A japán jazz legendái - ISAO SUZUKI
Simády Béla ma induló új sorozatának 1. része! – A szerk.
Hisao Oma „Isao” Suzuki 1933.január 2-án született Tokióban. Hazájában a „Jazz Godfather” megtisztelő cím tulajdonosa.
1953-ban Louis Armstrong japán koncertjén látta meg Milt Hinton bőgőst, ennek az élménynek a hatására kezdett játszani a hangszeren. 4 éven át egy amerikai katonazenekar tagjaként koncertezett hazájában, majd amikor a zenészeket visszarendelték az USA-ba, Suzuki megalakította első japán zenekarát. A késő ötvenes években, majd a hatvanas évek elején a ginzai sanzon kávézóban gyűlt össze a kialakulóban lévő japán jazz élet legjava, köztük később befutott zenészekkel, így Masahiko Togashi dobossal, Masabumi Kikuchi zongoristával (ő a hetvenes években Miles Davis zenekarában is megfordult), Yosuke Yamashita zongoristával, vagy éppen Terumasa Hino trombitással. Suzuki legfőképpen a dobos Togashi személyében találta meg a megfelelő zenei partnert.
Komoly hazai nevekből álló kvartettel kezdte jazz karrierjét a bőgős, hiszen a négyes további tagjai Sadao Watanabe szaxofonos (akkor tért haza az USA-ból), Masabumi Kikuchi, és Masahiko Togashi voltak. A hatvanas évek végére már jól ismerték a nevét jazz körökben, és 1969-ben egy korábbi találkozás után Art Blakey meghívta őt a zenekarába. Kanadában és az USA-ban koncerteztek, a társai George Cables, Woody Shaw, és Ramon Morris voltak. Az amerikai kontinensen töltött két év alatt megismerkedett, és játszott sok neves muzsikussal, többek között megfordult Duke Pearson, Elvin Jones, Lee Morgan, Jim Hall, Kenny Burrell együtteseiben, és egy TV show-ban Ella Fitzgerald énekesnőt kísérte.
Furcsa körülmények között tért haza Japánba. Egy kanadai koncert után Art Blakey letartóztatásba került kábítószer használat és birtoklás miatt, a zenészei szétszéledtek, Suzuki pedig nem látta értelmét visszautazni New York-ba, ezért egy közvetlen járattal hazatért Tokyo-ba. Az amerikai kaland véget ért, az ott történtek azonban nem maradtak hatás nélkül.
New Jersey-ben a japán bőgős egy jó ideig Duke Pearson házában lakott vendégként. Pearson a Blue Note kiadóval állt szerződésben, sokszor kellett stúdióba vonulnia, és gyakran magával vitte pártfogoltját is. Isao Suzuki így ismerkedett meg Rudy Van Gelder hangmérnökkel, aki a Blue Note felvételek gondozója volt. Rengeteget beszélgettek, és az amerikai titkokat árult el a szakmájáról, leginkább arról, hogyan kell a mikrofonokat elhelyezni a tökéletes hangzás érdekében. Az ott tanultakat felhasználva 1973-ban a japán bőgős hazájában elkészítette első saját albumát „Blow Up” címmel.
A mára már ikonikussá vált Three Blind Mice kiadó gondozásában TBM-13 katalógus számmal jelent meg az 1973 márciusában két nap alatt felvett lemez. A tapasztalatokat felhasználva minden beállítást Suzuki végzett el, szeretett volna egy addig még soha nem hallott hangzást elérni. A precizitás meghozta gyümölcsét, rendkívül széles hangtartomány mellett hatalmas dinamika jellemzi a felvételt. (Egy eredeti vinyl ára ma 150-200 $.) Persze szükség volt jó zenésztársakra is. A lemezen Kunihiko Sugano zongorázott, George Otsuka dobolt, illetve a „csellós” számokban Takashi Mizuhashi bőgőzött. Suzuki különlegességgel is szolgált, a bőgő mellett csellón is játszott, ezt a hangszert korábban Ron Carter és Ray Brown alkalmazta rendszeresen. Az album elnyerte a Swing Journal „Jazz Disk Award” díját 1973-ban, és bekerült Japán top 10-es jazz listájára, pedig az óta eltelt közel 50 évben számtalan lehetőségből lehet választani.
https://www.youtube.com/watch?v=AxQA22rEjzQ
Az ezt követő időkben évente találkozhattunk a bőgős nevén megjelent egy-egy remekművel.
1974: Blue City (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=HBPftI9_QIw
1974: All Right! (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=eRJb2j6K1WI&t=799s
1975: Orang-Utan (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=h2wJJ2-CifE
1975: Touch (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=R6zRvrpArg0&t=576s
1976: Black Orpheus (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=iC9ovuDkvg8
1977: Cadillac Woman (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=Cly8lk0F-HU
1978: String Band (Ron Carter, Roy Haynes, Hank Jones) feat. Isao Suzuki (teljes album)
https://www.youtube.com/watch?v=G5xdzah0kVM
1980-ban elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régi tervét, azaz egy olyan szóló albumot készített, amelyen nem kevesebb, mint 20 különböző hangszeren, a doboktól a billentyűsökön át az énekig – saját maga játszik. Ez az a lemez, amit Suzuki a legnagyobb kedvencének nevez a teljes diszkográfiájából. A szalagra rögzítést, szerkesztést, keverést mind-mind egyedül végezte, nagy hasznát véve Rudy Van Gelder egykori oktató szavainak. Ebben az időben kezdődött a hip-hop és a jazz fúziója a világ másik oldalán, Herbie Hancock electro-funk-swing lemezei kezdtek hódítani. Suzuki kicsit ellene ment a trendnek ezzel az effektekkel teli, de inkább kortárs jazz albummal.
https://www.youtube.com/watch?v=Cv3UzhZp3hY
A következő időszak már kevésbé volt termékeny, és bár Isao Suzuki még ma is aktív, azt kijelenthetjük, hogy a legjobb munkái 1970 és 1980 között születtek. A hamarosan 90. életévét betöltő zenész nyitott az új irányzatokra is, 2013-ban DJ Kensei , Japán egyik vezető lemezlovasa készített közös lemezt a veterán bőgőssel.
