Világsztárok Magyarországon - Emléktöredékek a Francy Boland & Kenny Clarke Big Band-ről
2011. május 08., Csányi Attila
Mielőtt ez a különleges big band Székesfehérvárra jött, már hallhattunk néhány jó nagyzenekart. Ilyen volt a Kurt Edelhagen Big Band és korábban Gustav Brom, Karel Vlach, vagy a Ljubjanai Rádió nagyzenekara.
Aztán olyan hírek szállongtak, hogy Prágában már bemutatkoztak és játékuk, maga a csoda. A fehérvári bemutatkozást mégis csak mérsékelt várakozás előzte meg. Amikor aztán a zenekar elhelyezkedett a színpadon, akkor kezdett derengeni, hogy itt egy sor híresség ül szerényen a kottapultok mögött, közülük nemegy, önmagában is megtöltené a Vörösmarty Színházat. Akikre emlékszem, a négy trombitás között volt Benny Bailey és Idrees Sulieman, a szaxofonokórusban valóságos all stars gyülekezet, benne Johnny Griffin, Ronnie Scott és Sahib Shibab. Utólag, jóval később a többi szólista nevét is megismertük, kiderült, hogy Kenny Wheeler, Dusko Goykovich és Ake Persson is köztük volt. Ez a big band nem volt hasonlítható az addig megismertekhez. A hangszerelések sem hasonlítottak semmi addigihoz és nagyon újszerűnek hangzottak. Mint ahogy az is, hogy kivétel nélkül minden tag kitűnő szólistának tűnt. Boland a zongora mellől irányított, kicsi, alig észrevehető jelekkel, látványos vezénylésről szó sem volt. Szólójára nem emlékszem.
A legnagyobb élményt számomra az jelentette, amikor egy váratlan pillanatban a zenekar kiállt és a két dobosé lett a terep. Hozzátartozik az emlékekhez az is, hogy a szereplők között volt még egy jól ismert név: az amerikai dobos Kenny Clarke.
Mellette pedig volt még egy angol dobos is, akinek a neve csak egy betűvel tért el a világsztárétól, az ő neve Kenny Clare. Két dobot látva mindenki azt hitte, hogy most jön egy cirkuszi mutatványszerű dobpárbaj, ahol látatlanban is kevés esélyt kap a fehér ember dobos. Ehelyett egészen más történt. A két dobos egy hosszú és bonyolult, gondosan bepróbált unisono dobszólót produkált. A szóló építkezett, dinamikai meglepetésekkel szolgált, feszültséget teremtett és addig általam sohasem hallott szólisztikus oldalát mutatta meg a hangszernek. Ez a pár gondolat jutott eszembe, visszaidézve azt a régi fehérvári estét.
(Én ugyan akkor épp a pápai laktanyában "védtem a hazát", azért utólag csak kiderítetten, hogy hogyan is állt fel a Kenny Clarke/Francy Boland Big Band 1970. május 15-én Székesfehérváron. Íme: Johnny Griffin, Ronnie Scott, Tony Coe, Derek Humble, Sahib Shihab - szaxofon, Art Farmer, Benny Bailey, Idrees Sulieman, Kenny Wheeler, Dusko Gojkovics - trombita, Ake Persson, Eric van Lier, Nat Peck - harsona, Francy Boland - zongora, Jimmy Woode - bőgő, Kenny Clarke, Kenny Clare - dob - a szerk.!)
