Mohay András halálának 10 évfordulójára!
Körlevelet írtam azoknak a magyar jazz zenészeknek, akikkel játszott, és megkértem a dobos kollégákat, hogy írják meg emlékeiket Mohay Andrásról, aki 2014. július 27-én halt meg egy országúti autóbalesetben. A beérkező megemlékezéseket beérkezési sorrendben közlöm!
A magyar jazzmuzsikusok 10 éve így írtak róla – I. rész:
https://www.jazzma.hu/hirek/2014/07/29/mohay-andrasra-1978-2014-emlekezik-a-szakma/
A magyar jazzmuzsikusok 10 éve így írtak róla – II. rész:
https://www.jazzma.hu/hirek/2014/08/16/mohay-andrasra-1978-2014-emlekezik-a-szakma-ii-resz/
Joe Lovano búcsúztatója:
https://www.jazzma.hu/hirek/2014/08/16/joe-lovano-bucsuztatoja/
És így írnak most a magyar jazzmuzsikusok:
Hárs Viktor
Andris......
Nincs szükség rá, hogy én itt és most méltassam azt, ami egyértelmű és tudott mindannyiunk által, akik ezt a jazz műfajt űzzük, hallgatjuk, játsszuk. Bármennyire gyűlölöm, de a megszámlálhatatlan közös pillanatunkból csak ez a legutolsó égeti a lelkemet, tépi szét minden gondolatomat, facsarja ronggyá a szívemet. A bordáimban sajgó fájdalom említésre sem méltó semmiség ehhez képest. Az utolsó közös pillanatunk, melyet alig néhány órával előzött meg egy eufórikus koncert, ahol talán még előtte sohasem lévő közös szférában jártunk, mi ketten is. Az utolsó közös pillanatunk, ahol alig néhány centire voltunk egymástól, Te kint az éjszakai autópálya sötétjében, én a biztonsági öv életmentő szorításában....
Andris......
Csodás, leírhatatlan közös élményeink voltak az évek folyamán. Koncertek, stúdiók, utazások. De sötét közös éveink is voltak. Leírhatatlan, hogy mennyire fáj annak az időnek minden perce. Elvesztegetett, soha vissza nem szerezhető idő. Bármit megtennék, hogy visszakapjam és csináljak mindent másképp... És nem tehetek mást, mint azt kívánni minden – a másikra acsarkodó kollégámnak, hogy ne kelljen ezt az érzést megtapasztalnia soha...
Andris......
Oláh Szabolcs
Andrásra nem csak a halálának 10. évfordulóján emlékezem, hanem nagyon sokszor eszembe jut, miközben olyan dolgokkal foglalkozom, amiket annak idején ő inspirált, vagy csak eszembe jut egy-egy mondata, egy-egy közös emlék. Ma meghallgattam a zenekarom 2007-es demóját, és felidéztem közös csehországi turnénkat. Elképesztő elkötelezett muzsikus volt, folyamatosan tanult és tanított a zenéről a reggeli felébredéstől a késő éjszakai lefekvésig, bárhol volt. Hihetetlen inspiráció volt, hogy annak idején elfogadta a meghívásomat és néhány évet együtt játszhattunk. Új dimenziókat hozott a zenémbe és nagyon sok időt töltöttünk együtt baráti beszélgetésekkel. Minden jó zene érdekelte, minden zenéről mindent tudni akart és soha nem felejtem el neki, hogy bevezetett az indiai ritmusokba. Azt a szellemiséget és azt a személyiséget, ami ő volt sajnos nehezen tudom szavakba foglalni. De azt hiszem, mindenki, aki ismerte, egyetért abban, hogy a világ egyik legjobb dobosa volt és mindenki emlékszik arra a humorra, ami utánozhatatlan. Hiányzik.
Gáspár Károly
Most is ugyanolyan hihetetlen, hogy nincsen közöttünk Mohay Andris, mint 10 éve, azon a reggelen, amikor megtudtam, baleset következtében elveszítettük Őt.
Hála Istennek sok-sok alkalommal volt szerencsém muzsikálni Mo’-val, aki vitathatatlanul a magyar jazz egyik legjobb dobosa volt. Kivételes „time”-mal és „sound”-dal rendelkezett. Bármilyen lüktetésű, beosztású dalt játszottam vele, azt éreztem, hogy ezt bizony így kell kísérni. Általános zenei intelligenciája, széleskörű tudása, nyitottsága is segítette abban, hogy kivételes művésszé váljon.
Emberileg szintén nagyszerű volt; jól mutatja ezt az is, hogy korai távozását ebből a világból az okozta, hogy bajba jutottakon akart segíteni az éjszakai autópálya sötétjében.
Nem feledünk, Andris, még találkozunk!
Barcza Horváth József
Tíz évvel a tragikus események után, már biztosak lehetünk benne, hogy Mohay Andris öröksége nem múlik el nyomtalanul a magyar jazz művészetben. Valódi úttörő volt, mindenkire hatással volt, aki valaha játszott vele, tanítványa volt, járt a koncertjeire, vagy akárcsak alkalma volt beszélgetni vele zenéről, zenészségről. Gyakran érzem a jelenlétét akkor is, mikor fiatal zenészekkel játszom, olyanokra is hatással volt szerintem, akik erről nem is tudnak.
Benkó Ákos
Nem nagyon volt azóta olyan napom -mióta tragikus hirtelenseggel elment az Andris-, hogy ne gondoljak rá, hogy ne jutna eszembe, ha gyakorlok, ha tanítok, angolozom, amikor megszólal Jaco, Coltrane, Bill Evans, Shelly Manne, Sarah Vaughan zenéje, vagy akár amikor megkívánom a rántott sajtot!:-)
Szemeim előtt megjelenik rajongással megtelt mosolya, aztán én is elmosolygom magam, és megköszönöm a sorsomnak és neki, hogy ismerhettem őt, hogy részese lehettem, átélhettem azt a zenei imádatot, tudást, fanatizmust és a valós rock'n'roll-t, amit azóta se képvisel senki! Az én életemben biztos nem! Csak a Mohay András!
Örökké Mester, Példakép, a magyar zenetörténelem Legendás Alakja és a legszebb pesti emlékeim egyik Főszereplője marad!
Számomra Ő minden idők legnagyobb tudású, legképzettebb és leginvenciózusabb magyar bigband dobosa! Meg ő a magyar Philly Joe Jones is nekem!
Senki sincs olyan szinten ismeretben, műveltségben ez iránt a dobolás és kultúra iránt, mint ő volt! Fanatikus volt!
Nagyon hiányzik… szerintem másnak is... az egész szakmának, hogy ő nincs többé és már nem fejt meg, nem ír le, nem old meg olyan melókat, dobolásokat, amiket csak ő tudott olyan szinten és sokszor annyi idő alatt...
Ritka odaadó embernek, tanárnak és zenésznek ismertem őt, és mindig is nagyon művelt koponyának tartottam és talán túl érzékeny és mély is volt ahhoz, amit a sorsa, a családi körülményei, és a szakma nyújtott felé. Egy szóval külföldien: underrated...
Remélem, neki azóta már nem, nekem ez mindig is fájni fog!
Talán most majd sokan megemlékeznek róla...
De foglalkozom inkább azokkal az értékekkel, kincsekkel és emlékekkel, amiket egy életre kaptam tőle! Már örökre velem lesz az Alan Dawson dobolás és dobiskola iránti imádat, és még sorolhatnám… Biztos nem vagyok ezzel egyedül!
Sose felejtse őt el senki, akinek ennyit adott!
Hiszek benne, hogy azóta a 'Mó' és a 'Matek' újra együtt nyomják!
Isten áldja őket! Nyugodjanak békében!
Szalay Gábor
Szerettem Andrissal játszani, nyitott volt, folyamatosan fejlesztette önmagát. Nagyon szerette a jazz zenét és annak minden stílusát.
Rengeteg jazz lemezt hallgatott, "jazz történet tanári" szintre emelte tudását a stílus ismeretében akár az előadók, kísérő zenekartagok vagy a hozzájuk kapcsolódó történetek tekintetében. Bármelyik CD-t tettem fel, felismerte az ott játszó zenészeket.
Lefordította a standard-ek szövegét, hogy tudja, miről szól a dal, amit zenélni fog - ez akkoriban ritkaságnak számított főleg dobosok körében. Úgy közelített a jazz felé, mint egy jó történelem tanár.
A New Orleans-i dobolástól napjaink modern jazz dobolásáig minden stílust alaposan elemzett és időt, energiát nem sajnálva precízen, alaposan gyakorolt ki.
Hazánkban járt külföldi dobosoktól - nem kevés pénzért - vett magánórákat, később az internet térhódítása után oktató anyagokat rendelt, melyek instrukcióit pontról-pontra gyakorolta ki.
Igazi jazz dobos - zenész volt. Munkássága követendő példa lehet az utána következő generációk számára.
Halmos András
Andris azon zenészek közé tartozott, akik a teljes lényüket a zene lényegének adták, mindig abban élt. Mindent tudni akart, mindig mélyebbre menni benne. Érdekes belegondolni, hol lenne ő, és mi, a zenésztárak és a közönség, ha több idő adatott volna neki. Biztosan másmilyen lenne a hazai jazz, mint ahogy más lett a távozásával is. Itt persze Matyi is eszembe jut, akiről ugyanezeket elmondhatnám. Egyszer megkértem Andrist, hogy adjon nekem egy dobórát, ahol megmutatja, min dolgozik a hangszeren. Döbbenetesen fókuszált, komplex és intenzív két és fél óra volt. Együtt voltunk vele Baló István és Joey Baron óráin, kurzusain is. Tanulta az indiai ritmus rendszert, sörözés közben is ezeket énekelte, külföldi útjain is dobórákat vett.
Geröly Tamás
Ma is tisztán él bennem az a döbbenet, amit Andris - kora reggeli - tragikus halálhíre okozott. Épp egy nehéz időszakából erőre kapva, felszálló ágban érte a könyörtelen halál. Joe Lovano - a BJO vendégeként - a debreceni (utolsó) koncert után dicsérte a dobos (Mohay) teljesítményét. Ki tudja, hol tartana ma?
Mindenkinek vannak nehéz időszakok az életében. Andris, elesettsége idején is mélyen szerethető ember volt számomra. A 2000-es évek elején összefutottunk a metrón. Az éjszakai alvás – lehet, hogy több éjszaka - teljes hiánya lerítt róla. Épp híján volt mindennek. Láttam rajta, hogy az állandóságra, a rendszerességre nagy szüksége lenne. Sikerült elintéznem, hogy a szépemlékű Postás Zeneiskolában együtt taníthassunk. Nagyon komolyan vette a tanítást. Kiváló pedagógus volt. A legjobb hazai dobtanárok közt szoktam emlegetni. Imádta a hangszerét és a jazz szent dolog volt számára.
Önérzetességére talán legjobb példa, ahogy eljött a csepeli konziból....
A személyes példamutatás terén magasra tette a lécet, New York-i tartózkodása alatt!
Felkutatta, hogy hol lakik Ary Hoenig. Becsengetett hozzá, és órákat vett tőle....
Köztudottan mély barátság volt Andris és Szandai Matyi barátsága. Kettejük emlékére kérem a mellékelt kedves fotót csatolni az írásomhoz.
(Sajnos nem tudom, hogy ki lőtte a fotót, de köszönet érte )
