A Beatles és a jazz – I Feel Fine
2014. január 12., Maloschik Róbert
John Lennon nótája, amelynek alapötlete a stúdióban született.
1964 októberében a fiúk közeledtek a karácsonyi vásárra tervezett „Beatles for Sale” LP befejezéséhez. Épp az „Eight Days a Week” X-dik változatánál tartottak, mikor George Martin egy kis szünetet rendelt el. Ringo és Paul azonban nem hagyta abba a játékot és szokás szerint „ökörködtek”. A motívum megmaradt John fülében, és másnap megkérdezte, beleegyeznének-e abba, hogy erre ő kitaláljon egy riffet, mert szerinte az úgy egy potenciális kislemez A-oldalas nóta lenne. És mint tudjuk, az is lett! Mit A-oldalas, Number One!
1964. október 18-án a következő összeállításban játszották fel, majd mixelték meg az „I Feel Fine”-t (ami John Lennon egyik legjobb csajozós nótája… hogy ezt felesége, Cynthia nem vette észre…): John Lennon – kétszeres ráéneklés, szólógitár, ritmusgitár, George Harrison - szólógitár, ritmusgitár, háttér vokál, Paul McCartney – basszusgitár, háttér vokál, Ringo Starr – dob.
A nyolcadik angliai Beatles kislemezt 1964. november 27-én jelentették meg, de csak december 12-én tudták leváltani a New Musical Express slágerlistájának éléről a Rolling Stones „Little Red Rooster”-ét. Viszont utána 5 hétig vezetett Londonban az „I Feel Fine”.
(A Beatles ezzel poptörténeti csúcsot állított fel akkor, mert előttük még soha sem volt olyan előadó, aki egy naptári évben hat Number One single-t produkált volna!)
Az „I Feel Fine”-t Amerikában 4 nappal előbb, vagyis 1964. november 23-án jelentették meg. Ott viszont csak Karácsonykor, december 26-án lett belőle Number One. Igaz, csak 3 hétig.
Érdekesség, hogy LP-re Amerikában előbb került a dal, mint Angliában. Ti. a „Beatles ’65”, melynek egyik felvétele az „I Feel Fine” volt, 1965. január 2-án került odaát a lemezboltokba. És 1 hét múlva, január 9-én már az volt a Billboard albumlistájának vezetője. 9 hétig „listavezetett”, de összességében 71 hétig volt listás, és ezalatt több mint kétmillió példányt adtak el belőle!
A dal Angliában végül is csak az 1966. decemberben megjelentetett „A Collection of Beatles Oldies” című válogatáson szerepelt először LP-n. Ez a nagylemez azonban csak a brit albumlista 7. helyéig jutott. Végül mindössze félmillió példány fogyott el belőle.
A jazz feldolgozások időrendben: ez a dal népszerű a jazzmuzsikusok körében, hisz az elmúlt 49 évben 15 feldolgozást is készítettek belőle.
Stanley Black and His Latin Rhythm 3’05” (The New Cuban Moonlight 1966 LP)
LDL Trió 3’25” (1967 tavasza!)
(Lakatos Béla – p, Duka Norbert – b, Lakatos Géza-dr)
Nancy Ames 2’39” (Spiced with Brasil 1967 LP)
The London Jazz Four 3’08” (Take a New Look at the Beatles 1967 LP)
(Len Clarke – dr, Ron Forbes - vib, Mike McNaught - p, Brian Moore - b)
The Mirza Men 2’26” (Beatles in L.A. 1969 LP)
Harvey Averne Dozen 3’10” (The Harvey Averne Dozen 1971 LP)
(HA – vib)
Rob Agerbeek (p) 2’47” (Beatles’ Boogies 1973 LP)
Modern Gustin Trio 2’45” (The Beatles Go Jazz 1995 CD)
(Gérard Gustin – p)
Kury 3’17” (VA: Caŀy ten yass! 1997 CD) (lengyel fusion!)
Jim Horn (s) 3’26” (A Beatles Tribute 2000 CD)
Curtis Stigers (voc, ts) 5’37” (You Inspire Me 2003 CD)
Carlos Malta (fl, ts) 2’51” (VA: Beatles’n’Choro Volume 3 2005 CD)
The Heebee-Jeebees 1’53” (Surgical Strike 2006 CD) (kanadai a capella!)
(Jonathan Love – tenor, Chris Herard – tenor, Len Lima-Coelho – tenor, Cédric Blary – bass)
John Pizzarelli 3’43” (Double Exposure 2012 CD) (medley: Sidewinder+I Feel Fine)
(JP – voc, eg, Larry Fuller – p, Martin Pizzarelli – b, Tony Tedesco – dr +Tony Kadeck – tp, John Mosca – tb, Kenny Berger – bs, Andy Fusco – ts)
48th St. Collective 2’37” (VA: Jazz and Beatles – Part Two 2012 CD)
