Kornazov, Georgij: The Budapest Concert 2014. december 02., Dr. Nagy Sándor
Gueorgui Kornazov "Horizons" Quintet - The Budapest Concert (BMC Records)
1. Na Toni
2. Children's Song
3. Veronique
Budapest Suite
4. Pleveli
5. Tango de Mars
6. Balkan Spirit
7. Cry
8. Feux
9. Love Song
Gueorgui Kornazov - harsona
Emile Parisien - szaxofon
Manu Codija - gitár
Marc Buronfosse - bőgő
Karl Jannuska – dob
Koncertfelvétel: BMC Jazzforum Budapest, Trafó, 2011. szeptember 8.
Minden szám Kornazov kompozíció; az első 3 hosszabb szerzeményt a 6 részes Budapest Suite követi.
A 43 éves, bolgár származású, 20 éve Franciaországban élő muzsikus klasszikus zenei tanulmányait Szófiában folytatta, majd később a párizsi konzervatórium jazz tanszakán tanult. Két jelentős nagy zenekar tagja volt: a Paris Jazz Big Band és a Vienna Art Orchestra. Eddigi legjelentősebb zenésztársai: Quincy Jones, Phil Collins, Toots Thielemans, Kenny Wheeler,
John Lewis, Bob Brookmeyer, Al Jarreau (többek között…).
2006-ban alakította meg a Horizons Quintet-et, a következő évben jelent meg a "Viara" című lemezük a BMC-nél, amely stúdióban készült, Franciaországban. Talán hihetetlen, de a zenekar összetétele 8 év óta változatlan, sőt: rendszeresen koncerteznek. A három francia zenész mellett a dobos kanadai származású.
Mainstream, francia "fűszerekkel", kíváló hangszertudással, helyenként közeledve a szabad zenéhez - egy kicsit kevesebb izgalommal a "kelleténél". Nagyívű, terjedelmes (de nem terjengős) szólók, egyenrangú partnerek. Senki sem "telepszik a másikra" - szépen sorban "eljátsszák", kifejtik gondolataikat. Sajnos, időnként sablonosan: mintha ezt már (többször is) hallottuk volna... De, az összkép nem rossz.
A "Na Toni" csodás szopránszaxofon-szólóját, a következő szám szép gitár-bevezetőjét, a "Veronique" bőgő-játékát emelném ki. Érdekes módon az első három darab is szvitszerűen összefügg, sőt a "Budapest Suite"-tel egységes egészet alkot. A hat részből álló második szakasz lírai számmal indul ("Pleveli"), aztán egy "Tango..." jön (gyönyörű pozanszólóval), jól szól az egész, csak valami mindvégig hiányzik. A népzenei elemeket tartalmazó "Balkan Spirit" egy kicsit unalmas elektromos gitár-szólója (bocsánat!) után a "Cry" különleges harsonahangjaira lehetünk figyelmesek (duó a dobossal; majd a bőgős, végül "mindenki" beszáll). A "Love Song" lágy dallamai zárják a lemezt.
Hogy mi az, ami mindvégig hiányzott? Az igazi egyéniség, a szabad zene (free) izgalma - a jazz semmi máshoz nem hasonlítható "megismételhetetlen varázsa". Nem rossz ez a lemez, de (szerintem) nem több...
