JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Tálas Áron - Floating Island

Tálas Áron: Floating Island 2016. május 03., Varga Bendegúz

talas-aron-floating-island.jpg

Tálas Áron - Floating Island (GATS Production)


Közvetlenül megjelenés előtt áll a nagyszerű magyar tehetség, Tálas Áron első lemeze. A japán GATS kiadó által gondozott album lemezbemutató koncertjére 2016. május 4-én kerül sor a BMC-ben, az Opus Jazz Clubban. Egy fontos mérföldkő lesz ez a fiatal muzsikus életében, akinek eddigi pályafutása is bővelkedett sikerekben.

Áront elsősorban zongoristaként és billentyűsként tartják számon, de nagyszerűen dobol és basszusgitározik is. 21 évesen, 2012-ben a Balogh Csibe Jenő Zongoraversenyen harmadik helyezést ért el. 2013-ban, az Orszácky Jackie-ről elnevezettt  basszusgitár verseny döntőse volt. Ugyanebben az évben triójával és saját szerzeményével első díjat szerzett a Magyar Jazz Szövetség Combo Versenyén.

Nagy siker volt a magyar jazz számára, mikor a tavalyi Montreux-i Jazz Fesztivál zongoraversenyen három magyar is bejutott a döntőbe. Köztük volt Tálas Áron is.

Bár még csak 25 éves, elmondhatja magáról, hogy a Zeneakadémia jazz-ének szakának korrepetitora, valamint azt is, hogy a Kodolányi János Főiskolán rendszeresen helyettesíti Szendőfi Pétert, mint jazz-dob tanár. Számos, vagy inkább számtalan zenekar tagja, amelyek közül itt most a Borbély Műhelyt emelném ki.

Áron első zenekarával, a Hybrid Trio-val még a fúziós zenén keresztül kereste az önkifejezés útját. Billentyűs hangszereken, egész pontosan Fender Rhodes-on és Moog-on játszott. 2014-ben alapította akusztikus trióját, amelyben Barcza Horváth József bőgőzik és Gyárfás Attila dobol.

A „Floating Island” című debütáló lemezének mind  a 11 felvétele Áron saját szerzeménye, így betekintést nyerhetünk zeneszerzői kvalitásaiba és zenei világába is.

A lemez felvételére a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, egy térben került sor, tisztán akusztikus körülmények közt. Ennek az volt a célja, hogy a zenészek közti interakciók, az együttes dinamikai mozgások minél valósághübb módon kerüljenek megörökítésre. A felvétel módjának köszönhetően a lemez hangzása szembemegy a mai divattal. A ma megszokott kristálytiszta sound-hoz képest "kásásabb" a hangzás, ezzel kicsit a hatvanas évek lemezeit idézve.

A lemez nyitánya, a „Tale” nagyszerű kezdet és csodás kompozíció. Kodályi harmóniákba öltöztetett, rubato népzenei motívumok fejlődnek tovább izgalmas lüktetésű mainstream jazz-zé, a legteljesebb természetességgel. Különösképp a remek dinamikájú zongoraszóló alatt érezhetjük, mennyire együtt lélegzik a zenekar. Szerencsére ezt az egész lemezen tapasztalhatjuk.

Hasonló hangvételben folytatódik a lemez a „Lights” című fordulatos számmal. Meglepően magas színvonalú, körültekintően felépített  zongoraszólót hallhatunk. Mind a kompozíció, mind az improvizáció a nagyszerű zongoristát, Szabó Dánielt juttatja eszembe. Nagyszerű muzsika!

A „Mind the Gap” játékos témája sodró lendületű gyors swing-gé fejlődik, hogy aztán a lendület egy free dobszólóban oldódjon fel. Újra és újra rácsodálkozhatunk Tálas félelmet és kompromisszumokat nem ismerő játékára, ami a szólókat illeti.

A „Man of the Winds” ismét népzenei - vagy talán világzenei - eszközökkel operál, amelyek hirtelen vad groove-vá formálódnak át. Ha ezen a ponton valakinek Tigran Hamasyan munkássága jutna eszébe, az nem lenne ördögtől való gondolat.

Az ötödik számtól kezdve a lemez addigi egységes stílusa, arculata - sajnos - nem épül tovább a korábbi módon.

A „Blues for F” izgalmas témája ellenére is egy viszonylag konvencionális blues. Nem illeszkedik az addigi kompozíciók sorába. Viszont szimbolizálja főhősünk kötődését a jazz gyökereihez.

A lemez címadó száma ismét új oldalát mutatja be a zeneszerzőnek. A lírikus hangvételű, mégis karakteres ritmikai ötletekből táplálkozó szerzeményt egy dobszóló zárja. Talán ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy megemlítsem, milyen sokat ad a zenei albumhoz Tálas Áron és Gyárfás Attila ritmikai felfogásának különbözősége. Áron szigorúan pontos ritmikai hozzáállását ellenpontozza Gyárfás Attila jellegzetes, laza technikáján alapuló játékában rejlő szabadabb felfogás, amely többször avantgarde vonásokat is mutat, mint például az említett szólóban is.

A „Trampoline” ismét egy blues. Nyaktörőnek is nevezhető tempója alkalmat nyújt a trió vezetőjének, hogy prezentálhassa, mennyire a kisujjában van a mainstream játék eszközvilága.

Ezt követi a kicsit kavalkádszerű „Hope Is Always”, amely talán az album leggyengébb kompozíciója. Mintha egyszerre több szerzemény is megbújna ebben az amúgy néhol igencsak látványos és energikus számban.

Ismét éles hangulati, egyben minőségbeli váltás is következik. Visszatérünk a lemez első harmadának világához. A „Roots” című ballada a lemez talán legjobban sikerült felvétele - legalábbis számomra ez az egyik személyes kedvenc. Egyszerűség, mélység, tisztaság jellemzi. Népzenei témát hallunk, gyönyörűen harmonizálva, és csodásan elmuzsikálva. Barcza Horváth József nagyszerű bőgőszólót ad elő - talán lehetett volna még egy-kettő hasonló a lemezen. Ezt követi Tálas Áron zongoraszólója, amely meglepően, sőt, elképesztően magas színvonalú. Fantasztikus játék, nagyszerűen szól a trió!

A „Helsinki” című, skandináv-jazz hatásokat magán viselő könnyed számot követően - szerencsére - újra csak szuperlatívuszokkal tudom illetni a lemez utolsó számát, a „Quentin”-t is.  A trió egészen lehengerlően groove-ol, egyszerűen világszínvonalúan játszik, sok szempontból a Keith Jarrett Trio-t juttatva eszembe. Fantasztikus befejezése ez a lemeznek!

A még csak 25 éves, kétségkívül kiemelkedően tehetséges zongorista-zeneszerző első lemeze igazán komoly és jó zenét tartalmaz, és olykor egészen kiváló zenekari muzsikálást hoz a triója részéről. A multiinstrumentalista Tálas sokféle zenét játszik, sokféle zenei forrásból táplálkozik. Magyar népzene, Kodály, blues, modern maintsream, skandináv-jazz, funk hatások keverednek a lemezen. Ez persze önmagában nem probléma, de véleményem szerint egy-két szám elhagyásával egy tisztább zenei kép tárult volna a hallgató elé Tálas Áron zenei világáról.

Ezzel együtt minden magyar jazz iránt érdeklődő zenerajongónak azt tanácsolnám, hogy május 4-én este menjen el az Opusba, és szerezzen be egy dedikált lemezt, mert az bizony 30 év múlva még rengeteget fog érni!


Tálas Áron: Floating Island (GATS Production, 2016)


1. Tale

2. Lights

3. Mind the Gap

4. Man of the Winds

5. Blues for F

6. Floating Island

7. Trampoline

8. Hope Is Always

9. Roots

10. Helsinki

11. Quentin


Tálas Áron - zongora

Barcza Horváth József - bőgő

Gyárfás Attila - dob


Vissza a lemezhez