A Beatles és a jazz – I Call Your Name
2013. december 28., Maloschik Róbert
Ezt 1963-ban írta John Lennon egy akkoriban feltűnt másik liverpooli beat bandának, a Billy J. Kramer and The Dakotas-nak. Ők azonban csak a „Bad to Me” (egy másik kölcsönadott Beatles kompozíció) B-oldalára tették az az év nyarán megjelentett kislemezükn
Ezen szokás szerint John úgy berágott, hogy 1964. március 1-én a „Long Tall Sally” EP (extended player – négyszámos kislemez) felvételén a stúdióban kiharcolta, hogy ezt a saját hangszerelésében –a középrészben „ska”, vagy ahogy Lennon nevezte „bluebeat” betéttel- rögzítették.
Aztán Lennon azon is kiakadt, hogy a végül is a dal nem szerepelhetett az „A Hard Day’s Night” című filmben, mert a filmrendező Richard Lester-nek nem tetszett a melódia..
A felvétel két szempontból is pop-rock történeti jelentőségű: 1) A Beatles volt az első, aki jamaicai ritmusokat használt Angliában! 2) Ezen a felvételen játszott először George Harrison vadiúj Rickenbacker 360/12 gitárján! (Amit ezután kezdték felkapni az amerikai (The Byrds), majd az angol együttesek is.)
Angliában egészen 1988-ig kellett várnia az „I Call Your Name”-nek, hogy LP track legyen belőle. Akkor aztán rátették a „Past Masters Volume I”-ra, ami szentségtörésszerűen mindössze a brit albumlista 49. helyén nyitott és 1 hét után el is tűnt a listáról! (Ami azért még manapság is elég szokatlan jelenség egy Beatles lemez esetében…)
Amerikában 1964 tavaszán piacra dobott „The Beatles’ Second Album” április 25-én iratkozott fel a New York-i Billboard Hot 200 (Album) listára. Május 2-tól június 5-ig, vagyis 5 hétig vezetett, és összesen 55 hétig volt jelen a listán. Több mint kétmillió példányt adtak el belőle!
A jazz feldolgozások időrendben: ebből a dalból 2 jazz feldolgozás készült (igaz, egy az én felkérésemre…). Én legalább is ennyiről tudok…
Füsti Balogh Gábor (p) 2’18” (1982)
Eguie Castrillo & His Orchestra 5’13” (Palladium Tradition 2005 CD)
