Blanchard, Terence: Breathless 2015. augusztus 15., Tettamanti Tamás
Terence Blanchard - Breathless (Blue Note – Universal Hungary)
Amikor Maloschik Robitól kezembe vettem Terence Blanchard legújabb „Breathless” („Lélekszakadt”) című lemezét, azonnal tudtam, hogy megint valami hihetetlen igényességgel és egyediséggel fogok szembesülni. Természetesen elfogult vagyok, de trombitásként hogy’ ne legyek az?!... Talán sokan egyetértenének velem abban, ha azt mondanám, hogy Terence Blanchard – többszörös Grammy-díjas – trombitást nyugodtan emlegethetjük olyan klasszisokkal egy sorban, mint Miles Davis, Freddie Hubbard, vagy Lee Morgan, főleg ami a „jazz-funk”, vagy sokszor „soul-jazz” stílusnak nevezett zenei tevékenységet illeti.
Ki kell emelnem azonban, hogy Terence Blanchard nem csak zenei mondanivalója miatt kivételes. Önmagában a hangszerhasználata is egyedülálló és „messziről felismerhető”. A trombitát rendkívül hajlékonyan szólaltatja meg. Állandóan finom játékot űz a negyedhangokkal, ugyanakkor ez nem párosul semmilyen csöpögős szentimentalitással. Sőt, az erősebb, kifejező részeknél elemi őserő jön át a trombitáján recsegős hangszínnel.
Visszatérve a „Breathless” című lemezre, ahogy feltettem otthon a CD-t, már az első számnál beigazolódott a fenti feltételezésem. Sőt! Ezzel az anyaggal Terence Blanchard saját stílusát tovább bővítve egy kísérletezőbb irányba indult el kihasználva a stúdió album adta szabadságot. A lemezt leginkább a groove-jazz, R&B, hip-hop, elektronikus jazz, effektek és hasonló szavakkal tudnám tömören jellemezni.
Az albumon hallható anyag a hangszerelést és az effekteket tekintve igen sűrű zene. Ezért – bár ez általában is igaz – ezt a lemezt kifejezetten nem javasolt a háttérben hallgatni és ne is próbálkozzunk a mobiltelefon, laptop, vagy hasonló eszköz saját hangszóróján keresztüli hallgatással!... Ha e zene teljes spektrumát át szeretnénk érezni, azt csak jó minőségben tegyük, mert különben elveszítjük a zenei élmény jelentős részét.
A lemez minden száma izgalmas, közülük most az elsőt és az utolsót szeretném kicsit jobban kiemelni. Az első track a „Compared to What” („Mihez képest”) egy rendkívül jól eltalált kezdő szám. Egyrészt erre a számra tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy egy populáris funky sláger. (A dalt 1969 elején írta Gene McDaniels a vietnami háború ellen. Az év tavaszán ez volt Roberta Flack első kislemeze. Amiből aztán nem lett sláger. De az év nyarán az énekes-zongorista Les McCann és a szaxofonos Eddie Harris közös együttese eljátszotta a Montreuxi Jazzfesztiválon, amit aztán LP-n is megjelentettek, így világszerte közismert és népszerű lett a „Compared to What”! – A szerk.) Ugyanakkor pont attól válik nagyszerűvé, hogy újra meg újra felbukkan benne Blanchard sodró lendületű trombitajátéka. Érdekesség még benne egy ritmikus tapseffekt, amely egyfajta vízcsobogásként hat a trombita-improvizáció alatt.
Az utolsó szám a „Midnight” (Éjfél) az érzékenysége miatt különleges. Egy rendkívül jól felépített zenei ívet és mondanivalót hallgathatunk meg benne. Az elektromos effektek pedig itt is - ahogy az egész lemezen - tökéletes ízléssel kerültek alkalmazásra. Szinte hallani az óra ketyegését, ahogy közelítünk az éjfélhez…
Ha már „kritika”, akkor egyetlen furcsaságként csupán a borító dizájnt említeném meg, ami kissé nehezen értelmezhető, de szerencsére a zenei anyag nagyszerűségéből ez semmit nem vesz el!
A lemezen Terence Blanchard új kvintettje az E-Collective hallható:
Terence Blanchard – trombita,
Charles Altura - gitár,
Fabian Almazan - zongora és szintetizátorok,
Donald Ramsey - basszusgitár,
Oscar Seaton - dobok.
Fontos, hogy letölteni természetesen nem tudjuk az albumot, de a teljes lemez meghallgatható a művész weblapján!
http://www.terenceblanchard.com/album/breathless/
