Miller, Marcus: Tutu Revisited 2011. október 09., Vasvári Pál
Nehéz dolog egy, a ma már a jazzben ritka géniusz új lemezéről bármilyen recenziót írni! Tennék egy kitérőt! A jazz rajongóinak talán furcsa volt, mikor Miles Davis 1986-ban egy 25 éves basszusgitárost bízott meg azzal, hogy új lemezének anyagát nemcsak, mint producer, hanem mint komponista is jegyezze! Ha valaki zenészként éli meg ezt a történetet, a hideg futkározhat a hátán! A producer Amerikában nem azt jelenti, amit nálunk! Itt az a producer, aki a pénzt hozza, ott az, aki megmondja a stúdióban, hogyan játssz! A 25 éves Marcus volt a felelős azért, hogy Davis hogyan játsszon! Nyugtatót kérek!!! Ebből a kapcsolatból született a Grammy-díjas „Tutu”! Az eltelt évek bebizonyították, hogy a jazz legnagyobb zsenije nem tévedett! Miller ma már a kortárs jazz egyik legnagyobb élő alakja. Idén nyáron Antibes-ban döbbenten olvastam a fesztivál programfüzetében – Wayne Shorter, Herbie Hancock, Marcus Miller: Tribute to Miles Davis – music director and arranger Marcus Miller! Vagyis a zenei irányitó nem Shorter, vagy Hancock! És micsoda buli volt! A hatvanas évek nagy Davis zenekarának legnagyobb számai Marcus mai hangszerelésében! Életem egyik legnagyobb élménye volt.
De vissza a CD-hez! 2009-ben Párizsban rendeztek egy kiállítást M.D. emlékére, és „véletlenül” Miller-t kérték fel, hogy egy speciális koncerttel nyissa meg az eseményt. Ebből lett egy máig tartó turné „Tutu Revisited” címen. Az album ezen turné Lyonban adott változatának dupla CD és DVD kiadása! A zene: a „Tutu” és az „Amandla” CD-k anyagán kívül Davis olyan „örökzöldjei” is elhangoznak, mint a „Jean-Pierre” és a „So What”, és mellettük Duke Ellington csodálatos „In a Sentimental Mood”-ja. És aztán egymás után jönnek a ma már klasszikusnak számító Davis nóták, a „Tutu”, a „Hannibal”, az „Amandla”, a „Tomas”, az „Aida”, a „Splatch”, stb.
Júliusban vettem a CD-t Nizzában és azóta naponta hallgatom!
A zenészekről: már megszoktuk, Miller (1959) folytatja azt az utat, mely először Davis-re (1926-1991) volt jellemző, hogy ismeretlen fiatal zenészeket szed elő, akik általában esélyt kapnak arra, hogy a szó igazi értelmében sztárok legyenek. Az utóbbi évek egyik legnagyobb jazz ígérete az altszaxofonos Alex Han (1989), a felvétel idején csak 21 (!) volt! A trombitás Christian Scott (1983) és a dobos Ronald Bruner, Jr. (1984) szintén huszonéves. A billentyűs Federico Gonzalez-Peña sem sokkal idősebb (Mivel 1966-ban született Montevideo-ban, így ez az ő esetében költői túlzás! – a szerk.)! Csupa fiatal ZSENI!!! Ha valaki elment a PECSA-ba erre a koncertre, az megtapasztalhatta, mit tudnak ezek a „krapekok”! Mindent! Ezek után még ott a „Főnök”, ki végképp birtokában van mindannak, ami a jazzben történt napjainkig! Tessék hallgatni és élvezni! A DVD változat nem csak a koncertet, hanem egy félórás Marcus interjút is tartalmaz! (A hazai forgalmazóknak szeretném mondani, hogy ezért az anyagért mindössze 23 euro-t kellett fizetnem!!!) Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja megszerezni, mert minden igaz jazzkedvelőnek ez a CD ott kell, hogy legyen a polcán!
