Kedvenc énekeseim – 10. rész: Mózes Tamara
Ebben a csütörtökönként jelentkező sorozatban az itthon és külföldön élő magyar jazz énekesnőket kérem, meséljék el, eddig mely énekesek voltak rájuk a legnagyobb hatással. – A szerk.
Az inspirációt számomra leginkább a zongorista-énekesek jelentették, mivel én is az vagyok, érdekel ez az előadási forma, illetve hangzásvilág, és hogy mit lehet belőle kihozni.
Főleg a kíváncsiság és a felfedezés vágya vezérelt, kevésbé az, hogy bizonyos jazzénekesek nyomdokaiba lépjek.
Huszonéves koromig klasszikus zongoraművésznek készültem, elvégeztem a budapesti Zeneakadémiát zongoraművész szakon, mellette kiskoromtól énekeltem (szólóban, énekegyüttesben, kórusokban, klasszikus hangképzést is tanultam majdnem egy évtizedig.)
A jazzben aztán beszippantott az improvizáció, vonzott a különböző hangzásokkal való kísérletezés. Nem is csak a vokális jazz, hanem az ezernyi zenei kombináció. Minél inkább elindultam egy bizonyos irányba, annál inkább kezdtem keresni olyan előadókat, akik hasonló úton jártak.
Belgiumban az egyik szakdolgozatomat - a Conservatoire Royal de Bruxelles jazztanszakán - kifejezetten zongorista-énekesekről, azon belül is négy kedvenc női előadómról irtam.
Aziza Mustafa Zadeh-et a ‘virtuozitás és technika’, Patricia Barber-t a ‘szöveggel való költői bánásmód’, Shirley Horn-t a ‘tempókezelés’, Nina Simone-t a ‘meglepetések’ kiràlynőjeként elemeztem abban az irásban. Mindegyikük sajátos hanggal járult hozzá a jazz stilusához, egyikük sem trendkövető, inkább belülről építkező művész.
AZIZA MUSTAFA ZADEH - Fly with Me
https://www.youtube.com/watch?v=1ghQa23Rp3g
PATRICIA BARBER - Norwegian Wood
https://www.youtube.com/watch?v=bhuhhjoLKCs
SHIRLEY HORN - Here’s to Life
https://www.youtube.com/watch?v=MZ8tozU5JII
NINA SIMONE – I Wish I Knew How
https://www.youtube.com/watch?v=inNBpizpZkE
Kis kitérő, de az én szempontomból elég érdekes, hogy a fent emlitett négy előadónak igen erős kötődése volt a klasszikus zenéhez :
- Nina Simone klasszikus zongoraművésznek készült, felvételizett a Philadelphia-i Curtis Institute-ba, de a jelentkezését elutasították, feltehetően rasszizmus és diszkrimináció miatt.
- Shirley Horn zongoratanulmányai mellett zeneszerzést is tanult. Nem szándékozott jazzénekesnő lenni, klasszikus zongoraművészként képzelte el a jövőjét, a Howard Egyetem klasszikus zene tanszakán tanult.
- Patricia Barber először a klasszikus zene iránt érdeklődött, az Iowai Egyetemen diplomázott, ahol klasszikus zongorát és pszichológiát tanult.
- Aziza Mustafa Zadeh három évesen kezdett zongorázni, és fiatal kora óta érdeklődött a zeneszerzés iránt, a Bakui Konzervatórium klasszikus zene tanszakán végzett.
Ez persze csak háttérinformáció, de mindenképp izgalmas; bár mindannyian átváltottak a jazz műfajára, klasszikus elemeket továbbra is beépítettek műsoraikba. Nagyon megfog bennük a polifonikus gondolkodás, a harmóniakezelés, a szimbiózis az énekhang és a hangszer között, a rétegzett struktúrák, a formabontó előadásmód, a többdimenziós karakterek, amelyekkel átlépik a megszokott korlátokat.
A fent említett négy előadó mellett kiemelnék egy fenomenális ötödiket (aki egyébként szintén énekes-zongorista), Rachelle Ferrell-t, őt a ‘hangszínek és az extravagancia’ királynőjének nevezném. Az alábbi videóban úgy ad interjút, hogy a kérdésekre végig énekelve adja a válaszokat:
RACHELLE FERRELL– Interview by Kevin E.Taylor
https://www.youtube.com/watch?v=n-xkqoT7Kn4
Minden jót kívánok Brüsszelből, és boldog újévet!
