Kikkel beszéltem? – 56. rész: Eli Degibri (2004. július 2. - Zsámbék)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Amióta 2001-ben felkértek az az évi AlbaRegiaFeszt MC-jének (konferanszié, you know!), és ott Al Foster együttesében játszott az izraeli szaxofonos Eli Degibri (1978), szerettem volna meghívni a Zsámbék Jazz Open-re.
2004 nyarán össze is jött Németh Ferike –akkor már New York-ban élő dobos barátom- segítségével. Degibri-nek volt egy kívánsága, hadd hozza magával a bőgősét, Ben Street-et a Big Apple-ből… Ja, és legalább két koncert legyen!
Azonnal felhívtam Szombathelyen Dr. Timár Péter (jazz)barátomat, a Lamantin Fesztivál főszervezőjét, hogy felléptetné-e őket? Gondolkodás nélkül lecsapott a lehetőségre, csak neki mindig június utolsó hetében volt akkoriban a jazzfesztiválja… Így aztán az Eli Degibri Quartet Szombathelyen 2004 június 25-én, pénteken lépett fel. Ez 1 héttel a zsámbéki fellépés előtt volt. Főhetett a fejem, addig mit csináljak velük…
Először az izraeli követséget hívtam fel. Mondták hiába izraeli állampolgár Degibri, ők nem tudják és nem is akarják finanszírozni az itt tartózkodását… Mivel jiddisül nem tudok káromkodni, így ennyiben maradtunk. Viszont a kulturális attasé magyar titkárnője megsúgta, hogy a minisztériumban van egy főosztályvezető, aki a magyar-izraeli kultúrcsere keretében többször segített nekik szállodával. Fel is hívtam az embert, aki azonnal mondta, rendben van Maloschik úr!
Ekkor már csak Ben Street lakhatását kellett elintéznem. Felhívtam ismerősünket az amerikai követségen, aki azonnal intézkedett, így Ben-nek sem kellett hajléktalan szállóra mennie…
Június 26-án, szombaton reggel felhívott Dr. Timár Péter Szombathelyről, hogy óriási sikere volt előző este az Eli Degibri Quartet-nek, és nagyon köszöni, hogy ajánlottam őket!
Aztán június 28-án, hétfőn csörgött Bartók Rádiós telefonom. A titkárnő telefonált az izraeli nagykövetségről, hogy délután 2-re megy hozzájuk Eli Degibri és szeretne személyesen megismerkedni velem. Be tudnék menni a követségre? Mondtam szívesen, csak árulja el, hogy hol van, mert én soha sem voltam még ott… Erre megkérdezte, hogy autóval megyek-e, mondtam, nem, mert nincs autóm. Ezen jól meglepődött, de aztán elmagyarázta, hogy busszal hogyan tudok odamenni.
Amikor odaértem, akkor ért egy kellemetlen meglepetés, az őr megkért, hogy tegyem szét a lábam, és a tojásaimat „megvasalta” a fémdetektorral, hogy nem viszek-e a gatyámban valami robbanószert. K.rva ideges lettem, mondtam neki, menjen a francba. Erre azt válaszolta, ezt meg kell csinálnia mindenkivel, mert a Hamasz állandó veszélyt jelent rájuk nézve… (Ne felejtsék, ez 20 évvel ezelőtt történt!) Erre kérdeztem az őrt, miért, én úgy nézek ki, mint egy arab terrorista? Ezután felszólt az irodába, hogy itt van Robert Maloschik. Lejött a titkárnő (elég jól nézett ki!), és felvitt a kultúrattaséhoz. Ő nagyon baráti hangon üdvözölt és bemutatott Eli Degibri-nek. Mondtam Eli-nek, hogy én már találkoztam vele 2001-ben Székesfehérváron. Mondta, emlékszik rám. (Pedig magyarul konferáltam…) És hogy Németh Ferike és Cumo (Tzumo, you know!) is jó barátom. Mondta, hogy pénteken vidéken (így mondta!) már játszott velük, jó volt. Mondtam ők amerikai szintű magyar jazzmuzsikusok. Erre nem szólt semmit. Majd azt mondta, hogy neki Aaron Goldberg a zongoristája és Jeff Ballard a dobosa. Erre azt válaszoltam, nekünk meg ennyi pénzünk van. Ezen jót kacagott.
Aztán július 2-án, pénteken mikrobusszal kijöttek Zsámbékra. Szép napsütés volt délután a „soundcheck”-en, de amikor utánuk Joe Muranyi jött a Jazz Steps-szel, elkezdett szakadni az eső.
Lementünk a domboldalról a falusi művházba, néztek ki a fejükből, mert erre nem számítottak…
Aztán Joe bácsiék után ők jöttek. Nálunk úgy voltak behirdetve: Cumó Trió+ featuting Eli Degibri. Már a bemutatásuknál nagy tapsvihar volt.
Mindig visszafelé szoktam felkonferálni a muzsikusokat. Nagyjából így: a doboknál Németh Ferike Zalacsányból… akarom mondani New York-ból… taps, a bőgőnél Ben Street New York-ból… nagyobb taps, a zongoránál Oláh „Cumó” Árpád… nagy taps, sőt füttyögések, és az est sztárvendége Herbie Hancock közelmúltbeli szaxofonosa, Eli Degibri Izraelből… tomboló tapsvihar (pedig csak négyen jöttek az izraeli nagykövetségről)!
Eli Degibri „In the Beginning” című lemezéről játszottak négy számot egy és negyedóra alatt.
Nagyjából így szólt a lemez címadó dala a zsámbéki művházban is:
https://www.youtube.com/watch?v=qWmJJuz-WEE
A koncert után my lovely wife Gabriella meghívta a zenekart a házunkba egy kis vacsorára. Az egyik fogás után Degibri mondta, hogy ez olyan finom, hogy ilyent jemeni származású Anyukája főzött neki gyerekkorában!
