A Debreceni Jazz Napok első tíz éve – 6. rész: 1977 (Fazekas Csaba sorozata)

A Debreceni Jazz Együttes egykori bőgőse, Fazekas Csaba –aki a Debreceni Jazz Napok első 50 (ötven!) rendezvényén fellépett!- csütörtökönként meséli el élményeit! – A szerk.

Az elmúlt 50 esztendő során zenészek és koncertlátogatók gyakran megkérdezték tőlem, feltudom-e sorolni fél kezemen azokat az éveket, melyek legközelebb állnak hozzám, szerintem mely 5 együttes volt, ami számomra rendkívül kiemelkedő.

Nos, ezek között van az 1977-es jazz napok. Igazi világsztárok jöttek Magyarországra számomra óriási meglepetéssel.

Először láttam közelről 5 húros akusztikus bőgőt (Barre Phillips) és 5 húros elektromos bőgőt (Eberhard Weber).

Weber bőgője annyira megtetszett, hogy lefényképeztem minden oldalról és szereztem egy hasonló elektromos bőgő testet és egy nyakat, és elkészítettem Weber mintájára. Ma is megvan hosszú éveken keresztül használtam, különösen az utazások alkalmával vettem nagy hasznát.

A jazz napok Budapesten a Magyar Rádió 6-os stúdiójában kezdődött a rendezvénysorozat, erről az eseményről a későbbiekben teszek említést.

Az 1977-es Debreceni Jazz Napok programja:

Szeptember 9., péntek este 7 óra - Csokonai Színház

Katowicei Rádió Big Band Jerzy Milian vezetésével (Lengyelország)

Veszelin Nikolov kvartettje (Bulgária)

Albert Mangelsdorf MUMPS kvartettje (John Surman, Stu Martin, Barre Phillips) (NSZK, Anglia, Amerikai Egyesült Államok)

Panta Rhei (Debrecen)

Hat Szív Együttes (Békéscsaba)

Kis Rákfogó és Mixtay Melinda (Budapest)

Szeptember 10., szombat este 7 óra

Debreceni Jazz Együttes, vendégszólista Deseő Csaba (Budapest)

Krzysztof Sadowski kvartettje (Lengyelország)

Deák Big Band (Budapest)

Tony Scott USA)-Csík Gusztáv (Budapest) workshop

Eberhard Weber Colors (NSZK)

Szeptember 11., vasárnap este 7 óra

Graham Collier együttese (Anglia)

Erich Kleinschuster (Ausztria)

Vukán György együttese (Budapest)

Tomsits Kvartett (Budapest)

Olyan muzsikusokat láthatott a közönség a Csokonai Színházban a szeptemberi jazz napokon, akik nemcsak kiemelkedő képviselői, de maghatározói is voltak az európai jazznek, s akiknek fellépése bármely fesztiválon a világon szenzációt kelt. Igazolódtak az előzetes várakozások, mindhárom este kivételes zenei élményben lehetett részünk.

Albert Mangelsdorf MUMPS kvartettje kitűnő példa. Kompozíciójuk - ha ugyan beszélhetünk kompozícióról olyan zene esetében, amely kilencven százalékban improvizatív - négy szuverén egyéniség egymás közti, mélyen átélt kommunikációjának megfogalmazása volt katartikus hatással. Rendkívül feszültség, lenyűgöző kreativitás jellemezte játékukat, melyben a virtuóz tudás nem öncélként, hanem bonyolult belső tartalmak kifejezésére szolgált. Műsoruk alatt a jelenkori európai jazz egy fejezetének részesei lehettünk.

Számomra a legnagyobb felejthetetlen élmény Eberhard Weber Colors nevű együttese volt. Zenéjük semmi máshoz nem hasonlítható, teljesen egyszerű, amit művészi játékkal, tökéletes zenei alázattal és összpontosítással tolmácsoltak. Weber újítása az ismétlődés alkalmazása, amely egyfajta életfilozófia körvonalait rejti magába. A tonális központok köré, mint vászonra, úgy kerültek fel egymás után a színek, a ritmus és harmónia hol lírai, hol vibráló szintézisét teremtve meg, egy órán át rezzenéstelen figyelembe tartva a közönséget. Nagy öröm volt számomra, hogy a későbbiekben több esetben hallottam élőben például Jan Garbarekkel.

Graham Collier 12 tagú együttese az avantgarde jazzvilágából adott ízelítőt. Harmóniailag változatos utakat jártak be, ők feszegették leginkább az atonalitás és a jazz határait. Érdekes kísérleteik, absztrakt megoldásaik figyelemre méltóak voltak.

Krzysztof Sadowski műsorából lengyel népzenei ihletésű szerzeményük hagyott mélyebb emléket. Elektronikus effektusok, különleges hanghatások alkalmazásával kozmikus távlatokat villantottak fel, amelyet Sadowski magabiztos orgonajátéka és felesége szép énekhangja hozott földközelbe.

Meg kell említeni Kleinschuster játékát, kitűnő hangszereléseket mutattak be.

A koncertsorozat egyik nagy meglepetése Tony Scott volt. A debreceni koncert előtt Budapesten megérkezésekor már igazi szenzációt szolgáltatott. Egy budapesti étteremben vacsorázott, ahol Miskolci Balogh János népi zenekara muzsikált. Nem tudta megállni, hogy ne vegye elő a klarinétját, bár életében először hallotta az „A csitári hegyek alatt” című magyar népdalt, olyat rögtönzött a témára, mintha régi zenekari tag lett volna. Természetesen azonnal meghívást kaptak a Magyar Rádióba egy felvétel erejéig. Másnap Debrecenben úgy lépett színpadra, hogy előtte öt percet sem gyakorolt magyar kísérőivel (Csík Gusztáv workshop), mégis képes volt a varázslatra. Ott a szemünk előtt született meg a zene, sodró erővel. Teljesen mindegy volt, hogy mit játszik, az emberre figyelt mindenki, aki életéből játszott nekünk, mert az Ő élete ötven év óta a zene volt.

Az 1977-es Debreceni Jazz Napok csúcspontja másnap az Erkel Színházban volt, ahol a külföldi együttesek adtak a budapesti közönségnek  koncertet.