Magyar Jazz ABC – 442. rész: Gonda János

Magyar Jazz ABC: Ezt a minden szerdán jelentkező sorozatot 2011 április elején indítottam Csányi Attila barátom hathatós közreműködésével. (Sajnos, ő már nincs közöttünk, hisz 2016. augusztus 4-én elhunyt.) 162 hónapos ez a rovatunk. Abbas Muráddal kezdtük és jelenleg Gonda Jánosnál tartunk. 13 év és 6 hónap alatt eddig 442 előadót és együttest mutattunk be Önöknek!

Gonda János

Budapesten született 1932. január 11-én és itt is halt meg 2021. március 10-én.

Egészen fiatalon kezdett zongorázni és 16 éves kora óta vonzódik a jazz műfajához.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1958-ban szerzett zenetudományi- és 1961-ben zongoraművész-tanári diplomát. Tanárai többek közt Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Solymos Péter és Horusitzky Zoltán voltak.

Az 50-es évek közepétől, a mai Centrál Kávéház helyén működő Metro klub féllegális örömzenéin vett részt Szabó Gábor, Ruttka Ferenc, Komjáthy Géza, Buvári Tibor és mások társaságában.

1961-től a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezőjeként létrehozója volt a Modern Jazz Antológia hanglemezsorozatnak.

Időközben megalakította a Qualiton együttest a bőgős Buvári Tibor, a dobos Várnai Tibor, a vibrafonos Káldor Péter, a szaxofonos Sasvári Attila és az énekes Szirmai Márta közreműködésével, 1962-ben jelent meg első nagylemezük.

Ezt 1964-ben egy újabb nagylemez követte, és 5 alkalommal is szerepelt az évente megjelenő jazz-antológiákon.

Gonda János az aktív zenélés mellett 1965-ben megvalósította régi álmát, létrehozta és vezette a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola Jazztanszakát. A konzervatóriumi keretekből fejlődött és alakult 1990-ben, a Zeneművészeti Egyetem Jazztanszéke, amelyet 1995-ig vezetett.

A két intézményben jazz zongorát, jazz elméletet, módszertant és tanítási gyakorlatot oktatott.

Számos formációval, köztük nagyzenekarral is készített hangfelvételeket.

Hosszú ideig játszott Berkes Balázzsal és Kovács Gyulával, lemezek és rádiófelvételek őrzik a Gonda-Kruza együttes játékát, amelyben Kruza Richárd vibrafonozott, Buvári Tibor, majd Losó Miklós bőgőzött, és Kovács Gyula dobolt. A trióban pedig Berkes Balázs, Jávori Vilmos, majd Kőszegi Imre volt a partnere.

Új kompozíciós törekvéseket tartalmazott, az 1974-ben megjelent „Sámánének” című lemez. A Gonda Sextetben Kántor Péter szaxofonozott, Balázs Gábor bőgőzött, Kovács Gyula dobolt, Dely István kongázott, és Berki Tamás énekelt, egyben gitáron és ütőhangszereken is közreműködött.

Gonda János 1965 óta tartott tanfolyamokat, vezetett kurzusokat, előadásokat tartott Magyarországon és külföldi konzervatóriumokban, egyetemeken.

Létrehozója volt 1980-ban a Tatabányai Nemzetközi Jazz Tábornak, megalapítója a Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézetnek, amelynek 1993 óta volt művészeti irányítója.

Rendszeresen készített ismeretterjesztő és elemző műsorokat a Magyar Rádióban, televíziós sorozatai közül emlékezetes a 60-as évek végén indult „Dzsessziskola”, és a „Dzsesszencia” sorozat a 90-es évek elejétől.

1965-ben jelent meg a Jazz-Történet-elmélet-gyakorlat című kötete, ennek átdolgozott, bővített kiadását 1979-ben készítette el, közben elkészült Igor Sztravinszki emlékkötete is.

Publikációi között szerepel a Mi a jazz? című kötet, majd az 1993-as „Populáris zene antológiája”.

Két kiadást is megért a 3 kötetes „Rögtönzés világa”, és 2004-ben egy összefoglaló könyve jelent meg, Jazzvilág címmel.

Két évtizeden keresztül szerkesztette a Jazz című szakfolyóiratot.

Publikációi között, tanulmányok és cikkek mellett, videófilmeket is készített, ilyen pl. a Zenei Rögtönzéspedagógia, Rögtönzés az egyetemes zenekultúrában és a Rögtönzés világa.

Jazz zenész szakképesítési tanterveket készített és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen részt vett a mester-doktori szigorlati bizottságban. Zeneszerzői tevékenysége során számos jazz-darab és modern dal, színházi kísérőzenék mellett jónéhány film, köztük a Nappali sötétség, Kézenfogva, Apa, Szerelmesfilm, Mérsékelt égöv, Szent János fejvétele, zeneszerzője.

Tánc- és balettzenéket komponált a Pécsi Balettnek, a Honvéd Művészegyüttesnek és Köllő Miklós Táncszínházának.

Szimfonikus jazzszerzeményei közül a legismertebb a Szimfonikus improvizációk 7 tételben, amelyet Vukán Györggyel mutattak be, és az Ausztráliai Concerto.

Ausztráliában háromszor, 1965-ben, 72-ben és 1980-ban koncertezett.

1963-tól folyamatosan fellépett Lengyelországban, az egykori szocialista országokban, játszott Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Angliában, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában.

Megalapítója és vezetője volt a Magyar Zeneművészek Szövetsége Jazz Szakosztályának, részt vett 1990-ben a Magyar Jazzszövetség megalakításában, amelynek elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt.

1972-től 1984-ig a Nemzetközi Jazz Föderáció alelnöke.

A Zenetanárok Társaságának 1995 és 99 között elnöke, majd alelnöke volt.

Sokoldalú munkásságának elismerése sem maradt el. Kitüntetései között szerepel Erkel-díj 1974-ben, Pro Arte-díj 1987-ben, Szabó Gábor-díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1992-ben, Weiner Leo-díj 1995-ben, és a Magyar Alkotóművészek Egyesületének életműdíja 2000-ben, Szécheny-díj 2012.

Nyugállományba vonulása után is koncertezett, és alkalmanként közös improvizációs esteken szerepelt Gyémánt László festőművésszel.