JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Carter, James - Live from Newport Jazz

Carter, James: Live from Newport Jazz 2019. október 17., Gáspár Károly

james-carter-live-from-newport-jazz.jpg

James Carter - Live from Newport Jazz (Blue Note/Universal Hungary)


„Az örök Django!”

Idén januárban ünnepelte 50. születésnapját a jazz világának egyik legismertebb egyénisége, James Carter. A nagyszerű amerikai szaxofonos -többek között- olyan sztárokkal játszott együtt, és készített lemezt, mint Dee Dee Bridgewater, Benny Golson, Herbie Hancock, vagy Wynton Marsalis.

Carter egyik formációja az Organ Trio, melyben Gerard Gibbs Hammond B3 orgonán játszik, és Alex White dobol. Ezen zenekar 2018 augusztusában, a Newport Jazz Festival-on adott koncertjét adta most ki a Blue Note, „Live from Newport Jazz” címmel.

Csodálkozom, hogy ilyen „mezei” elnevezést kapott az anyag, hiszen -egy kivételével- Django Reinhardt (1910-1953) kompozícióiból válogatta össze a programot a „zkv”, így aztán lehetett, tán kellett is volna a zseniális gitárossal kapcsolatos címet adni.

A korongon tehát öt Django darab mellett, Auguste „Gusti” Malha munkája, a „La Valse des Niglos” csendül fel.

Bevallom őszintén, meglepett, hogy egy alapvetően mainstream szaxofonos által vezetett trió választotta Django számainak feldolgozását, hiszen elsősorban a „gipsy”, vagy „manouche” jazz művelői szokták ezt tenni.

Azt kell mondjam, jól tette Carter, hogy a belga cigány származású (igen, belga, nem francia; aki kételkedik, tessék „ráguglizni”), jellegzetesen „vékonka” bajusszal rendelkezett gitáros géniusz szerzeményeihez nyúlt, hiszen teljesen más fénytörésbe helyezte azokat, mint ahogyan eddig tették mások.

Megtartva a darabok eredeti szellemiségét, új erővel-energiával töltötte fel azokat triójával egyetemben James Carter. Megjelenik a swing, az érzelmes, jó értelemben véve szentimentális ballada, a „jazz waltz” is, de leghangsúlyosabban a feszesen lüktető „groove”-ok, melyek frissé, maivá, trendivé teszik a repertoárt.

Carter játékát elég nehezen tudom „belőni”. Felidézte benne a „nagy öregek”, jelesül Lester Young és Ben Webster stílusát, de Stanley Turrentine világa is megidéződik általa. Ezek mellett viszont az avantgard és free jazz területeire szintén ellátogat fújás közben -itt Eric Dolphy-t említeném-, ami által egészen különleges, egyedi világot teremt szoprán-, alt- és tenorszaxofonon egyaránt.

A James Carter Organ Trio „Live from Newport Jazz” című albuma magas színvonala, játékossága, és „dögössége” okán, bizony az erősen ajánlott kategóriába tartozik.

Sőt, aki élőben is szeretné hallani a triót, látogasson el október 22-én, kedden a Budapest Jazz Clubba, ahol dupla koncertet ad -19:00, majd 21:00 órától- Carter, Gibbs, és White!


James Carter Organ Trio: Live from Newport Jazz (Blue Note 2019)

1. Le Manoir De Mes Reves

2. Melodie Au Crepuscule

3. Anouman

4. La Valse Des Niglos

5. Pour Que Ma Vie Demeure

6. Fleche d’Or


James Carter – szoprán-, alt- és tenorszaxofon

Gerard Gibbs – Hammond B-3 orgona

Alex White – dob


Vissza a lemezhez