Cohen, Avishai (trumpet): Into the Silence 2016. március 04., Gáspár Károly
Avishai Cohen - Into the Silence (ECM - Hangvető)
„Csendes erő”
Az Avishai Cohen név kétszeresen is jól cseng a kortárs jazz világában, hiszen egy nagyszerű bőgőst, és egy -nemkülönben kiváló- trombitást is így hívnak. Ha jól tudom, csak névrokonság van a muzsikusok között. Ha tévedek, és valaki(k) -felkutatva családfájukat- rátalálnak közöttük egy hetvenkettedik unokatestvéri szálra, akkor előre elnézést kérek a rossz információért... Persze én elsősorban jazz zongorista vagyok, nem jazztörténész és/vagy újságíró; az, hogy írásaim, kritikáim megjelenhetnek a JazzMa.hu-n, ajándék számomra, melyet köszönök Maloschik főszerkesztő úrnak! Szubjektív érzéseimet, meglátásaimat közlöm kedves Olvasóinkkal az albumok kapcsán, nem száraz, szakmai elemzéseket kívánok közzé tenni, nem évszámokkal, adatokkal kívánom Önöket/Benneteket terhelni, annál inkább közérthető olvasmányokat szeretnék közzé tenni, melyeket a műfaj iránt már érdeklődők, és a még „jazz szűzek” is könnyen be tudnak fogadni.
Szóval, most a trombitás Avishai Cohen új lemeze pörög lejátszómban, az „Into the Silence”. Az izraeli származású művész napjaink egyik legismertebb jazzistájává nőtte ki magát, köszönhetően sajátos stílusának, melyben gyakran visszaköszön a Miles Davis-i örökség, mégis egyéni és újszerű. Az ECM gondozásában napvilágot látott korongon hat saját kompozícióját hallhatjuk, Bill McHenry (tenorszaxofon), Yonathan Avishai (zongora), Eric Revis (bőgő) és Nasheet Waits (dob) közreműködésével.
Cohen számaiból valami megfoghatatlan szomorúság, melankólia árad, ugyan akkor bölcsesség és életszeretet is. A klasszikusnak nevezhető jazz quintett formáció ne tévesszen meg senkit, legalábbis olyan szempontból, hogy mainstream muzsikát vár. Az ECM főirányvonalának megfelelő „contemporary” produkció született. Persze azért „kihallatszik” -és egyébként is tudjuk-, hogy a „fiúk” nagyon jól játsszák a -mondjuk úgy- standard-es vonalat is, de az „Into the Silence” nem hagyományos városnézésre invitál bennünket. Parányi, mégis hatalmas, rejtett csodákra kívánja felhívni a figyelmet. Olyanokra, mint például egy ház udvarán elhelyezett gyönyörű angyal szobor, melyről a lakókon kívül nagyon kevesen tudnak. Nyugodt zene, de van benne egy jókora adag feszültség, így válik „bittersweet”-té. Simogat, de fel is ráz erősen. Mosolyog, de egyes pillanatokban inkább grimasszá válik az a nevetés.
Az első dal címe: „Life and Death”, azaz „Élet és Halál”. Azt gondolom, ez tán még jobban magába foglalja az anyag mondanivalóját, mint a harmadikként elhangzó „Into the Silence”. A kezdő darab ragadott magával leginkább. Ahogyan már említettem, bölcsességet, kiegyensúlyozottságot véltem benne felfedezni, hozzáadva a hideg, dermesztő és a jóleső csend erejét egyaránt.
Nem könnyű anyag Cohen-ék zenéje, de megéri belevetni magunkat, elindulni velük arra a bizonyos rendhagyó „sightseeing”-re, mert szépséges dolgokat fedezhetünk fel segítségükkel!
Avishai Cohen: Into the Silence (ECM 2016)
1. Life and Death
2. Dream Like a Child
3. Into the Silence
4. Quiescence
5. Behind the Broken Glass
6. Life and Death - Epilogue
Avishai Cohen – trombita
Bill McHenry – tenorszaxofon
Yonathan Avishai – zongora
Eric Revis – bőgő
Nasheet Waits - dob
