Hiromi: Spark 2016. március 29., Gáspár Károly
Hiromi: Spark (TELARC - Karsay)
„Szikra, de nem isteni...”
Hiromi. Egy japán zongorista hölgyről van szó, kinek teljes neve: Uehara Hiromi. Olvasom életrajzában, hogy már 17 évesen Chick Corea-val játszott, később a „Berklee College of Music”-on pallérozódott, ahol a nagy Ahmad Jamal lett mentora. 2003-ban indult első világkörüli turnéja, és szerzett népszerűséget szerte a glóbuszon. (Tavaly novemberben például még a pécsi Kodály Központban is fellépett Hiromi!)
Elnézést kérek Hiromi-tól, de elárulom a JazzMa.hu nagyrabecsült Olvasóinak, hogy most 37 esztendős a pianista, és úgy tűnik, igen csak „beindult a szekér” karrierjét illetően. Mi sem bizonyítja jobban, mint a tény, hogy a TELARC kiadó jóvoltából itt az új Hiromi album, a „Spark”, azaz „Szikra”. Két igazi sztárt hívott el a felvételre partnerként; Anthony Jackson basszusgitárost és Simon Phillips dobost, akit elsősorban a legendás Toto zenekarból ismerhetünk.
Nos, akik megtisztelnek azzal, hogy rendszeresen olvassák kritikáimat, remélhetőleg észrevették, ízlésemtől függetlenül, objektíven és pozitívan próbálok „közeledni” az adott CD-hez, mely éppen soron következik. Hát, most aztán fel lett adva a lecke! A „Spark” kilenc „track”-jét végig hallgatva -mind Hiromi kompozíciója- bizony gondolkoztam melyik fejfájáscsillapítót válasszam házipatikámból...
OK, ez egy „groove”-os jazz-rock lemez. Lüktet, feszít, ahogy kell. Hiromi -az akusztikus zongora mellett- játszik elektromos hangszeren is. Ez szintén a stílus velejárója, sokféle, változatos „sound”-ra van szükség. A vonulat sajátossága, hogy lelki táplálék helyett, inkább ütemes tapsolásra, sőt, akár táncra ingerel. Értem én, semmi gond! (Mondjuk jómagam inkább a Phil Collins-i vonalon mozgok, illetve nem mozgok, mert, hogy „I Can’t Dance”...) De az előbb felsorolt ismérvek -véleményem szerint- nem jelenthetik a szív-lélek teljes elfeledését, nem jelenthetik a szinte folyamatos, szünet nélküli „fullasztó” improvizálást, nem jelenthetik a dalok legbonyolultabb matematikai képletekhez hasonlítható zenei felépítését, nem jelenthetik a Hallgató „lefárasztását”, „kifacsarását”. Márpedig -sajnos- Hiromi-ék pontosan ezt teszik. A hölgy „levegővétel nélkül” „szétzongorázza” az anyagot, miközben záporozik ránk a nehéztüzérség támadásához hasonlító ritmika. Ráadásul tetézi ezt időnként -azé’ nem mindig!- nagyon, de nagyon nehézkes, esetlen, szögletes frazírral és „time”-mal. Leginkább olyan hatást keltett bennem a lemez, mintha Chick Corea, vagy Michel Petrucciani -úgy tűnik számomra, Ők Hiromi példaképei- ballábbal keltek volna fel, és úgy készítettek albumot, amolyan „idegalapon”. Ha egykori talk-show nagyasszonyunkat, Mónikát kérnék fel egy Hiromi-val készítendő riportra, valahogy így hangozna az első dialógus.
Mónika: Hiromi, kedves! Ilyet nem szabad ám csinálni!
Hiromi: Tudom én, Maóónika, de nem tehetek róla, idegállapotba’ vótam!
Nem akarok igazságtalan lenni Hiromi-val szemben, ezért mindenképpen meg kell említenem a nyolcadikként elhangzó „Wake Up and Dream” című számot, melyet szólóban, akusztikus zongorán ad elő, és igen szép. Erősen Corea, illetve Petrucciani műveire hajaz -mint az összes többi mű a „Spark”-on-, de van benne líraiság, és ami a legfontosabb: ZENE!
Lelkiismeretfurdalás gyötör! Rosszul érzem magam attól, hogy itthon, kényelmesen meghallgatva egy művész produktumát, erős szavakkal -valóban, szó szerint- kritizálom. Ráadásul jómagam is zongorista vagyok, és esetleg felmerülhet a szakmai irigység gyanúja velem szemben. Higyjék el, semmi ilyenről nincsen szó! Maloschik főszerkesztő úr mindig arra kér: őszintén írjam meg véleményem a lemezekről, és igyekszem megfelelni ezen kívánalomnak. Persze -ahogyan már fent említettem- próbálok nyitott és befogadó lenni a legkülönbözőbb stílusú anyagokkal kapcsolatban, és sosem célom -kihasználva „hatalmam”- „lehordani” az aktuális CD-t. Azonban Hiromi „kiverte nálam a biztosítékot”, sorry! Viszont akik szeretik a kemény, „megfejtős” jazz-rock-ot, nyugodtan válasszák a „Spark”-ot, mert ilyen szempontból minden igényt kielégít. Hát..., ja...
Hiromi: Spark (TELARC 2016)
1. Spark
2. In a Trance
3. Take Me Away
4. Wonderland
5. Indulgence
6. Dilemma
7. What Will Be, Will Be
8. Wake Up and Dream
9. All’s Well
Hiromi – zongora, keyboards
Anthony Jackson – basszusgitár
Simon Phillips – dob
