Kovács Linda zenei utazása Brian Blade-del és zenekarával, a Fellowship-pel a Müpában
Mivel a Müpa Bartók Béla Hangversenytermében a közönségnek szigorúan tilos koncert közben fotózni, így érjék be az intézmény előzetesen közzétett képét a zenekarról! – A szerk.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy Brian Blade számomra a ma élő egyik legfontosabb muzsikus.
Több koncertjén jártam már, a játéka lenyűgöz, sok esetben annyira besszippant, hogy azon kapom magam, másra szinte nem is figyelek.
Ez a tegnapelőtt a Művészetek Palotájában adott koncerten is hasonlóképp volt.
A Fellowship névre keresztelt formáció 1998-ban alakult, amit Blade hívott életre egyetemi diáktársával, a zongorista Jon Cowherd-del. A zenekar valóban egy szövetség, hisz Cowherd azóta is a zenekar motorja, és a többi poszton is csak minimális változás van a 26 évvel ezelőtt megalakult felálláshoz képest.
2023-ban rögzítették "Kings Highway" című albumukat, mellyel jelenleg Európában turnéznak.
A Fellowship soha nem koncertezett még a tengeren túlon és Magyarországon sem, tehát már nagyon sokan ki voltunk erre a zenei élményre éhezve, azt hiszem, bátran mondhatom. (Ezt igazolja, hogy nagy örömömre számtalan kollégát láttam a koncerten:))
A lemezen Myron Walden játszik altszaxofonon, Melvin Butler tenorszaxofonon, Christopher Thomas bőgőzik, és Kurt Rosenwinkel gitározik. Sajnos a koncerten betegség miatt Rosenwinkel nem tudott részt venni, amit nagyon sajnáltam, mivel az ő játéka is emblematikus és rengeteget ad a Fellowship hangképéhez.
Az együttes tehát zongorával, mint egyedüli harmóniahangszerrel lépett a színpadra, s úgy tűnt, Rosenwinkel szólóit most Jon Cowherd kapta meg.
Az egész koncert egy gyönyörű utazás volt, szinte egyféle transz élmény. Olyan érzelmi kifejezőerővel játszik Blade és az egész zenekar, mintha szó szerint varázsolnának.
A dalok általában lassabb tempójú szerzemények, egyszerű, letisztult harmóniákkal, nagyon sokszor csak hármashangzatokat használva, amellyel a popzenei attitűd kidomborodik. Blade, mint zeneszerző nagyon izgalmas, tiszta zenei világgal rendelkezik, az első lemezek óta ezt a karaktert hallhatjuk. Nagyon erősek a folk, rockm illetve a spirituálé, afrikai zenei hatások, melyeket a kortárs, modern jazz játék varázsol egy nagyon magas fokú művészetté.
Blade kezdte egyedül a koncertet egy rubato játékkal. és már az első pillanattól kezdve ráhangolódott a zenére és zenésztársaira. A kompozíciók hömpölygőek, sokszor váltakozó metrummal egy dalon belül, tempóban és textúrában egyaránt.
Mindenkinek van egyéni szólója, de abban is arra törekednek, hogy a kompozíción belül maradjon a játék karaktere, maximálisan a zenét tartva szem előtt. Nagyon gyakori a kollektív játék, akár visszafogottabb, akár dinamikus, kirobbanó jelleggel. Fantasztikus volt látni a zenészek közti valódi játékot. Azt gondolom. ebben is Blade a mester, aki végig körbetáncolja, körbedobolja a történéseket, végtelenül reaktív, muzikalitása és érzékenysége egyedülálló.
A sokszor két akkordra épített improvizáció a végtelenség érzését adja, amelynek dinamikai ívei katartikus hatást okoznak.
Az egész koncert alatt nagyon pozitív energiák voltak, amely a zene sajátja is. Üdítő volt látni Myron Walden felszabadult reakcióit a zene hatására, hol mozdulataiban, hol kikiabálásaiban, mini táncaiban.
A visszatapsot követően játszottak egy spirituálészerű, egyszerűbb dalt, és nagyon megkapó volt látni, hogy ezek a fantasztikus zenészek mennyire tudnak a gyökereikkel azonosulni, mi több, ápolják azt a saját művészetükbe ágyazva.
Mindenki játékáról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni, de kikívánkozik belőlem, hogy Brian Blade mégis egy másik univerzum. Dobos, de ő hangszerét nem pusztán dobolásra használja, hanem minden rezdülésében a zenéért van, ezért tartom korunk egyik legnagyobb egyéniségének.
Mindenkinek ajánlom ezt az albumot, ugyanis a Fellowship zenetörténeti jelentőséggel bír.
