John Abercrombie - Gitárosok az én szememmel – Salvai Ádám sorozata

A sorozatomban mindenképp említést akartam tenni arról a gitárosról, aki nem feltétlen virtuozitásáról vált ismertté a karrierje során. Mégis, amíg aktív volt és alkotott, képes volt kialakítani a saját jellegzetes hangját, ami az igazi nagyok ismérve. John Abercrombie neve kérdés nélkül helyet érdemel az itt említettek között.

John Laird Abercrombie néven látta meg a napvilágot 1944. decemberében 16-án a jazz műfajának központja, New York agglomerációjához tartozó Port Chester-ben.

Gyerekként elég intenzív hatással volt rá az akkoriban tomboló rock and roll világa olyan zenészeknek köszönhetően, mint Chuck Berry, Elvis Presley, vagy Fats Domino. Barátain keresztül a jazz zenével is megismerkedhetett: Dave Brubeck, Miles Davis, és Barney Kessel albumaihoz volt szerencséje a kezdetekben. Középiskola után a Berklee College of Music növendéke lett, ahol a jazz gitározás újabb mélységei érték el: Jim Hall, Wes Montgomery, George Benson, és Pat Martino zenéi érték kiemelt hatásként.

A Boston-i Paul's Mall-ban volt lehetősége gyakrabban fellépni más diákokkal, itt találkozott Michael Brecker-rel, Randy Brecker-rel, és az orgonista Johnny Hammond Smith-szel is.

Az iskola elvégzése után gyakran alkalmazott session zenész lett belőle, dolgozhatott a továbbiakban például Gil Evans-szal, vagy Billy Cobham-mel is.

A rock zene egyre inkább kezdett háttérbe szorulni Abercrombie-nál. Előbb Jack DeJohnette-től jött egy felkérés, később pedig a legendás ECM Records alapítója, Manfred Eicher is megkereste a gitárost. Ezeknek köszönhetően előbb rögzítésre került az első szólóalbuma, a „Timeless” DeJohnette és Jan Hammer billentyűs közreműködésével, majd létrejött a Gateway supergroup, melynek tagjai az említett Abercrombie és DeJohnette kettősén túl Dave Holland bőgős volt. Ez a formáció 1983 nyarán a Debreceni Jazz Napokon is fellépett.

Az ECM vonal aztán egész karrierjét végigkövette. Gitáros szemszögből talán érdemesebb kiemelni például a Ralph Towner-rel való közös turnéját és albumait, vagy a munkáját John Scofield-del.

Többször kísérletezett a gitár rokon hangszereivel is és élete végéig töretlenül turnézott, illetve adott ki lemezeket.

Végül 2017-ben, New York-ban hunyt el, 72 évesen.

Saját neve alatt kiadott albumainak a száma a nem csekély 60-as számot ostromolják, míg ezeken túl ott vannak a Gateway-vel. és Andy LaVerne-nel rögzített felvételek, ezek további tíz lemezt jelentenek.

Sideman-ként rengeteg helyen feltűnt a neve, csak néhány mindenkinek ismerős példa: a már említett Billy Cobham, Jack DeJohnette és Johnny Hammond Smith hármasán túl feltűnik több Peter Erskine, Danny Gottlieb, Dave Liebman, Kenny Wheeler, és Lonnie Smith lemezen, de dolgozott még együtt olyanokkal, mint Lee Konitz, Michel Petrucciani, Bob Mintzer, Joe Lovano, McCoy Tyner, Jan Garbarek, Jim Hall, Bobby Hutcherson (és még hosszasan sorolhatnám...).

Számomra Abercrombie elsősorban a Gateway projektből volt ismerős, illetve vele kapcsolatban ez és az első lemeze, a „Timeless” a legintenzívebb élményem. Az ő jelenléte is mindenképp fontos és kiemelendő a gitáros palettán, mivel nem állt be egy jellemző sorba, mégis meghatározót tudott kreálni a pályája során. Kellemes, mély hangszínnel játszott és ezen keresztül kreált lírai dallamokat, sajátos atmoszférákat. Nem is kérdés, hogy zenei világával abszolút beleillett az ECM különleges univerzumába.