Én és a jazz - 14. rész (Zsoldos Mari sorozata)

Egykori rádiós munkatársnőm életének újabb fejezete! – A szerk.

Nem zenetörténeti előadást írok ebben a részben a jazz-rock megjelenéséről Magyarországon.

De talán érdekes másnak is, hogyan jelent meg a munkám során és a magánéletemben a progresszív jazz-rock.

1970-ben különböző váltások után indult el ebbe a zenei irányba a Baronits Zsolt, Orszáczky Miklós, Pataki László, Ráduly Mihály, Veszelinov András felállású Syrius együttes.

A Magyar Rádió 8. stúdiójában azelőtt is dolgoztam velük, és az új formáció felvételeinél is jelen voltam.

Ekkoriban történt az is, hogy Ausztráliában élő rokonaink hazalátogattak.

Fischeréknek ruhagyáruk volt, szép ausztrál gyapjú holmikat kaptunk tőlük ajándékba.

A családi összejövetelt követően Karcsi alias Charles Fischer lement a Csanádi utcai klubba, ahol a Syrius játszott és meghívta őket Ausztráliába.

Hogy ott mi minden történt, arról Ráduly Misi tudna mesélni, én nemigen követtem Orszáczkyék kinti sikereit.

A Syriusnak köszönhetően ismertem meg jónéhány feltörekvő tehetséget.

Tátrai Tibuszt, Sipos Endrét, hogy csak egy pár nevet említsek.

És Friedrich Karcsit! Akinek annyira megtetszett az én nyolcas stúdióban alkalmazott munkamódszerem, melynek lényege a  “soksávos magnón zenében kötés” volt, hogy “tantárgy” lett belőlem a jazztanszakon, ahol Karcsi tanított….

A YouTube-on fellelhető félórás filmet ajánlom mai írásom zárásaként.

“Syrius in Australia”

https://www.youtube.com/watch?v=T3Z5ZVQLc1I