Kikkel beszéltem? – 52. rész: Eddie Henderson (2003. július 25.)
Keddenként jelentkező sorozatomban azokról a külföldi jazz muzsikusról mesélek megtörtént eseteket, amelyek hozzám kapcsolódnak!
Jack DeJohnette 2002-ben Ferihegyen mielőtt visszarepült volna New Yorkba, megadta Paul Zauner e-mail címét, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot, és utána értesítsem, mire jutottam vele.
Nos, az osztrák (akkor még azt hittük, hogy úriember…) nagyon örült Jack ötletének, és hogy ennek nyomatékot adjon 2003 áprilisában Budapestre utazott. Az akkor még létező Jazz Gardenbe vittem őt, ahol a megbeszélések alapján ott volt a Szakcsi Generation Band (nem szeretnék szerénykedni, ez is az én ötletem volt, még 1994 végén!) mind a négy tagja: Szakcsi Lakatos Béla, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Szakcsi Lakatos Róbert, és a fiúk unokatestvére, Oláh Kálmán.
Bemutattam őket Zaunernek, aki láthatólag nagyon örült. Aztán mielőtt a hivatalos aktusra (szerződések aláírása, you know!) sor került volna, meghívott bennünket vacsorázni. A Jazz Garden tulajdonosa átvitt bennünket a V.I.P. termükbe. A finom vacsora elfogyasztása után jött az aláírási ceremónia.
Mivel Zauner itt aludt, így másnap me and my lovely wife Gabriella kivittük őt Zsámbékra - el volt ájulva a Romtemplomtól, majd utána felvittük a házunkhoz, ahol a panorámától esett csodálatba. Majd mikor indultunk volna vissza Budapestre, telek szomszédunk beinvitált bennünket a borospincéjébe. Mivel én antialkoholista vagyok, így Ásztai Imre Pault kínálgatta, aki mondta, hogy nem szereti a bort, így egy-két kupica ágyas pálinkát kellett elfogyasztania. Zauner nagyon dicsérte a magyaros vendégszeretet. Sőt mondta, hogy nyáron fel fog lépni az ő ausztriai fesztiválján Eddie Henderson. Ha meghívom őket az előtte lévő napon Zsámbékra, akkor szívesen eljönnének. Én meg meghívtam őket. Mi a helyszínen kifizettük Herbie Hancock egykori trombitását, Zauner másnap nem fizette ki Henderson-t Ausztriában…
A Zsámbék Jazz Open 2003 záró estjének második felében három New York-ból hazalátogató magyar fiatal és egy amerikai világsztár trombitás lépett fel.
A zenekarvezető-zongorista Oláh Árpád (1980), vagyis Cumó (ma már Tzumo a művészneve!) a Berklee-n 1 év után befejezte tanulmányait, hisz Herbie Hancock és Wayne Shorter már felvette a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute-ra.
A szaxofonos Bacsó Kristóf (1976) helyett azonban az utolsó forduló után a két amerikai jazz világsztár döntése értelmében nem került be a TMI-ra, helyette egy izraeli szaxofonost vettek fel.
A dobos Németh Ferenc (1976) (Ferenc Nemeth, hisz tavaly óta amerikai állampolgár!), először szintén a Berklee-re járt, majd onnan került a Thelonious Monk-ra. 2003 nyarán azonban már a kezében volt a Los Angeles-i diploma, és már New York-ban lakott.
Ók hárman voltak a Cumo Trio, a Plus pedig a náluk egy korosztállyal idősebb budapesti bőgős Egri János (1966) volt.
Eddie Henderson (1940) New York-i trombitásnak koránál fogva évtizedekkel előbb volt kapcsolata Herbie Hancock-kal. 1970 és 1973 közötti Mwandishi-korszakának 3 LP-jén is játszott.
Saját neve alatt 1973 óta 26 lemez jelent meg.
Henderson-t az osztrák harsonás Paul Zauner (1959) hozta magával Zsámbékra.
Bemutatta nekem, de a tökkopaszra borotvált fejű amerikai trombitás elég távolság tartó volt.
A beálló próba után felvittük Gabival a Matyiba, ahol miután odaadtam neki a gázsiját, egyből barátságosabb lett. Sőt azt mondta viccesen: „Nem félsz, hogy lelépek a pénzzel és elmarad a koncert?” Mondtam neki: „I’m a brave man!”, ezen jóízűt nevetett. A vacsora után lementünk a színpadhoz, és mondta: „Nagyon gyönyörű ez a hely.”
A koncert is nagy sikert aratott. A tömeg ismét fergeteges volt, nemcsak, hogy lefolyt a domboldalról, hanem szinte extázisban tombolta végig az egyszeri, megismételhetetlen produkciót.
Utána Gabi meghívta Eddie-t, Pault, Cumót, Kristófot, Ferikét és Jancsit, ne rohanjanak vissza Budapestre, hanem jöjjenek fel a házunkhoz. És a házunk udvarán „garden party”-t rendezett nekik. Hemderson-nak nagyon tetszett a kivilágított Romtemplom. És Cumó húga, Linda is…
