JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Allyson, Karrin - ’Round Midnight

Allyson, Karrin: ’Round Midnight 2011. július 05., Dr. Gregorits János

karrin-allyson.jpg

A „Concord” label-ről tudjuk, hogy profilját nem az avantgard zene adja, alapítója Carl Jefferson  (akkor még aktív használtautó-kereskedőként) a „mainstream”- jazzt tekintette szívügyének. Karrin Allyson-t (48), aki maga is ehhez az irányzathoz tartozik, még Jefferson szerződtette 1993-ban és a zongorista-énekesnő hű maradt a céghez, amely eddig már 13 albumát adta ki. Az albumhoz tartozó „liner notes”-ban Allyson megírja, hogy igazi éjszakai hangulatot akart kelteni a tizenegy, nagyon jól kiválasztott dallal. Ezek: “Turn Out the Stars”, „April Come She Will”, „Goodbye” , „ I'm Always Chasing Rainbows”, „Spring Can Really Hang You Up the Most”,  „Smile”,   „Sophisticated Lady”, „There's No Such Thing As Love”, „The Shadow of Your Smile”, „Send in the Clowns”, és végül a címadó „'Round Midnight”. Ezek mind kiváló és sokat játszott, de mégsem elkoptatott szerzemények, nem hiszem, hogy bárki tiltakozna ilyen okból egy „Send in the Clowns”, vagy „'Round Midnight” meghallgatása ellen. Emellett Allyson előadásában sok meglepetést is tartogatnak a dalok: Chaplin „Smile”-ja teljesen új harmóniai alapokkal, a már megszokott sóhajtó szentimentalizmustól megfosztva hangzik fel, ugyanez áll az „I'm Always Chasing Rainbows”-ra is, (ami eredetileg Chopin „Fantasie Impromptu”-jének egy részlete), vagy Gordon Jenkins „Goodbye”-jára. A „Sophisticated Lady”-t viszont minden változtatás nélkül „felmondja”, akár egy leckét.(Ez az Ellington-standard úgy jó, ahogy van, igazat adok neki.) Az együttesben Karrin Allyson énekel és akusztikus valamint Fender-zongorán játszik. Jó énekesnő és jó zongorista, aki csak hangszeres játékosként is megállná a helyét, de ebben a komplex szerepkörben van igazán elemében. Összehasonlítva legismertebb zongorista-énekesnő pályatársával, kétségtelenül nem olyan robbanékony, mint Diana Krall, viszont sokoldalúbb, véleményem szerint. A zenésztársak közül Rod Fleeman gitározik, Ed Howard bőgőzik, Matt Wilson dobol, Bob Sheppard szaxofonokon, basszusklarinéton és fuvolán játszik, Randy Weinstein pedig szájharmonikán. Sheppard szaxofonozása volt számomra a legkiemelkedőbb, mellette még Rod Fleeman gitározását kell kiemelnem. Címéhez illően a „'Round Midnight” kitűnő nocturne volt, élvezettel hallgattam.


Vissza a lemezhez