Ruffins, Kermit: We Partyin’ Traditional Style! 2014. február 08., Dennert Árpád
Kermit Ruffins – We Partyin’ Traditional Style! (Basin Street Records 2013)
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezúttal egy hozzám közelálló műfajban született lemezről nyilváníthatok véleményt. Tudom, Magyarországon sokan fenntartásokkal gondolnak a dixieland-re, bár lehet, hogy meglepődnének, ha tudnák, külföldön mennyire töretlen a sikere. Akár tradicionális zenei, akár swing-tánc fesztiválokra gondolok, kis túlzással egymást érik Európában és a tengerentúlon, hatalmas tömegeket vonzanak és nem csak az idősebb generációból. A jazz-történetre gyakorolt hatásáról már ne is beszéljünk.
E cikk főszereplője, Kermit Ruffins (1964) egy igazi New Orleans-i dixieland zenész, trombitás és énekes, 8 évesen kezdte zenei tanulmányait. Trombita játékára bevallottan Louis Armstrong volt a legnagyobb hatással, nyílt, erős tónusú hangját, tiszta, sallangmentesen dallamos játékát hallgatva ez nem is kérdés. Alapító tagja volt a legendás Rebirth Brass Band-nek, valamint számos, a műfajban ismert előadóval dolgozott együtt. Jelenleg is rendszeres szereplője fesztiváloknak, kluboknak egyaránt.
A tavaly májusban megjelent (vajh miért csak ma reggel íratkozott fel a New York-i Jazzlista 6. helyére?) lemez címéből már sejthető, hogy nem lesz depressziós, aki veszi a bátorságot, hogy meghallgassa az albumot, mely Ruffins pályája során a tizenharmadik.
A zenekar a hagyományosnak mondható dob, bőgő, bendzsó, zongora, harsona, klarinét, trombita összeállításban játszik, mondhatom remekül! Ezek a fiúk nem akarják megváltani a világot, egyszerűen jól érzik magukat és szórakoztatnak is egyben. Hamisítatlan New Orleans-i muzsikálás zajlik, a szó legszorosabb értelmében. Nagyszerű, ismert dalok hallhatóak egymás után, ízlésesen és stílusosan eljátszva, remek zenészek által. Itt kiemelném Armstrong egyik védjegyét, a “When It’s Sleepy Time Down South”-ot, mely egyfajta tisztelgés a mester előtt, illetve a zárószámot, mely nem más,mint a "When the Saints Go Marching In".
Akármelyik hangszer kíséretét, vagy szólóját hallgatva világossá válik, mi a dixieland lényege: nem az öncélú technikai bravúr, sokkal inkább az érdek nélküli szórakoztatás, mely felvidít fiatalt, öreget egyaránt.
Ruffins csodás partnereket választott maga mellé: Shannon Powell dobokon, Steve Pistorius zongorán, Richard Moten bőgőn, Lucien Barbarin harsonán, Tom Fischer klarinéton, Don Vappie pedig bendzsón játszik. Az "All of Me " című örökbecsű darabban Mykia Jovan énekel duettet a zenekarvezetővel. (Shannon Powell és Lucien Barbarin a kilencvenes években Harry Connick, Jr. big band-jének voltak oszlopos tagjai.)
Ebben a télies, ónos esővel is nehezített időben mindenkinek jó szívvel ajánlom e lemez hallgatását, hátha jobb kedvvel várjuk a tavaszt.
Track lista:
01. Chinatown
02. Exactly like You
03. Careless Love
04. I Guess I'll Get the Papers and Go Home
05. Jeepers Creepers
06. When it Sleepy Time Down South
07. Treme Second Line Intro
08. Treme Second Line
09. Over the Waves
10. All of Me
11. Marie
12. When the Saints Go Marching In
