Kikkel beszéltem? – 55. rész: Torsten de Winkel (2005. június 24. - Zsámbék)

Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!

2005 márciusában felhívott Németországból Jónás Rezső zongorista, hogy lenne-e kedvem meghívni az akkori leghíresebb német gitárost (1965), a frankfurti Torsten de Winkel-t? Mondtam persze, de tudja, hogy a Bartók Rádiónak milyen szűkös a pénzügyi kerete.

Rezső mondta, hogy ne a Jazz a Márványteremben sorozatomra, hanem Zsámbékra hívjam meg. Mondtam, hogy az idei program már elkészült, de ha jó nekik a június 24-e, akkor oda még be tudom szorítani őket. Jónás nagyon örült, mondta egyeztet Torstennel, Ebben maradtunk.

2 hét múlva újra telefonált, és lelkendezve mondta: Robikán, minden OK! Torsten nagyon örül a felkérésnek! És szíves utóengedelmeddel létrehoztam egy szupergroupot. Én meg csak néztem ki a fejemből… Majd így folytatta: és jönne egy-két kiváló muzsikus Frankfurtból… a szaxofonos Németh Jancsi, és az egyik legtehetségesebb fiatal német jazzdobos, a mindössze 21 éves Tobias Backhaus. Már ezzel a névsorral meg lettem győzve, de tovább fokozott: És a kedvenced, Plútó lesz a basszusgitáros! Erre kapásból rávágtam, akkor ennek a formációnak az lesz a neve „Das Ungarische-Deutsche Projekt”. Ez meg Rezsőnek tetszett nagyon.

2005 nyitóestjének harmadik, egyben záró részében ez a magyar-német vegyes csapat lépett fel.

Amikor megérkeztek Zsámbékra és kiszálltak a mikrobuszból, Rezső egyből bemutatott Torsten-nek: „Er ist der Jazzführer in Ungarn.” Erre a német zenész más szemmel nézett rám. És azt mondta nekem előbb németül, majd mikor mondtam, hogy csak angolul tudok, egyből angolra váltott: „Nagyon örülök, hogy megismerkedhettem Önnel. És milyen gyönyörű a környezet.” Erre én egyre a lényegre törtem: „És miket fognak játszani?” Erre azt válaszolta: „Két számot Németh Jánostól és Rezsőtől, egyet pedig tőlem.” Ebben maradtunk.

A próba nagyon jó hangulatban zajlott, ráadásul nem esett az eső, hanem hétágra sütött a Nap.

A koncert előtt felmentek a Matyiba megvacsorázni.

Két Németh János kompozícióval kezdődött a koncert, amit egybe játszottak a muzsikusok:

„Blues Zs” és „Speed I”. Ez egy 27 és fél perces bemelegítő szám volt.

Utána Torsten de Winkel szerzeménye jött: „Lieblingslied”.

Befejezésül két Jónás Rezső darab szólalt meg: a „Swing Dance” (ebben Németh Jancsi szopránszaxofonon játszott) és a "Black Cat”.

Ez kb. 70 perc tömény és osztályon felüli jazz volt.

De a közönség addig-addig tapsolt és füttyögött, amíg a fiúk visszajöttek és egy ráadás számot is játszottak.

Ez pedig egy újabb Jónás Rezső téma volt: „Schwartze-Zug”.

A koncert után Torsten de Winkel még egyszer megköszönte a meghívást. Mondta, hogy nagyon jól érezték magukat és a közönség is ragyogó volt. Németh Jancsi és Jónás Rezső puszival köszönte el, Plútó pedig (aki 2003-ban megnyerte a basszusgitár versenyemet) egölelt és azt mondta: „Robi bácsi, nagyon köszönöm, hogy ismét meghívott Zsámbékra!”.

Aztán beszálltak a mikrobuszba és elporoztak Budapest felé.