magasfokú muzikalitást, melyet mindketten képviselnek és bemutatnak a hallgatóság számára.