Világsztárok Magyarországon – Debreceni Jazz Napok 1980
2012. január 15., Dr. Sümeghy László
„Európai körkép négy nap alatt” lehetett a kimondatlan mottó az 1980. szeptember 11-14. között tartott Debreceni Jazzfesztiválon, legalábbis a program ezt tükrözte.
Ez persze nem baj, hiszen a jazz nemzetközivé vált, Európa is ad/adott kiemelkedő képességű és jelentőségű művészeket a műfaj kedvelőinek. Közülük néhányan abban az évben a fesztivál vendégei voltak: Martial Solal, Albert Mangelsdorff, Zbigniew Namyslowski.
De haladjunk egy kicsit sorjában. Öt helyszínen, több esetben tematikus program összeállításával (free, big band, dixieland) következtek a koncertek az előzetes program szerint. Én csak a fesztivál második két napjának néhány számomra érdekesnek ígérkező koncertjén voltam jelen, ezért az olvasóknak a teljes összkép megteremtéséhez javaslom a csatolt részletes program füzet tanulmányozását
Két feltétlenül megemlítendő koncert az első két napról:
- Zbigniew Namyslowski (1939) lengyel altszaxofonos kétéves Egyesült Államokbeli tartózkodása után új együttest szervezett (Speed Limit), amivel rockosabb stílusra váltott. Itt volt az együttes első fellépéseinek egyike.
- Éjszakai free music production, mivel stílszerűen így nevezhetjük a nyugat-berlini Free Music Production (FMP) nevű lemezkiadó hét tagú zenészcsapatának hajnalig tartó koncertjét. Szólóban, trióban és mindenféle összeállításban adtak ízelítőt a szabad zene iránt érdeklődőknek az NDK-ból és NSZK-ból érkezett zenészek.
A továbbiakban következzen néhány mondat azon programokról, amelyek előzetesen felkeltették érdeklődésemet a fesztivál műsorából.
- Martial Solal szóló zongora koncertet adott az Arany Bika Szálló reprezentatív koncerttermében, a Bartók teremben. (Mostanában az Arany Bika Szálló a lét, nem lét határán billeg; akkoriban pedig talán a legjobb vidéki szálloda volt: patinás épület, kitűnő konyha és somlói galuska, országos jelentőségű kulturális célokra használt koncertterem.) Ha a jazzt Európában „találták volna fel”, akkor a klasszikus jazz zongorázás Art Tatum – Erroll Garner – Oscar Peterson vonulatában biztosan helyet kapott volna ez az 1927-ben született francia zongorista. Már 1963-ban fellépett a Newport Jazz Festival-on, majd ezután is számtalan amerikai koncertet adott, számtalan amerikai muzsikussal fellépett (kedvelt partnere volt Lee Konitz), világszerte elismert zenésszé vált. Mindemellett – gondolom francia mentalitásából következően – végig francia, európai muzsikus maradt, sok más francia zenészhez hasonlóan nem vált az amerikai jazz business részévé. Játékát „francia könnyedség, sziporkázó szellemesség és játékosság” jellemezte, ahogy Gonda János könyvében megfogalmazta. A program, – ahogy akkoriban a számokat felismertem és most fel tudom idézni, - a jazz zene standard repertoárjából tevődött össze: „Autumn Leaves”, „Round About Midnight”, az Ellington zenekar örökzöldjei, Erroll Garner „Misty”-je, stb… Tudomásom szerint a művész kb. 2 éve befejezte a koncertezést, valószínűleg nem lesz szerencsénk hozzá egy újabb koncerten. (Bár sose lehet tudni. Egy másik francia nagyság, az 1934-ben született Jacques Louissier is mostanában adott teltházas koncerteket Budapesten.)
- Albert Mangelsdorff – Wolfgang Dauner Duo fellépése volt a debreceni műsorsorozat zárása. 1977 után ismét itt lépett fel a világ első pozanosa (1928-2005). Most – nagyságát, képességeit bizonyítva – nem free jellegű produkcióval, hanem egy modern kamara jellegű pozan – zongora produkcióval. Wolfgang Dauner (1935), – aki mellesleg az elektronikus jazz egyik nagymestere, – akusztikus zongorán játszott, hol kiegészítve kísérőként, hol a világhírű pozanos egyenrangú társaként. A program egy Dauner szóló zongora számmal kezdődött, majd Mangelsdorff szerzemények következtek a duó előadásában.
- Az előbbi, a kezdés miatt tulajdonképpen már hétfői, Bartók termi koncert másik fellépője a Csík Gusztáv – Jimmy Woode – Kenny Clarke Trio volt, standard-ek nívós előadásával. Csík Gusztáv (1943) zongorista Európában élő amerikai zenészekkel (és/vagy énekesnőkkel) előadott produkcióival a későbbi években is volt szerencsénk találkozni és remélem még lesz is. Soha rosszabbat!
- Még egyszer szót kell ejteni Zbigniew Namyslowski-ról. Az altszaxofonos lengyel quartet-jének fellépése mellett szerepet vállalt két nemzetközi produkcióban is ezen a fesztiválon. Az egyik Kőszegi Imre (1944) dobos együttese Gárdonyi László (1956) zongoristával és Jack Gregg amerikai bőgőssel. Ez nem csak egy alkalmi fellépés volt, NSZK-beli turné és lemez is követte, a későbbiekben pedig együttműködés Gárdonyi Lászlóval. A másik produkció, az MR Nemzetközi Workshop-ja, viszont tényleg alkalmi volt. Ebben Vukán György – Berkes Balázs – Kőszegi Imre biztosította az alapot, amelyhez csatlakoztak a külföldi szólisták, köztük Namyslowski és Juhani Aaltonen (1935) finn tenorszaxofonos.
A fesztivál után néhány nappal a Magyar Ifjúságban jelent meg Kőbányai János részletes, fotókkal is kiegészített cikke.
A cikkhez – a nem jelenlévők segítésére – megadnám a fotókon láthatókat (balról jobbra haladva):
- Reto Weber ütőhangszer felszerelésével
- nappali várakozás az esti koncertekre a Fő téren
- Albert Mangesldorff, háttérben Kenny Clarke dobfelszerelésével
- Zbigniew Namyslowski felkészülése az MR Nemzetközi Workshop fellépésére
- Gárdonyi László, Zbigniew Namyslowski, Jack Gregg, Kőszegi Imre
- Ernst-Ludwig Petrowski altszaxofonos és Conrad Bauer pozanos az NDK-ból az éjféli free jazz hangversenyen
Ez volt a IX. Debreceni Jazzfesztivál. Reménykedtünk benne, hogy a X. jubileumi fesztivál minden eddiginél jobb lesz. Hát nem lett az, de ez már egy másik történet.
Most pedig kérem az olvasókat, hogy egy pillanatra menjenek vissza az emlékezés elejére, a program füzet harmadik oldalára. Itt olvasható, hogy a debreceni program ebben az évben kiegészült Budapesten egy elő-koncerttel és két utólagos programmal, köztük Martial Solal rádiós koncertjével. Talán van valaki, aki jelen volt.
