Temesi Berci: III 2019. október 08., Zolbert
Temesi Berci - III (Music Fashion)
Mindig örömmel teszem, ha a hazai élvonal lemezeiről számolhatok be a Jazzma.hu olvasóinak. Ezúttal a basszusgitáros-producer Temesi Berci harmadik szólólemezét mutatom be. A sokoldalú művész egyébként nem rég (október 4.) ünnepelte 39. születésnapját.
Az album egy különleges kooperáció 36 (!) kiváló zenész közreműködésével, azonban messze nemcsak ezért érdekes a lemezen található 12 dal, hanem azért is, mert Berci ezúttal arra vállalkozott, hogy a szakmában aktívan és sikeresen eltöltött 20 évét foglalja össze, mely alapgondolatból egy széles spektrumú és színes anyag jött létre.
Az első dal (Cooperation) számomra kellemes “deja vu”, hiszen az első két szólólemeze
(One Time (2013) és Satisfied (2015)) groove-os, fusion-nel átitatott, atmoszférikus hangulatait idézi meg, egyúttal erős zenei állásfoglalás is azzal kapcsolatban, hogy milyen műfajok azok, melyek Berci zenei DNS-ében keringenek.
A határozott kezdés egy abszolút pozitív, modern pop dalban folytatódik (Summer Vibe), a fiatal, tehetséges énekes, Vavra Bence ad bele minden jót, a hangszerelés pedig a norvég énekes-gitáros, Ole Borud világát juttatta eszembe, mindez azt is jelenti, hogy ez a szerzemény bármelyik hazai, vagy külföldi rádióban megállná a helyét.
A “Gyermekek Vagyunk” a családcentrikusság és a gyermeki őszinteség témakörét járja körbe, könnyed és barátságos formában a funky műfajt segítségül hívva, Nagy Laci Gitáno nagyszerű vendégszereplésével.
Ezután egy érzelmesebb, akusztikus világ jelenik meg (Lost in Paradise), ahol egy újabb fiatal énekes, Berkes Olivér bizonyítja be, hogy érdemes az új generáció tehetségére odafigyelni. A kompozíciót egy kiváló, amerikai életérzést hozó szaxofonszóló is erősíti Csányi István jóvoltából, aki szerencsére ezen kívül több dalban is játszik.
Hamár funky, akkor jöjjön egy kis soul is hozzá, a kérdés ezúttal az, hogy “Ki ez a lány”. A hazai klubélet egyik legismertebb énekese, Éliás Gyula Jr. Berci vendége, az abszolút kompromisszummentes szerzemény magában hordozza mindazt a lendületet, ami az élőzene mással össze nem hasonlítható varázsát jelenti.
A “Sziklák közt a rózsa” egy igazán különleges ballada, melyben ízelítőt kapunk Veres
Mónika Nika és Szolnoki Péter elképesztő zenei tudásából és érzékenységéből, egy érzelmes duett keretein belül, ahol a melankolikus hangulat mégis reményt sugall, valamint az énekesek teljesítménye mellett a gospel elemek ízléses használata hasonlóképpen figyelemreméltó.
Feloldásként a pozitív életszemléletről következik egy energikus dal “How to Funk” címmel, ezúttal Ferencz Péter Peet vezeti be a hallgatót a funk rejtelmeibe, aki pontos, stílusos énekléssel és hegedűjátékkal teszi le a névjegyét, nem először.
A “Tenyérnyi Kánaán” számomra a 90-es évek végének hazai és nemzetközi funky-acid jazz hullámának, fúvósszekcióval felturbózott hangulatait idézi meg, az X-Faktorból ismert énekes, Oláh Gergő közreműködésével.
Majd még jobban a funk dominál, egy igazán különleges dal jön, “77-es Jazz Bass” címmel, mely egyértelműen az 1970-es évek zenei világából merít ihletet (nekem személy szerint a Tower of Power mellett az LGT is beugrott), kiegészülve Lombos Marci mindig jókedvre derítő szövegeivel (több is hallható a lemezen) és a Bass Masters fantázianevű, hazai session-basszusgitáros “all-stars” csapat (köztük Póka Egon, Szappanos György, Megyaszay István, Máthé László, Gudics Martin, Domján Gábor, Fehérvári Attila) szólóival. Mondanom sem kell, az eredmény abszolút egyedi és lehengerlő.
A fináléban a korábbi hangulatoktól eltérő mélység manifesztálódik a zene nyelvén, a “My
Family” egy őszinte vallomás, némileg rockosabb és érzelmesebb módon mesél, mint a korábbiak, azonban nem pusztán a búcsúzás pillanatait vetíti előre, hanem a különböző generációk találkozását is jelenti, hiszen a legendás Tátrai Tibor és a fiatal, feltörekvő gitáros, Füstös Bálint játszik a dalban teljes mértékig harmonikusan.
Ezután a “How to Funk” energiabombáját hallhatjuk instrumentális “jazzy” verzióban a PnP formáció (Ferencz Péter Peet és Herold Péter) közreműködésével, valamint a “Better Place”-t, az énekes-zeneszerző, Kálmán Tamással főszerepben, méltó zárásaként az 53 perces albumnak.
A lemez hatalmas erénye, hogy széles zenei palettáról válogat és legyen szó jazz-funk-ról,
soul-ról, popról, vagy épp fusion-ről, mindegyik műfajban helytáll. Tisztelet, szeretet és jó zene, így foglalnám össze Temesi Berci lemezének esszenciáját, azt gondolom, hogy sose rosszabbat, se a zenészeknek, se a közönségnek.
