Garcia, Nubya: Source 2020. október 29., Gáspár Károly
Nubya Garcia - Source (Concord Jazz)
„Forrás(OK)”
Nubya Garcia édesanyja részéről guyanai, édesapja oldaláról trinidadi származású, míg Ő már az Egyesült Királyságban, azon belül Camden Town-ban született 1991-ben. Szülei először hegedűsnek szánták, aztán 10 éves korában elkezdett szaxofonozni. Igen jó döntés volt!
Az ifjú tenorszaxofonos hölgy azóta szép karriert futott be, jól mutatja ezt az is, hogy a jelenleg lejátszómban pörgő „Source” című új albuma már a negyedik, melyet nevével fémjelez, nem beszélve egyéb korongokról, amelyeken közreműködik.
A friss CD-n Garcia partnerei: Joe Armon-Jones (zongora és Wurlitzer), Daniel Casimir (bőgő), és Sam Jones (dob). (Utóbbinak nem tudom, hogy van-e köze a hasonló nevű legendás bőgőshöz- Sam Jones, 1924-1981- vagy csak névrokonságról van szó?)
Vendégművészek is feltűnnek igen szép számban a lemezen; kérem, nézzék el nekem, hogy -minden tiszteletem ellenére- nem sorolom fel a nevüket.
A felvételen kilenc dal hangzik el, ezek közül hét teljes egészében Nubya Garcia munkája, kettő esetében pedig szerzőtársai is voltak. Tartva mai „lusta napom van”-effektusomat, akkor má’ az Ő nevüket se pötyögöm be a billentyűzetbe. Sorry!
A „Source”, azaz „Forrás” rendkívül mai zene. Lehet ez pozitív, de negatív jelző is; én az elsőre szavaznék, hiszen a művésznő kompozíciói a jó értelemben vett trendiséget úgy fuzionálják a jazz korábbi korszakainak (mainstream, free, jazz-rock) értékeivel, hogy abból egy vérpezsdítő, ugyanakkor nagyon „cool” muzsika született.
Fontos „összetevője” még az anyagnak az afrikai zene általi inspiráció. Felemelő érzés volt hallani milyen sikeresen villantja fel a hatalmas földrészre jellemző melódiák és ritmusok hangulatát, „feeling”-jét.
A magával ragadó, energikus, mégis szenzitív zene mellett Garcia tenor hangja fogott meg igazán, mely -legalábbis engem- minden idők egyik legnagyobb szaxofonosának, egyáltalán jazzistájának, Wayne Shorter-nek a „sound”-jára emlékeztet.
Ráadásul a témák elosztása és az improvizáció is erősen hajaz a nagy Wayne-re, viszont mindez úgy, hogy nem volt különösebben „copy” érzésem.
A szellemiség, a muzsika felé közelítés szintén mutat hasonlóságokat, „leszedést”, de valahogy nem kezdtem el azon idegeskedni, hogy jaj, miért akarja utánozni az utánozhatatlant, mert olyan érzésem támadt, hogy Nubya bizony őszintén fúj így, ez jön, ez áramlik belőle, és nem egyszerűen egy ügyes Shorter imitátor akar lenni.
Biztos vagyok benne, hogy a következő évtizedek egyik top sztárjának albumát hallgattam végig, így aztán nyugodtan és jó szívvel írom le: tegyenek így Önök is, nyomjanak „play”-t a „Source”-ra!
Nubya Garcia: Source (Concord Jazz 2020)
1. Pace
2. The Message Continues
3. Source
4. Together Is a Beautiful Place to Be
5. Stand with Each Other
6. Inner Game
7. La Cumbia Me Esta Llamando
8. Before Us: In Demerara & Caura
9. Boundless Beings
Nubya Garcia – tenorszaxofon
Joe Armon-Jones – zongora, Wurlitzer
Daniel Casimir – bőgő
Sam Jones – dob
