Oláh Dezső: Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances 2016. december 11., Gáspár Károly

Oláh Dezső Trió - Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances (Kortárs)

„Útra fel!”

Bartók Béla zenéje közel áll a jazzmuzsikusok szívéhez világszerte. Modern harmóniái, fájdalmasan gyönyörű melódiái, aortaként lüktető ritmusai remek táptalajként szolgálnak az improvizációs műfajok területén tevékenykedő művészek számára. Gondoljunk Chick Corea-ra, Keith Jarrett-re, vagy Herbie Hancock-ra, de számomra Thelonious Monk kompozíciói és zongorázása is -bizonyos pontokon- eszembe juttatják nagy zeneszerzőnk stílusát. És akkor még csak zongoristákat említettem, hiszen más hangszerek nagyjai szintén jócskán merítettek/merítenek Bartók műveiből.

A „Román népi táncok” 1915-ben látott napvilágot, eredetileg zongorára, aztán 1917-ben zenekari változatot is készített belőle a Mester, majd 1925-ben Székely Zoltán írt egy hegedű-zongora átiratot. A darab hat tételből áll, ezek a következők: „Bottánc”, „Öves”, „Topogó”, „Bucsonyi tánc”, „Román polka”, „Aprózó”. Bartók egyik barátja tanácsára kezdett román népzenét gyűjteni Belényes környékén, ennek eredménye a szomszéd ország táncait feldolgozó mű.

A munka keletkezése után 101 évvel a hazai jazz zongorázás egyik legjobbja, Oláh Dezső úgy döntött, hogy triójával új köntösbe öltözteti a „Román népi táncok”-at. Így született meg albumuk, a „Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances”. Ezen nem könnyű munkában Oláh Péter bőgős (csak névrokonok Dezsővel), és Pecek Lakatos András dobos voltak partnerei. Nos, adott három nagyszerű jazzista és egy zseniális darab. Úgy is mondhatnám: három férfi, egy eset. Na de nem vinném el áthallásos „dógok” felé a szót, úgyhogy mostantól jó fiú leszek, ígérem! Szóval, próbák és koncertek után, felkészülve, „bejátszva” érkeztek a stúdióba Dezsőék.

Ezen a ponton jegyzem meg, klasszikus vonalon nem vagyok otthon, tehát kérem kedves Olvasóinkat, ne várják tőlem, hogy részletes és alapos összehasonlítást fogok tenni az eredeti és az Oláh-féle verzió között. Bizonyára megteszik ezt majd más lapok, weboldalak nagytudású munkatársai, csak lehet, hogy nagyon unalmas lesz... Azt gondolom, a zenét érezni kell, hagyni, hogy átjárja testünket, szívünket-lelkünket. Nem szabad szakbarbárrá válni. Ezt a metódust próbálom minden alkalommal gyakorolni, amikor Maloschik főszerkesztő úr megtisztel azzal, hogy kezembe adva egy lemezt, arra kér, írjak a felvételről. Speciális esetekben -tehát például klasszikus művek „jazzesítése” alkalmával- úgy érzem, még inkább az intuícióira kell hagyatkoznia az egyszeri kritikusnak, hiszen a művész(ek) pontosan azért hozakodnak elő parafrázisokkal, mert nem az „original”-t szeretnék bemutatni a Közönségnek, annál inkább saját benyomásaikat, gondolataikat kívánják az adott darabról közölni, az általuk képviselt vonulat -a mi esetünkben a jazz-nyelvén.

Rövid kitérőm, vagy magyarázkodásom -ahogy tetszik- után nézzük, vagy inkább hallgassuk a triót! Oláh Dezső komponistaként és hangszerelőként is ismert, így nagy tudással, gondossággal és ízléssel felvértezve nyúlt hozzá a darabhoz. Megőrizve a bartóki szellemiség minden jegyét, kritériumát, vérbeli modern jazz anyagot tett le az asztalra hármasával. A témák elhangzása és az azokat követő improvizációk, mind-mind a mainstream gyökerek nagyfokú ismeretére, szeretetére utalnak, és fontos kiemelni: nem kentek Bartók muzsikájára valami rá nem illő mázat. Szelíden, tisztelettel és alázattal más fénytörésbe helyezték azt, mint amikor egy festmény újabb és újabb színekben pompázik, attól függően, rásüt-e a nap, vagy félhomályban tekintjük meg.

Ne csodálkozzon senki –úgy, mint én elsőre-, hogy az eredeti mű 6 tétele helyett, az albumon öt „track”-et találunk, hiszen Dezsőék úgy döntöttek, az utolsó két részt egyben adják elő. És milyen jól tették, hiszen így jött létre a „Polka and Celebrations” című egyveleg, mely méltó lezárása a kiváló CD-nek!

Dezső játékát azért szeretem, mert mindig van benne -a legjobb értelemben vett- provokáció. Most is „hergel” minket, hiszen nem fél igen merész hangokat és ritmusokat előcsalni a hangszerből. De az aranymetszés szabályai szerint tudja, mikor kell megnyugtatni a kedélyeket, és bejátszani egy-egy gyönyörű dallamot, billentését is átváltva „simogató üzemmódra”.

Nyugodtan mondhatom, hogy Oláh Péter és Pecek Lakatos András a hazai mezőny „supreme” ritmusszekcióihoz tartoznak. Az őserő párosul esetükben a tudatossággal, ez teszi lehetővé, hogy „dögös” swinget és gyönyörű balladát egyaránt világszínvonalon kísérnek, ráadásul egy megfoghatatlan, csak Rájuk jellemző ízzel.

Bartók annak idején nem volt rest, útnak indult, hogy zenei kincseket gyűjtsön. Nekünk most nem kell elővennünk bőröndünket, maradhatunk szobánkban. Mindössze annyi dolgunk van, hogy elindítjuk lejátszónkban a „Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances”-t, és máris szebbnél-szebb tájakon járhatunk, köszönhetően az Oláh Dezső Triónak!

Oláh Dezső Trió: Reflections of Béla Bartók’s Six Romanian Dances (2016)

1. Stick Dance

2. Sash Dance

3. In the Spot

4. Dance from Bucsum

5. Polka and Celebration

Oláh Dezső – zongora, hangszerelés

Oláh Péter - bőgő

Pecek Lakatos András - dob